Harry és George megpördültek...
2004.05.28. 20:04
Harry és George megpördültek a tengelyük körül.
Az ajtóban ott ált Dolores Umbridge. Zöld szövetből készült köpenyt viselt – ez által még inkább hasonlított egy óriás varangyhoz-, és az az émelyítő, undok mosoly ült az arcán, amit Harry már reflexszerűen a várható kínszenvedéssel társsított.
- Segíthetek, McGalagony professzor? – kérdezte legszörnyűbb mézesmázos modorában a főinspektor.
McGalagonynak az arcába szökött a vér.
- Hogy segíthet –e? – kérdezett vissza indulattól remegő hangon.
- Elárulná, mibe óhajt segíteni?
- Gondoltam, szívesen fogad némi felsőbb támogatást.
Harry nem csodálkozott volna, ha McGalagony orrából lángnyelvek törnek elő.
- Rosszul gondolta – sziszegte a tanárnő, és újra Harryékhez fordult.
- Jól figyeljenek rám: nem érdekel, mivel provokálta magukat Malfoy; az se érdekel, ha a teljes rokonságukat kigúnyolta. Akkor is visszataszító, amit csináltak! Egy hét büntetőmunka mindkettejüknek. Ne nézzen rám így Potter, mert megérdemli! És ha valamelyikük még egyszer…
- Ehhem, ehhem.
McGalagony behunyta a szemét, mintha az égiekhez fohászkodna béketűrésért, s ismét Umbridge felé fordult.
- Tessék.
- Úgy gondolom ,ennél szigorúbb büntetést érdemelnek. – mondta fülig érő szájjal Umbridge.
McGalagony szeme felpattant. Megpróbálkozott valami ellenmosollyal, amitől aztán úgy festett, mintha szájzára lenne.
Főnix Rendje, 361. oldal, Harry, George, McGalagony, Umbridge
|