"Mikor magához tért, még mindig a pályán feküdt. Érezte az arcára hulló esöcseppeket, s látta, hogy valaki fölé hajol. Fehér fogak villantak meg a szeme elött.
- Jaj, csak ö ne - motyogta.
- Nem tudja, mit beszél - harsogta Lockhart az odasereglQ griffendéleseknek. - Ne félj, Harry, mindjárt meggyógyítom a karod.
- Ne! - rémüldözött Harry. - Köszönöm, jó lesz így is...
Megpróbált felülni, de az elviselhetetlen fájdalom nem engedte. Ekkor ismerös kattogás ütötte meg a fülét.
- Erröl nem kérek fényképet, Colin - szólt rekedten.
- Feküdj csak le, Harry - csitította Lockhart. - Rutinbqbájról van szó, számtalanszor csináltam már ilyet.
- Nem mehetnék inkább a gyengélkedöbe? - sziszegte összeszorított fogai között Harry.
- Az tényleg jobb lenne, tanár úr - erösítette meg a fülig sáros Wood, aki a fogóját ért baleset ellenére sem tudta elfolytani boldog vigyorát. - Gyönyörq rácsapás volt, Harry. Ez volt az eddigi legparádésabb megmozdulásod.
A lábak erdején át Harry megpillantotta Fred és George Weasleyt, akik közös erQvel igyekeztek dobozba zárni a goromba gurkót. A labda még mindig nem akart veszteg maradni.
- Lépjetek távolabb - harsogta Lockhart, és felgyqrte nefritzöld talárja ujját.
- Ne... kérem... - motyogta Harry, de Lockhart már forgarra is a pálcáját, s egy szempillantás múlva a sebesült karra szegezte.
Harrynek furcsa, kellemetlen érzése támadt a vállában; ez azután az egész karjára kiterjedt, betöltötte egészen az ujja hegyéig. Úgy érezte, mintha a karja léggömb volna, amibQl kieresztik a levegöt. Látni sem akarta, mi történik vele, inkább elfordult, és behunyta a szemét. Colin eszeveszett kameakattogtatására és a közelben állók döbbent nyögései azonban így is elárulták, hogy félelme nem volt alaptalan. A karja nem fájt többé - de úgy nem fájt, mintha nem is lenne.
- Ohm - hümmögött Lockhart. - Hát igen, néha elQfordul az ilyesmi. De a lényeg az, hogy a csonttörést megszüntettük. A többi mellékes. Nos, Harry, most menj fel szépen a gyengélkedQbe - Weasley úr, Granger kisasszony, megtennék, hogy felkísérik? Magam Pomfrey mald... öhm, elvégzi rajta az utolsó simításokat.
Harry feltápászkodott, de furcsán féloldalasnak érezte magát. Mikor végül rápillantott jobb karjára, a látványtól kishíján megint elájult.
A ruhája ujjából kilógó valami leginkább egy vastag, hússzínq gumikesztyqre hasonlított. Megpróbálta mozgatni az ujjait. Semmi eredmény.
Lockhart nem összeforrasztotta a csontjait, hanem eltávolította öket."

Titkok Kamrája, 165. oldal, Harry, Lockhart, Wood