"- A macska nem pusztult el, Argus - szólt halkan.
Lockhart nyomban abbahagyta az általa megelőzött gyilkosságok összeszámlálását.
- Nem pusztult el? - köhögte frics, és ujjai között Mrs Norrisra pislogott. - De hát akkor miért hideg és merev?
- Mert kővé dermesztették - felelte Dumbledore ("Hát persze! Mindjárt gondoltam!" - kotyogott bele Lockhart.) - De hogy miként, azt nem tudom...
- Kérdezze meg őt! - acsargott Frics, és Harry felé fordította eltozult, könnyben ázó arcát.
- Ez nem lehet egy másodéves műve - rázta a fejét Dumbledore. - Aki ezt tette, jártas a fekete mágiában...
- De ő tette, ő tette! - fröcsögve Frics lilára vált arccal. - Hiszen ön is látta, mit írt ki a falra! Megtalálta... az irodámban... Tudja, hogy... hogy én...
A gondnok arca vadul remegett.
- Tudja, hogy kvibli vagyok! - bökte ki végül.
- egy ujjal se nyúltam Mrs Norrishoz! - csattant fel Harry. Idegesítette, hogy mindenki őt nézi, még a falon lógó Lockhart-fotók is. - És nem is tudom, mi az, hogy kvibli.
- Hazudik! - recsegte Frics. - Látta a villámvarázsos levelemet.
- Ha megengedi, igazgató úr... - szólalt meg Piton, további tápot adva Harry balsejtelmének: az biztos volt, hogy Piton nem fogja védelmébe venni őket. - Meglehet, hogy Potter és barátai tényleg véletlenül kerültek oda. - Piton ezt a mondatot finom mosollyal mondta, mintha maga se hinné el, amit állít. - Mindazonáltal van itt egy sor gyanús körülmény. Mit kerestek egyáltalán a második emeleten? Miért nem az ünnepi vacsorán voltak?
Harry, Ron és Hermione egymás szavába vágva magyarázkodtak.
- ...kimúlásnapi parti... sok száz kísértet látott minket, ők igazolják, hogy ott voltunk...
- De azután miért nem mentetek át az ünnepségre? - kérdezte Piton, s fekete szeme megvillant a gyertyafényben. - Miért a második emeletre mentetek?
Ron és Hermione Harryre néztek.
- Mert... mert... - hebegte Harry szaporán dobogó szívvel. Valami azt súgta neki, hogy nem volna jó ötlet a távoli hangokra hivatkozni. - Mert fáradtak voltunk, és le akartunk feküdni - rögtönözte végül.
- Vacsora nélkül? - vágta rá a logikus kérdést Piton, és diadalmas mosoly terült szét sovány arcán. - Nem hinném, hogy a kísértetek emberi fogyasztásra alkalmas ételeket is felszolgálnak a partijaikon...
- Nem voltunk éhesek - jelentette ki Ron hangosan, talán hogy elnyomja gyomra árulkodó korgását.
Piton szája még szélesebbre húzódott.
- Az a benyomásom, igazgató úr, hogy Potter nem teljesen őszinte. esetleg célszerű lenne megfosztani őt bizonyos kedvezményektől, amíg részletes vallomást nem tesz. Személy szerint azt javaslom, hogy meghatározatlan időre vegyük ki őt a Hriffendél kviddicscsapatából.
- Ugyan már, Perselus! - méltatlankodott McGalagony. - Mi értelme volna annak, hogy ne engedjük kviddicsezni? Ezt a macskát nem egy seprűnyéllel vágták fejbe! Semmiféle bizonyíték nincs rá, hogy Potter bármi rosszat csinált.
Dumbledore kutató pillantással nézett Harryre. Sugárzó kék tekintetétől a fiú úgy érezte, mintha röntgensugár pásztázná a lelkét.
- A fiút mindaddig ártatlannak tekintjük, amíg be nem bizonyosodik az ellenkezője - jelentette ki végül a professzor.
Piton dühös arcot vágott. Frics nemkülönben.
- Kővé dermesztették a macskámat! - rikácsolta dülledő szemmel. - Ezért valakinek bűnhődnie kell!
- Meggyóygítjuk a macskát, Argus - felelte türelmesen Dumbledore. - Bimba professzornak nemrég sikerült kikeltenie néhány mandragórát. AMint megnőnek, elkészítjük belőlük a bájitalt, amitől Mrs Norris magához tér."

Titkok Kamrája, 137. oldal, Frics, Dumbledore, Piton, Harry, Ron, McGalagony, Lockhart