|
FIGYELEM!!!
A MAI NAPTÓL FOGVA A HÁROM SEPRÜ BEZÁRJA KAPUIT!
AZ OLDAL NEM LESZ TÖRÖLVE, A RENGETEG HÍR ÉS KÉPEK MIATT, DE FRISSÍTÉS NEM LESZ TÖBB!
MÁSIK OLDAL EGYENLPRE NINCS, ÉS MOSTANÁBAN NEM IS NAGYON LESZ! MAJD EGYSZER TALÁN LESZ TÜRELMEM FOLYTATNI, ADDIG IS GOMENE!
MARLE | | |
|
..:Boldog szülinapot!:..
Tom Felton ma, szeptember 22-én ünnepli 17. születésnapját! BOLDOG SZÜLINAPOT, TOM! ;D
..:Boldog Szülinapot!:..
Ha minden igaz, Hermione Granger szülinapja ma, szeptember 19-én van! BOLDOG SZÜLINAPOT, HERMIONE!
..:Legújabb színészek:..
Végre megvan, ki fogja játszani Gabrielle Delacourt (Fleur húga), valamint a Patil ikreket! Delacour szerepében Angelica Mandy-t láthatjuk majd, Parvati Patilként Shefali Chowdhury-t láthatjuk majd, Padma Patilként pedig Afshan Azad-t. | | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2004.05.15. 12:19 - |
| Nah. Új topic: Mégpeid azért, mert a Fanfiction2-ben jó nagy kavarás van, ezért a folytatásos történetet, amit Jadennel kezdtem, átpakolom ide... |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Harry ezt meg sem várta. Amint Sirius elköszönt, felment a szobájába. Nem akarta megint elveszíteni Siriust, úgy érezte, azt nem bírná ki. Ha nem látom, talán könnyebbb lesz - gondolta. Amint felért, magára zárta az ajtót, és leült az ágyra. Nem csinált semmit, és amikor este benyitott hozzá Hermione (Zárt ajtón keresztül!! - de nincs kedven kijavítani... Amúgy, Marle, előbb Ron összeráncolt szemüvege, vagy mi, most meg Harry keresztfia... hát, nemtom. Lehet, hogy a zárt ajtó semmi. Végülis van alohomora :-))), eléggé meglepődött, hogy már ennyi az idő.
- Mit csinálsz te itt? - kérdezte a lány. - Dumbledore nemrég érkezett.
- Aha, az jó - felelte Harry. Valahogy Sirius jobban érdekelte, mint Dumbledore az egész Roxforttal együttvéve.
- Mesélt a roxfortos ügyekről... lehet, hogy nemsokára visszamehetünk! Persze, a vizsgákat egyébként is le kell tenni, nem is tudom, talán el kellene már kezdenünk tanulni a könyvekből, nem gondolod?
- Nem - hangzott Harry egyértelmű válasza.
- Rendben - hagyta rá Hermione - de karácsony után mindenképpen hozzálátunk. Te is szeretnél jövőre hetedikbe menni, nem? A vizsgák nagyon fontosak...
- Ezt már hallottam! - csattant föl Harry, de gondalatai még mindig a délután történt események körül játszódtak. Milyen világról beszélt Sirius? Azt mondta, nem halt meg... akkor meg miért nem jön vissza?! Milyen Úrról beszélt itt össze-vissza?! Vagy beszéljen értelmesen, vagy...
- Figyelj, Harry! - Hermione úgy döntött, mindent megpróbál, hogy felvidítsa Harryt. - Nemsokára elérkezik a Griffendél második kviddicsmeccse a Roxfortban. Tudom, hogy nem játszhatunk, de megnézhetnénk, nem?
- És... kik a csapattagok? Új fogó, új hajtó, új terelő... csapatkapitány?
- A terelő egy elsős... a fogó Parvati, a csapatkapitány is, a hajtó meg Colin, az aki mindig fényképezett... - Hermione szemmel láthatóan örült, hogy sikerült elterelnie Harry gondolatait.
- Elsős? Megváltoztatták a szabályokat? Ki az?
- Te is elsősen kerültél be a csapatba - vont vállat a lány. - Mark Evans, ha jól tudom... (csak azért is ő; és most nem csak hat órára... :-))) |
- Hat... hat óra? Az... nagyon kevés! (Sok!) - mondta Harry.
- Tudom... sajnálom... de legalább ennyit kaptam... Viszont nem is tudom. Ezt a hat órát végül is belátásom szerint használhatom. Azzal szeretnél tölteni hat órát, hogy egy másik világról mesélek neked, vagy csak szimplán velem szeretnél lenni.
- Nem annyira érdekel engem az a másik világ... jajj Sirius... hat óra... Pedig annyi mindent szeretnék elmesélni... és...
- Jól van... mesélj! - mondta, miközben elindulta a kertbe.
Harry említett szinte minden múltbeli eseményt. Mikor végzett, Sirius azonnal megszólalt.
- Te és Hermione? - füttyentett egyet.
- Igen. - felelte Harry, és elmosolyodott.
- Hú, már ennyi az idő? - nézett az órájára Black. - Bocsáss meg Harry... beszélnem kell még Remusszal is... és... Perselusszal is.
- PITONNAL? - hüledezett Harry.
- Igen. Ki akarok békülni vele. És... apád békeüzenetét is át kell adnom.
Harry értetlenül nézett, de Sirius már fel is pattant a padról, és elindult a konyhába (no comment...) A konyhába Lupin ült. Sirius a kandallóhoz lépett, majd beleszórt egy marék hop-port. Lupin értetlenkedő arckifejezést látva megszólalt:
- Mindjárt jövök. Roxfort, Perselus Piton dolgozószobája
Remus még értetlenebbül nézett. Egy perc sem telt bele, és megjelent előbb Piton, utána Sirius.
- Perselus...
- Én is örülök a találkozásnak - morogta, majd Siriushoz fordult. - Szóval mit is akarsz, Black?
- Kibékülni veled... és James is...
Piton elfintorodtt Harry apjának neve hallatán.
- Soha - sziszegte.
- Ugyan már! - mordult fel Lupin. - Perselus, ne legyél ilyen makacs! Különben is...
- De... mi ez a hirtelen változás - kérdezte Piton.
- James halott, én meg... az hosszú, szal én se itt élek ebben a világban, úgyhogy Harry érdekében ne légy ilyen Perselus. Béküljünk ki.
Pitonra hatott Harry említése. Megkedvelte a fiút - bár ezt magának se vallotta be.
- Azt szeretnénk, ha Lupin és te vigyáznátok rá.
- Rendben. - azzal kezet fogott Siriusszal és Lupinnal.
- Nekem eljött az időm. - mondta Sirius.
- Szia... - köszönt el Remus. Piton csak bólintott.
Majd egy, a konyhát betöltő villanással eltűnt. |
- De... Deehát hogyan lehetséges, hogyhogy itt vagy? Jaj, Sirius! Úgy hiányoztál!
Harry mégjobban átölelte keresztfiát. Úgy tűnt, soha többé nem akarja elereszteni. Keresztapja boldogan árhajtotta a fejét a fiú vállára. Érezte, amint Harry örömkönnyei átnedvesítik a talárját.
- Hát nem haltál meg? - kérdezte remegő hangon Harry, mikor végre szétváltam.
- Hát persze, hogy nem... - felelte mosolyogva Sirius. - De buta vagy. Hogy is képzelhetted ezt? Annyi az egész, hogy egy másik világba kerültem. Egy olyan világba, ahol az emberek nem gyűlölik egymát, és teljes harmóniában él mindenki mindenkivel.
Harry szemei elkerekedtek.
- Akkor hogyhogy itt vagy?
- Engedélyt kaptam, hogy mindent elmondjak neked.
- Engedélyt? Kitől?
- Tőle. Az Urunktól.
- De... De hát... - dadogta Harry.
- Csss... felelte Sirius. - Csak hat órám van, hogy mindent elmagyarázzak neked.
Harry szemeiben ismét könnyek csillantak. De ezek már nem öröm könnyek voltak, hanem a fájdalom jelei... |
Ron és Hermione utána, majd Remus is elindult lefelé.
(- Állj Harry! - kiáltott rá Remus. Harry megtorpant.
- Április elseje! - röhögött Remus.
- Teee... - Harryben felizzott a gyűlölet, a durva vicctől.
- Crucio!)
Mire Remus a lépcső közepén járt, meghallotta Harry hangját, aki már a konyhában volt (ez a konyha kezd egy mindenes helység lenni, nem? - jaden).
- SIRIUS!!!
- Harry! - Sirius, aki eddig egy széken ült, most hirtelen felpattant, és átölelte keresztfiát. - Hogy vagy?
- Az nem lényeges - legyintett a fiú. - TE hogy vagy? És... hogy tudtál visszajönni?
(ezek nálam a szerkesztői jegyzetek, első gondolatok, humoros megjegyzések helye. amikor először olvasod a hozzászólásom, akkor ne olvasd el ezeket, mert a fichez nincs közük, csupán a lökött megjegyzéseim.... akit zavar, az másodjára se olvassa el :DD) |
|
Arra riadtak fel, hogy Lupin rájuk törte az ajtót. Látszott, hogy több emeletet futott, és nagyon boldognak tűnt.
- Harry - mondta. - Sikerült...
- Micsoda? - kérdezte Harry. Nem igazán értette a dolgot. Lupin úgy zihált, hogy meg sem bírt szólalni egy ideig, de miután ránézett a három gyerekre (Ron úgy itélte, érdekes fejlemények várhatók az emeleten, így Lupin után felszaladt a lépcsőn), mégis kinyögte:
- Sirius.
A hatás leírhatatlan volt. Hermione felsikoltott, Harry talpra ugrott, Ron pedig olyan fintort vágott, amit még Fred és George is megirigyelhetne. Pár másodperces néma csönd után Harry észbekapott, és lerohant a lépcsőn. |
- Hát... elég nehezen... de sikerült, legalábbis eddig.
- De hát mért gondolják, hogy Mrs. Weasley tiltakozna? - kérdezte döbbenten Harry. - Az egy dolog hogy ügyetlen, de szerintem szó sincs van arról, hogy annyira nem kedvelné.
- Lehet, de akkor is inkább titkolják.
- Ő dolguk.
Harrynek azonban ujra eszébe jutott saját baja, és leszegte a fejét. Egy esküvő nem tudta huzamosabb ideig lekötni a figyelmét. Van nekem annál nagyobb bajom is, mint hogy Tonksszal és Percyvel foglalkozzak. Hermione ugyanerre gondolt.
- De... gondolom téged most más foglalkoztat.
- Örülök, meg minden... csak... tudod, tényleg nekem most nem könnyű...
- Nyugi, ezt ők is megértik.
Harry bólintott, majd kis ideig némán ültek egymás mellett. |
|
Odament Harryhez, aztán leült mellé, és átölelte.
- Nagyon hiányzik, igaz? - kérdezte kis idő múlva. Harry hirtelen nem értette, mire gondolhat a lány.
- Micsoda hiányzik nagyon?
Hermione felvonta a szemöldökét.
- Hát Sirius. Mért, talán nem?
- Hát... - kitért a válasz elől. - Mondtál valamit nemrég. Mikor összevesztünk, és mielőtt elrohantál, mondani akartál valamit. Mi volt az?
Hermione elnevette magát.
- Te azóta se hallottad ezt? Persze, nem volt itt senki rajtunk kívül, csa Lupn, de ő biztosan úgy gondolta... Na mindegy. Mert Mrs Weasley se tudja, tudod, mit gondol Tonksról, hogy olyan ügyetlen, nem is nagyon kedveli őt...
- Herm! - vágott közbe dühösen Harry. - Elmondanád végre, miről van szó?
- Ja... persze. Percy meg Tonks...
- Mi van velük?
- Összeházasodnak.
- MICSODA?! - Harry nem akart hinni a fülének. És ennyi ideig sikerült titokban tartaniuk mindenki előtt?! |
Teljesen elment az eszem? Neem, csak feldühítettek... - válaszolt magának. Voldemort... - a név valahányszor eszébe jutott erősen késztette arra, hogy valamit széttörjön. Szinte mindenkit elvett tőlem... ki van nekem? Herm, Ron és Lupin... igen, nagyjából ők! Felkapott egy közelében lévő vázát, és a szemben lévő órához vágta teljes erőből, s az annak üvegje apró szilánkokra tört. Meg... fogod... bánni... ezt... Voldemort...
- Harry, bemehetek?
- Közveszélyes vagyok, csak saját felelőségedre.
Hermione belépett a szobába. |
De aztán vett egy nagy levegőt, és megpróbált megnyugodni... Ez így nem az igazi... - gondolta magában... - Nem tudok így törne zúzni... Leroskadt hát a megszokott sarokba, fölhúzta térdeit, és karjaiba temette arcát.
AMíg Ron szóba nem hozta a dolgot, addig nem is gondolkodott azon, hogy hogyan képes kibírni enny mindent... Most viszont... Most viszont kezdte úgy érezni, hogy ez az egész NEM NORMÁLIS. Miért nem őrült még meg? Miért????
Hirtelen erős kísértést érzett arra, hogy az őrületbe kergesse magát... |
- Nem tudom... tényleg sok csapás ért... de remélem nem őrülsz bele....
- Kizárt... csak Voldemort ölhet meg... hisz a jóslat...
Lupin csak bólintott, majd felállt.
- Majd gyere be reggelizni.
- Jó... persze - motyogta, de csepett sem volt éhes.
Elindult hát Lupin után, be a házba, majd egyenesen fel a lépcsőkön, s meg sem állt a padlásig.
Voldemort... - most, hogy újra eszébe jutott, ismét törni-zúzni akart... körülnézett a padláson, és talált is alkalmas tárgyakat... |
- Harry... Harry...
Harry felült a padon.
- Harry, minden rendben? - kérdezte aggódva Lupin.
- Persze... - bólintott Harry.
- Nekem nem úgy tűnik - felelte a férfi. - Mi bánt? Nekem megmondhatod.
- Hát... - kezdte Harry. - Hallottam, amint Ron mond valamit Hermionénak, és... szóval...
- Igen?
- Miért nem őrültem még bele az eddig történtekbe? Ron azt mondta, ő már rég bekattant volna a helymre.
Lupin pár percig elgondolkodva ült a padon, de végül Harryhez fordult, és megszólalt. |
| Be is fogok... meg fogok őrülni... - gondolta, miközben a házban ment, pontosabban vitte a lába. Le a lépcsőn, ki a házból - ajtót jól becsapta -, majd egyenesen leült a padra. Felnézett az égre. Telihold.... Lupin... - ezt végiggondolva egy vérfarkas alakját látta kibontakozni a ház mögül. Teljesen ledermedt, nem tudott mozdulni. Amikor azonban látta, hogy a vérfarkas szelíden odamegy hozzá, majd felpattan a padra mellé, megnyugodott. Ott ültek néma csendben. Mért hagytál egyedül Sirius? MIÉRT? Meghaltak... a szüleim is... Sirius is... Voldemort miatt... meg kellene ölnöm... vagy öljön meg ő engem... csak a szüleimmel lehetnék végre... Harryt hamarosan elnyomta az álom, majd arra ébredt, hogy Lupin szólongatja. |
- Ugyan, ne rágd magad emiatt... - felelte Ron.
- Természetes? - kérdezett vissza fáradtan Harry. - Mi ebben a természetes?
- Hát, hogy dühös vagy... Hogy valahogy le akarod vezetni a benned felgyüremlett felszültséget.
Harry elfordult barátaitól.
- Egyedül szeretnék lenni - jelentette ki, majd kilépett a szobából. Ahogy csukta be maga mögött az ajtót, még éppen elcsípte Ron Hermionéhoz intézett mondatát.
- Én az ő helyében már rég bekattantam volna. Hihetetlen erős idegzete van. |
- Mi a gond, haver? - kérdezte Ron.
- Semmi... tényleg... semmi - mondta.
A társaság hamar feloszlott, Ron szülei is elmentek. Harry, Hermione és Ron felmentek a szobájukba.
- Na, szóval mi a bajod?
Harry túl fáradt volt ahhoz, hogy elkezdjen ellenkezni. Beszámolt hát az elmúlt eseményekről, hogy kis híján összeveszett Hermionéval, meg hogy mindenki csak jót akart neki, de ő elutasított mindenkit.
- ... szóval hihetetlen bunkó voltam... vagy vagyok is... - felelte kedveszegetten. |
Mikor felébredt a nap már lenyugvó ágban volt. Mikor felült, érezte, hogy kissé elfeküdte a nyakát... Elindult a konyha felé. Mikor belépett, egész nagy társaságba botlott: ott volt Lupin, Mordon, Tonks, Mr és Mrs Weasley és Hermione, valamint a társaság közepén a begipszelt karú Ron.
- Jól vagy, Ron? - kérdezte Harry, mikor odalépett hozzá.
- Persze! - felelte vidoran barátja. - Végre van egy gipszem! Mindig is erre vágytam! Te viszont nem nézel ki túl jól...
- Én... Nos... - szabadkozott Harry. - Nem fontos... Jól vagyok...
Megpróbált mosolyt erőltetni az arcára, de nem jött össze neki. |
Először a kertben kereste, eredménytelenül, majd a házat járva kereste tovább. Felment a padlásra, és ott sikeresen talált egy zárt ajtót, azt, ahova még ő zárkózott be anno.
- Hermione engedj be.
- Nem! Úgyse érdekel téged se a mondandóm, hát engem sem érdekel a tiéd!
- De... nem úgy értettem.. én csak...
- PERSZE! MAGYARÁZD CSAK MEG! - csattant fel Hermione.
- Jó persze, hibáztam... Bocs! Tudod hogy én sosem ártanék neked, vagy gorombáskodnák veled. Elvesztettem a fejem... azt is tudom, hogy te megértessz engem, de akkor semmi sem érdekelt... te is tudod, hogy milyen ha épp szomorú vagy dühös vagyok...
- Alohomora - suttogta a lány, s az ajtó kinyílt. Harry bement, és leült a sötét sarokba Hermione mellé, és átölelte.
- Tényleg, tényleg nagyon sajnálon... nagyon mérges vagy rám?
- Nem... - rázta a fejét a lány. - Azért rosszul esett amit mondtál... de meg is értelek... nem is tudnék rád haragudni! - a lány arcán halvány mosolyféle suhant át. - De gyerünk le. Azért jó sokáig nem is kerestél - jegyezte meg.
- Bocs.... - azzal kéz a kézben elindultak le a padlásról, egyenesen ki a kertbe, ahol még beszélgettek, majd Hermione bement.
Harry egyedül ült a padon, és elgondolkozott a történteken. Ilyenkor, amikor itt ülök általában Lupin jön ki hozzám - Harry elmosolyodott a gondolatra.
- Mi ez a jókedv? Kibékültél Hermionéval? - kérdezte egy ismerős hang.
- Szia Remus. Igen, kibékültem vele... azért néha elég nagy ökör tudok lenni...
- Igen, jól felkaptad a vizet... hidd el, mindenki csak jót akar neked... Hermione is, én is, és a fiúk is. Jut eszembe, Neville még mindig alszik, csak te vagy ilyen koránkelő? - kérdezte mosolyogva.
Harry bólintott.
- Én, meg általában Herm is korán kel... de azért te is szinte mindig ott vagy már a konyhában mikorra én leérek.
- Én már megszoktam.
- Tényleg, hogy van Ron? Bemehetünk hozzá?
- Nem. Felesleges, délután érte megyek.
- Az jó... hála az égnek...
- Én megyek, a konyhában találsz.
Harry tovább ült a fapadon, és ismét elmerengett.
- Igen, jól felkaptad a vizet... hidd el, mindenki csak jót akar neked... Hermione is, én is, és a fiúk is.
Tényleg mindenki jót akar nekem... hogy én ezt mér nem tudom felfogni?
Kicsit fáradt volt, így hamar elfeküdt a padon, és elaludt. |
|
- Harry... nyugodj meg... na... - Hermione nem tudta, mit csináljon. Megpróbálta átölelni a fiút, de az nem hagyta.
- Hermione! Nem tudnál végre békén hagyni?! Elegem van belőled! Semmit... semmit nem értesz! Tudod te... tudod egyáltalán, milyen az, amikor... amikor... hogy mindenki...
- Meghalt - fejezte be helyette a lány.
- Ó, igen! Gratulálok, Herm! Hogy tudtad csak kitalálni? Miért csinálja ezt velem mindenki?
- Mit miért csinálunk? - kérdezte Hermione még mindig nyugodtan. - Tudom, hogy nem rám haragszol, hanem...
- Ezt! Ezt csináltátok! Ebben a házban senkit, éppen senkit nem érdekel, hogy mi van velem! Mindenki csak jót akar, kár, hogy éppen sose találják el, hogy mi a jó!
- Nyugodj már meg...
- NEM! - üvöltötte Harry, és kirohant a szobából.
Hermione utánaszaladt.
- Várj! Harry... kérlek.
Harry megfordult, de már nagyon dühös volt. Ő sem tudta, miért, egyszerűen csak dühös volt mindenkire; már nemcsak Voldemortra, hanem ugyanúgy Lupinra meg Dumbledore-ra is.
- Harry, csak azt akarom mondani...
- Ne akarj te semmit se mondani nekem! Érted? SEMMIT! Nem vagyok kíváncsi a mondanivalódra! - azzal kirohant a kertbe. Azt várta, hogy Hermione majd utánarohan, begbocsájt neki, és minden rendben leszköztük, mert azonnal megbánta, amit mondott. De a lánnyal egész nap nem találkozott se ő, se más a házból. Másnap reggeli után úgy döntött, félreteszi büszkeségét, és megkeresi Hermionét. |
- De végül is örülhetnék... igen, örülnöm kéne... két okból is... ha Dumbledore szerint itt a jobb, akkor úgy látszik bízik a képességeimben, másrészről pedig hátha történik valami, és esetleg harcolhatok... - derült fel Harry.
- Ne keresd a bajt... - motyogta a lány.
- Jaj Herm, te is tudod, hogy általában...
- ... a baj talál meg téged - fejezte be a lány Harry helyett. - Igen tudom, de akkor se pattogj. Mostanában többször is Főbenjáró átkokat használtál, és megöltél két halálfalót is... ráadásul nem is akárkiket! Voldemort iszonyú dühös lehet rád... hisz megölted az öreg Malfoyt és Bellatrixot.
- Nem is bánom! Ha dühös, akkor elhamarkodott döntéseket hoz, és még több halálfalójával végezhetek. Ha ideküldi őket, végük.
- Harry... Harry én rád sem ismerek... - motyogta a lány. - Nagyon... megváltoztál...
- Voldemort az oka! Ő... ő tehet... MINDENRŐL! - fakadt ki szomorúan Harry, s a szemében könnycsepp jelent meg. - Miatta haltak meg... annyi ártatlan ember.... apa, anya... Cedric... SIRIUS! Bellatrix ölte meg! Bella Voldemort csatlósa, mindennek Voldemort az oka!
- Nyugi, nyugodj meg! Eljönnek még a jobb idők - próbálta nyugtatni Hermione.
Harry azonban szemlátomást nem nyugodott meg, sőt, a szülei és Sirius halálának felidézésére csak eltőtört belőle a keserves sírás. |
| - Miért csinálja ezt Dumbledore? Miért akarja, hogy itt maradjak, amikor ezen a helyen ugyanakkora veszély leselkedik rám, mint a Roxfortban? Sőt!! Innen még menekülni sincs lehetőségem, aziskola birtokán viszont el tudnék rejtőzni. Hiszen ott van a Tiltott Rengeteg, és annyi más hely.... - Nem tudom, Harry - rázta a fejét Hermione. - Legtöbbször egyet értek Dumbledore-ral, de most az egyszer én se értem, miért teszi ezt... |
- De nem vihetjük máshova... a fiú itt marad és kész. Előbb-utóbb úgyis szembe kell néznie Voldemorttal.
- Maga csalinak akarja itt tartani?
- Nem, dehogy. De sok okom van rá, hogy itt tartsam.
Piton nem ellenkezett. A Rend tagok a romok eltakarításán fáradoztak, míg Dumbledore, Lupin és Piton a védőbűbájokat erősítették fel. Harry és Hermione felmentek a szobájukba. Neville a konyhában ült le egy székre. |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
| | |
|
|
|
"- Ma este beteljesedik.
Harry megprödült a tengelye körül. Trelawney megszeült tagokkal, mozdulatlanul ült a székében; szája félig nyitva volt, szeme üvegesen meredt a semmibe.
- Te-tessék? - dadogta Harry.
A jósnö nem felelt, csak a szeme fordult az ég felé; mintha valamiféle merevgörcsroham tört volna rá. Harrynek átfutott az agyán, hogy talán jobb lesz, ha elszalad a gyengélkedöre, és segítséget hív. Ekkor azonban Trelawney újra megszólalt - ugyanazon az éles, rekedtes hangon, mint elötte:
- A Sötét Nagyúr most erötlen s magányos. Hívei elfordultak töle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél elött, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítéségvel a Sötét Nagyúr eröre kap, s hatalma rettentöbb lesz, mint valaha. Ma este... éjfél elött... a szolga... visszatér urához...
Trelawney feje ernyedten elörebukott. Egy pillanatig csend volt, majd a tanárnö nyögött egyet, és felkapta a fejét.
- Oh, bocsáss meg - szólt álomittas hangon. - Tudod, a nagy meleg... Úgy látszik, elbóbiskoltam...
Harry még mindig dermedten állt.
- Valami baj van, kedvesem?
- Az elöbb... a tanárnö azt mondta, hogy... hogy a Sötét Nagyúr visszanyeri a hatalmát... hogy a szolgája visszatér hozzá...
Trelawney megütközve nézett rá.
- A Sötét Nagyúr? Tudodki? Ejnye, kedves fiam, ilyesmivel nem szabad tréfálni... még hogy visszanyeri a hatalmát...
- De a tanárnö mondta! Hogy a Sötét Nagyúr...
- Úgy látom, te is elaludtál! - vágott a szavamba Trelawney. - Álmomban sem jutna eszembe ilyen tökéletes képtelenséget jövendölni!"
Azkabani Fogoly, 198. oldal, Trelawney, Harry | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
