|
FIGYELEM!!!
A MAI NAPTÓL FOGVA A HÁROM SEPRÜ BEZÁRJA KAPUIT!
AZ OLDAL NEM LESZ TÖRÖLVE, A RENGETEG HÍR ÉS KÉPEK MIATT, DE FRISSÍTÉS NEM LESZ TÖBB!
MÁSIK OLDAL EGYENLPRE NINCS, ÉS MOSTANÁBAN NEM IS NAGYON LESZ! MAJD EGYSZER TALÁN LESZ TÜRELMEM FOLYTATNI, ADDIG IS GOMENE!
MARLE | | |
|
..:Boldog szülinapot!:..
Tom Felton ma, szeptember 22-én ünnepli 17. születésnapját! BOLDOG SZÜLINAPOT, TOM! ;D
..:Boldog Szülinapot!:..
Ha minden igaz, Hermione Granger szülinapja ma, szeptember 19-én van! BOLDOG SZÜLINAPOT, HERMIONE!
..:Legújabb színészek:..
Végre megvan, ki fogja játszani Gabrielle Delacourt (Fleur húga), valamint a Patil ikreket! Delacour szerepében Angelica Mandy-t láthatjuk majd, Parvati Patilként Shefali Chowdhury-t láthatjuk majd, Padma Patilként pedig Afshan Azad-t. | | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2004.05.11. 17:15 - |
| Arra gondoltam, hogy mi, nagy fórumosok írhatnánk közösen egy fanficet (Manó, mi úgyis profiknak számítunk - legalábbis te - a Sirius/magyarok-os dolog után :D |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- Ne mozduljon Pettigrew! - mordult fel Harry. Intett Ronnak, aki levette a köteleket. Ron, Neville és Hermione figyelték az esélytelen harcot.
- Ne... ne... ne ölj meg! Ne... kérlek! - cincogta.
- Mocskos áruló! - kiáltotta. "Harry, ez a vinnyogó koszos féreg tehet róla, hogy árva vagy!" Sirius szavai újra megtöltötte őt gyűlölettel, útálattal és undorodással. Nem... nem elég megölni... az nem elég!
- Crucio! - felidézte Bellatrix szavait.
"A főbenjáró átkokat komolyan kell venni, Potter. Akarni kell, hogy fájdalmat okozz!" Pontosan úgy tett. Akarta kínozni. Pettigrew ott fetrengett a földön és kínlodott. Üvöltött, és összevissza forgolódott. Szánalmas patkány! - gondolta Harry. Megszűntette az átkot. Ron szólalt meg:
- Csináljuk együtt? Végül is nekem is van elintézni valóm ezzel a... patkánnyal!
- Felőlem - vigyorgott Harry. Mintha nem is történt volna semmi. Mintha nem is harcolt volna eddig. Ugyanúgy vigyorgott barátjára, mint a Griffendél toronyban. És a barátjai is rá.
- Háromra... 1... 2... 3!
- AVADA KEDAVRA! - üvöltötték egyszerre. Pettigrew holtan esett össze.
- Hát ennyi volt. Csak tudnám hol van Dumbledore! Na, gyerünk, ünnepelni kell! - kiáltott Ron.
Felpattantak Thesztráljaikra, és Roxfortba mentek. Sokáig tartó út volt, de aztán megérkeztek a kastély elé. Leszálltak, majd bemasíroztak a tölgyajtón. Csend volt. A tanáriba mentek.
- ... és nem tudjuk hol vannak. Remélni tudjuk, hogy nem esett bajuk. - hallatszott Dumbledore hangja.
- Valami hatásos belépő kellene, nem? - vigyorgott Ron.
- De. - tovább hallgatóztak.
- Piton professzor látta őket utoljára. Elmondása szerint Voldemort tartózkodási helyére mentek.
BAMM! Az ajtó kicsapódott. Mindenki odafordult. A négyes felment Dumbledore asztalához. Beszámoltak mindenről, majd a nagyteremben hatalmas ünnepi vacsora volt. A világ felszabadult. Nem volt többé Voldemort. |
Meglendítette a pálcáját.
- Wallespancio! - kiáltotta, mire a pálcájából kék, átlátszó burok tört elő és körbehatárolta Harryt és Voldemortot, kitaszítva a harcból Ront, Hermionét és Neville-t.
- Most már nem menekülhetsz, Potter! - mondta hideg, fagyos hangján Voldemort. Felkacagott.
Harry hátrált pár lépést. Nem értette, mi ez a nurok körülöttük. Hozzá akart érni, hogy megvizsgálja, de a Nagyúr utána szólt.
- Nem, nem, Potter, én akarlak megölni - azzal meglendítette a pálcáját - ADAVA KEDAVRA!!!!
Harry az utolsó pillanatban ugrott félre az átok elől.
- Adava Kedavra! - kiáltotta ő is.
És ekkor eszébe jutott valami: hogy lehet, hogy a két pálca nem kapcsolódik össze? Megkérdezni azonban nem volt már ideje.
- Protego! - kiáltotta Voldemort, mire a zöld fény eltűnt. - Adava Kedavra!
Harry ismét csak félreugrott, de elesett, és a következő átok már úgy csapódott belé, hogy nem tudott védekezni:
- Capitulatus!
Harry kezéből kiröppent a pálca és átesett a kék burok másik oldalára. Kigyulladt, és hamuvá égett.
Harry hallotta a másik oldalról, hogy Hermione hangosan felsikolt.
- Itt a vég, Potter! A világ ura leszek! - üvöltötte Voldemort. - ADAVA KEDAVRA!
Harry látta a zöld fényt, ami gyorsan közeledett felé. Nem tudott megmozdulni, egész teste megkövült. Hát itt a vég. Ennyi volt. Áldozat lettem...
Becsukta a szemét, és úgy várta a halálos átkot, de másodpercek múltán se történt semmi. És ekkor hirtelen felhangzott egy főnix éneke - majd csipogása.
Harry kinyotta a szemét, és maga elé meredt a földre - ott a fióka-Fawkes csipogott vidáman. Mellette pedig ott volt egy varázspálca - az ő, Harry pálcája.
Harry gyorsan fölkapta, és kihasználva Voldemort átmeneti döbbenetét, elkiáltotta magát:
- Adava Kedavra!
Az átok telibe találta Voldemortot. A Nagyúr földre roskadt, és nem mozdult többet. A kék burok megszűnt Harry körül. |
Megpördültek, és ott állt velük szemben Voldemort, balján Lucius Malfoy, jobbján Pettigrew. Harryben felerősödött az indulat.
- Megöltétek a leghűségesebb halálfalóm. Most már végképp nincs szavam hozzád POTTER! Avada Kedavra!
Nem unja még? - gondolta Harry, miközben elvetődött, és egy kötözőátkot küldött Peterre. Ami nem talált. Ron és Neville Peterrel kezdtek el harcolni, Hermione Luciusszal, Harry pedig Voldemorttal.
- Crucio! - kiáltotta Voldemort. Harryt eltalálta az átok. Fetrengett a földön kínjában. Nem ordított. Nem adta a gyengeség jeleit. Mintha ezer tőr szúrkálta volna. Nem sokáig bírta. Nagy nehez kinyögte:
- Neville...
A fiú azonnal megtámadta Voldemortot, mire a Crucio hatása megszűnt. Harry felállt.
- Avada Kedavra! - kiáltotta.
Voldemort elugrott. Neville visszament Ronhoz, aki megkötözte Pettigrewt. Lucius Malfoy és Hermione harcolt.
- Crucio! - kiáltotta Malfoy. Hermione elugrott.
- Adava Kedavra! - kiáltotta a lány, és az átka talált. Malfoy holtan esett össze.
- Elég! - szólt Voldemort. - A harc még csak most kezdődik, Potter! |
Az út nagyon hosszú volt. Harry merevre fagyott, mire végre a Thesztálja ereszkedni kezdett. A másik három követte őt. Egy temetőben landoltak - egy túlságosan is ismerős temetőben. Harry leugrott a szárnyas lováról és körbenézett. Minden sír ismerős volt neki, bár a legtöbbet rendbehozták a másfél évvel ezelőtti harc óta - mióta Voldemort testet öltött.
- Hol vagyunk? - kérdezte vékonyka hangon Neville.
Mióta velük van, azóta most először tükröződött a hangjában riadtság.
- Abban a temetőben, amelyikben Voldemort feltámadt - felelte Harry.
Hermione felsikkantott.
- Sikíts csak kis sárvérű, míg megteheted - suttogta egy hang közvetlenül a hátuk mögül. |
- Khm... és hova megyünk? - kérdezte félve Ron, mert előre tartott barátja újabb kiborulásától. - Dumbledorék után?
- MÉG CSAK AZ KÉNE! - javulás, már csak kicsit kiabál, gondolta Ron.
- Akkor hát? - kérdezte Neville.
- Voldemort tartózkodási helye.
- Lassan a testtel Potter. Potter, Weasley, Granger és Longbottom! A kis csapat. Nem jó nekik, ha majd Dumbledore intézkedik. Neem. Ők maguk akarnak hősködni. - hallatszott Piton hangja. Előttük, majd miután a tanár elmotyogta a Lumost is, akkor már meglátták.
- Nem hősködni megyünk. - szólt fogcsikorgatva Harry. Dühe újra fellángolt, de azért nem kiabált.
- Akár az apád. Mert te mindenkinél jobb vagy. Még Dumbledorenál is. Akár az apád. Beképzelt, öntelt hólyag!
Ez sok volt. Túl sok.
- FOGJA - BE - A - SZÁJÁT! NE - MERÉSZELJE - SÉRTEGETNI - AZ - APÁMAT!!! - már nem is tudta és nem is akarta fékezni magát. Legszívesebben rárontott volna az ideiglenes igazgatóra.
- Ne merészelj ilyen hangon beszélni velem Potter! És most gyertek velem!
- NEM! ÁLLJON FÉLRE AZ ÚTBÓL! INDULJUNK! - kiáltotta.
Hermione, Ron és Neville nem is akartak, de nem is tudtak volna ellenkezni. A négy Thesztrál felemelkedett, és elindult.
- Ezt még megbánod Potter - sziszegte Piton.
Harry tudta, hogy Piton első dolga lesz értesíteni Dumbledoret és a Rendet. Nem érdekelte. Nem érdekelte semmi és senki. Végezni akart Voldemorttal. Csak én tehetem meg. Tavaly még rettegtem ettől. Én, gyilkos? Igen, én gyilkos. Megölöm. És Pettigrewt is. Eluralkodott rajta a dühe. Eszébe jutott Sirius szavai: "Harry, ez a vinnyogó koszos féreg tehet róla, hogy árva vagy!" Mért nem hallgattam rá akkor? Mért nem hagytam, hogy megöljék? Aztán eszébe jutott még valami. Ha Pettigrewt bemutatjuk a Minisztériumon akár élve akár holtan, Sirius szabad! Ez a kis öröm azonban nem tudott felülkerekedni dühén és haragján. Talán másodjára érezte csak azt, hogy a pálcájával nem védeni, hanem ölni akar. A négy Thesztrál szelte a sötét égboltot. |
- Miért megyünk Hagridhoz? - kérdezte zihálva Neville. - Úgyis visszatartana minket.
- Kölcsön kell kérnünk tőle Thesztrálokat - felelte Harry.
- De ahhoz minek Hagrid? - kérdezte Ron.
Egy pillanatra megálltak.
- Figyelj Harry, Thesztrált az erdőben keresve is találhatunk, nem? Ismernek minket. Talán ha hívjuk őket, előjönnek...
- Van benne valami... - szólalt meg tűnődve Hermione.
- És ha nem jönnek elő? Időt fogunk veszíteni!
- Vér... - motyogta Neville. - Vér kell.
- De honnan szedünk ilyenkor vért?
Hermione hirtelen felsikkantott.
- Emlékeztek? Hagrid mondta a múltkor, hogy az egyik hippogriffje csúnyán megsérült. Talán... Ha levennénk a kötését...
- Ez jó ötlet, Hermione - bólintott Harry, és már rohantak is a Tiltott Rengeteg széle felé, ahol a vadőr a hippogriffeket tartotta.
Mikor odaértek, meg is látták az állatokat. Harry sietve kibújt a köpönyeg alól és odalépett a hippogriffhez. Belenézett az állat szemébe, és meghajolt. Pár másodperc múlva a hippogriff ugyanígy tett.
Harry odalépett a sebes lábához és megpillantotta a vérrel átitatott kötést. Óvatosan letekerte az állatról és visszasietett barátaihoz.
- Megvan - jelentette.
- Rendben. Indulás! - suttogta Hermione.
Eliramodtak az erdő felé. Mikor már a fák takarásában voltak, levették a köpenyt, és Harry elrakta.
- És most? - kérdezte Ron.
- Szerintem menjünk beljebb - javasolta Neville.
Harry bólintott és elindult az erdő sűrűje felé. A többiek követték őt.
Még csak pár perce gyalogoltak, mikor Harry előtt, a sötét fák között hirtelen feltűnt egy fehér, csillogó szempár. Aztán még egy. És még egy. Pár másodpercen belül legalább hat-hét Thesztrál vette körbe őket.
- Üljetek fel, és indulás! - kiáltotta Harry, miután felmászott az egyik szárnyas lóra. |
- Lehet. Nem érdekel. ÉRTSD - MÁR - MEG - HOGY - ÉN - VAGYOK - AZ - EGYETLEN - AKI - MEGÖLHETI!!! - tajtékzott Harry. A lányt megrémítette Harry viselkedése.
- Jó.. jó.. Te tudod... a barátod vagyok... veletek tartok...
- Nem muszáj. - szólt hűvösön Ron.
- RON!!! - ordított rá Harry. Nem volt képes csillapodni.
- Jó-jó. Akkor hárman megyünk?
- Négyen - mondta egyszerre Harry és Neville.
- És hogyan megyünk? Hoppanálni nem tudunk!
- Irány Roxfort! - utasította barátait Harry.
Beléptek a tűzbe.
- Roxfort, Griffendél torony!
Miután megjelentek, Harry felrohant a hálótermükbe, és magához vette apja köpenyét.
- Szükség lehet rá.
- Ez kicsi lesz négyünknek. - mondta Ron.
- Nem. - szólt Hermione, azzal valami bonyolult varázsigét szórt a köpenyre. Látszólag nem történt semmi. - Tértágító bűbáj. - kommentálta a lány.
- Remek!
Harry eltette a köpenyt. Lerohantak a lépcsőkön, át a Bejárati Csarnokon és kivágódtak a kastély ajtaján. Rohantak a vadőr kunyhójához. |
- Harry? Ron! Mit kerestek itt??? Mi van a harccal? Még csak most mentetek el Siriusszal! És ő hol van? Ugye nem...? Mondd, hogy nem....
- Nem Hermione, nem halt meg - rázta a fejét Harry.
- Jó, de akkor hogy kerültök ide?
Harry és Ron elmondták, mi történt a csatán és hogy Harry mit beszélt Dumbledore professzorral és a többiekkel.
- Piton? Igazgató? - Hermione arcára rettegés ült ki és könnyek szöktek a szemébe. - Meg fogok bukni!!!!!!!
Harry, Ron és Neville felnevettek. Hermione bosszúsan pillantott rajtok.
- Még nem fejeztük be a történetet, Hermione - szólalt meg Ron.
Harry beszámolt a tervéről.
- Hogy... Keressük meg...? Voldemortot????
- Pontosan - bólintott Harry.
- Ti megőrültetek!
- Nem. Akkor őrültünk volna meg, ha Roxfortban maradtunk volna és ölbetett kézzel vártuk volna, amíg bármit is megtudunk.
- És mégis mit akarsz csinálni, ha megtaláljuk Voldemortot????? - sikított fel Hermione.
- Na vajon mit!? Pontosan tudod te azt! - kiabálta immár ingerülten Harry. Miért nem képes megérteni ez a lány, hogy komoly dolgokról van szó??
- Nem párbajozohatsz vele!
- Dehogynem! - vágta rá Harry.
- És ugyan miért nem?
- Mert a pálcáitok magja ugyanannak a főnixnek a tolla! - kiabálta idegesen Hermione. - És ha párbajba kezdtek, megint ösze fognak kapcsolódni! |
Harry visszabaktatott a klubhelységben. Sirius, Lupin, Mordon, McGalagony és Dumbledore elment kutatni. Ezt komolyan gondolják? Üljek itt jókisfiú módjára, miközben Voldemort rám vadászik? Tegyek úgy, mintha mi se történt volna? Mintha nem jártak volna köztünk halálfalók pár napja? Gondolkodásából a klubhelység ajtajának nyílása zökkentette ki. Ron lépett be. Koszos, néhol vérfoltos és szakadt talárban.
- Szia - köszönt Ron. - Komolyan Piton lesz az igazgató? Ebbe belehalok.
- Nem hiszem, hogy minket ez érint. - szólt csillogó szemekkel Harry.
- Na ne! Már megint meg akarod szegni a házirend összes szabályát? - kérdezte megjátszott aggodalommal Ron.
- Persze - Harry hangja tökéletesen nyugodt, és magabiztos volt.
- Na, most mit csinálunk? - érdeklődött Ron.
- Elöször is elmegyünk Hermionéért és Nevilleért. Utána pedig magánakcióba kezdünk Voldemort ellen.
- Jól hangzik - felelte vigyorogva a vörös hajú fiú. - Csak egy bibi van.
- Mi? - kérdezte értetlenül Harry.
- Nem jó a sorrend. - itt már elvigyorodott. - Először megmosdok és felveszem a váltástalárom, utána elmegyünk Hermionéért meg Nevillért. Aztán pedig mehet a magánakció.
Ekkor már mindketten vigyorogtak. Ron elment fürdeni, Harry pedig a fotelben ült és várt.
- Na, mehetünk? - kérdezte Ron.
- Persze.
Egy kis hop-port szórt a tűzbe, majd beléptek.
- Grimmauld tér tizenkettő! |
- Elmentek! - zihálta Mcgalagony. - Mindenki eltűnt! Dehoppanáltak!
- Igen Minerva, tudom. Áttörtek az iskola védőátkain.
- De... De... hogyan? - kérdezte Lupin.
- Nem tudom - rázta a fejét Dumbledore. - De egy biztos. A Roxfort nem biztonságos többé.
- És akkor most mit csináljunk? - kérdezte Harry.
- Meg kell keresnünk Voldemortot. Még azelőtt, hogy visszatérne. És Harry!
- Igen?
- Dühös lesz. Nagyon dühös. A függöny mögé küldtétek a legjobb halálfalóját. Vigyázz Neville-re, Harry. Mi nem tehetjük meg.
- Miért? - kérdezte rémülten Harry.
- Mi elmegyünk felkutatni Voldemortot.
- De... Akkor ki veszi át az igazgatói széket?
- Piton professzor. |
- ... és mi? - motyogta Neville miután Harry és Sirius eltűnt a lángok között.
- Ez nem igazság! Ők az életüket feláldozva harcolnak, mi meg várjunk? - fakadt ki Hermione. - Na, nem! Azt már nem!
Odasietett a kandallóhoz. Neville azonban elé állt.
- NEM! Várni fogunk. Bizonyára meg van az okuk, amiért itt hagytak.
*
Ezalatt Harry és Sirius megérkeztek az igazgató irodájába. Tényleg ott várta már őket Piton. Gyűlölködve nézett Harryre és Siriusra.
- A harcok folynak. Jelenleg tizenvalahány halálfaló, és Voldemort van csak itt. De attól félünk, hogy hamarosan megérkezik a többi halálfaló is. Akkor mégjobban lecsökkennek esélyeink. - számolt be Piton.
- Potter, Dumbledore és Te a Sötét Nagyurat fogjátok megkeresni, itt van valahol a birtokon. Black, te pedig velem jössz, és folytatjuk a harcot a többi halálfalóval. Gyerünk!
Piton és Sirius elmentek, Harry egyedül maradt a szobában. Pillanatokon belül megérkezett Dumbledore, hoppanálva.
- A védővarázslatokat áttörték - magyarázta. - Gyere.
- De... de maga... az igazi? - nyögte ki Harry.
- Igen. Bízz bennem Harry.
- Mi volt a teljes jóslat? - kérdezte Harry.
Dumbledore eldarálta neki az egészet. Akkor ez az igazi Dumbledore.
- Most már hiszel nekem?
- Igen.
- Gyerünk.
Kimentek a szobából, le a lépcsőn, ám nem kellett sokat menniük. Ott állt velük szemben Voldemort Nagyúr.
- Lám, lám. Az igazgató és a kedvence. Avada Kedavra! - Harryt célozta, aki már rutinosan félreugrott, és közben ő is ugyanilyen átkot szórt ellenfelére. Voldemort és elugrott.
- Crucio! - kiáltotta a Nagyúr. Az átok talált. Harry azonban nem fetrengett a kíntól, hanem gyorsan fel tudott állni. Voldemort előredőlt szoborként, vagyis Dumbledore egy Petrificus Totalust alkalmazott. Az átok azonban ismeretlen okokból kifolyólag megszűnt.
- AVADA KEDAVRA! - üvöltötte Harry. Az átok nem talált, de azért valamit elért.
- Még találkozunk, Potter. Avada Kedavra! - az igazgató felé küldte átkát, majd hoppanált. Harry egy jól irányzott átokkal eltérítette a zöld fénycsóvát.
- A halálfalók is elmentek? - kérdezte Harry. Kérdésére nem kapott választ, csak lábdobogás zaja hallatszott, majd a folyosó végén feltűnt Mordon, Lupin, McGalagony (az igazi), Piton és Sirius. |
Amikor beléptek a Black-ház konyhájába, Harry egy baglyot pillantott meg az asztalon - ami rá várt. Harry gyorsan lekötözte a levelet, majd elolvasta:
Gyere a Roxfortba azonnal, Harry! Szükségünk van rád! Itt van Voldemort! Csak te szállhatsz szembe vele!
Hop-porral gyere, és az irodámba jöjj! Ott fog rád várni az IGAZI Piton, aki elmondja, mi a helyzet!
Ne késlekedj!
Dumbledore
Harry fölnézett a levélből. Összetvészeszthetetlenül az igazgató írása volt. Átnyújtotta a levelet Siriusnak, aki miután elolvasta komoran bólintott, és így szólt:
- Veled megyek.
Harry és Sirius beálltak a kandallóba, a zöld lángok közé, és Sirius hangosan kimondta Dumbledore irodáját:
- Roxfort, igazgatói iroda!
És eltűntek. |
- Megvan amiért jöttünk. De most mi legyen? - fordult Harryékhez Neville.
- Engedjetek el! Mit képzeltek? Mocskos félvér! - Harryre nézett.
- Gyorsan kell cselekednünk, mielőtt Voldemort rájön hogy eltűnt az egyik hű halálfalója.
- KI NE MERD MONDANI! TE MOCSKOS FÉLVÉR! HOGY MERÉSZELED... HOGY MERÉSZELED A SZÁDRA VENNI A NEVÉT??!! - Bellatrix tajtékzott. Harry elégedett vigyorral nyugtázta, hogy felhúzta a boszorkányt.
- Gyerünk. Háromra. Leveszem a kötelet, és Neville, te belüköd.
- AZT PRÓBÁLD CSAK MEG MOCSOKOS... - nem tudta befejezni.
- ... három. - halatszott Harry kiálátsa, az első kettőt elnyomta Bellatrix ordibálása. Harry lerántotta a köteleket Neville pedig meglökte a boszorkányt. Lestrange azonban elugrott, kiütötte Hermione kezéből a két pálcát. A sajátját fel bírta kapni, de Hermione pálcáját Neville magához húzta egy Invitoval.
- Vége a játéknak. Avada Kedavra! - ezúttal Harryt akarta megölni. Elég messze álltak egymástól.
- Maga soha nem tanul - csóválta a fejét Harry, miután ügyesen félreugrott az átok elől. Bellatrix rászegezte a pálcáját, ám Neville oldalról meglökte - egyenesen a függöny mögé.
- Megtörtént hát. - szólt Harry és Hermione egyszerre.
Aztán Sirius lépett ki a függöny mögül.
- Köszönöm. - mondta, majd megölelte őket. - Nagyon köszönöm.
- Siessünk! - sürgette őket Neville.
Gond nélkül kijutottak, és felültek Thesztráljaikra, Sirius Harryvel ment. Az útjuk ötlet híján a Grimmauld térre vezetett, meg akarták tudni, hogy van-e ott valaki még. Hamarosan tehát harcolnom kell vele. Harrynek most már volt ideje ilyeneken agyalni. Megmentettük Siriust, ám még meg kell küzdenem Voldemorttal. Ron. Vajon jól van? Remélte, hogy barátja és a Rend tagjai élnek. Azt tudta, hogy a halálfalók nem adják majd könnyen Roxfortot. Ekkor jutott eszébe az a sok diák. Velük mi lehet? Mikor megérkeztek, és a többiek leszálltak, Harry is kizökkent elmélkedéséből. |
- Hát, igen - bólintott Harry, mikor már a liftben álltak, és a Misztériumi Főosztály felé tartottak.
Bellatrixot Harry és Neville fogták közre, ők elöl mentek, Hermione pedig szorosan mögötte volt.
Mikor odaértek az egyetlen ajtóhoz a folyosó végén, Harry benyitott és szeme elé tárult a már ismerős látvány: a kerek terem a sok-sok ajtóval és a kék lánggal égő gyertyákkal.
- Gyerünk - mondta elszántan és belépett a helyíségbe.
- Hová visztek, átokfajzatok? - sziszegte Bellatrix. - Ezt még nagyon megkeserülitek, kis taknyosok!
A hérom barát figyelmen kívül hagyta Bellatrix megjegyzéseit. Hermione megjelente egy X-el a bejárati ajtót, majd becsukta maga mögött.
A fal pörögni kezdett, majd megállt. Harryék találomra elindultak az egyik ajtó felé. Mikor benyitottak, az Idő termét pillantották meg.
- Ez nem az a terem - csóválta a fejét Hermione.
Megjelölte az ajtót, és azt is becsukta. A fal ismét pörögni kezdett. Mikor megállt, Harryék elindultak a szemben lévő felé. Neville lenyomta a kilincset, és a szemük elé tárult a boltív, és a fekete, lobogó függöny. |
A boszorkány nem is számított ilyesmire. Harry fellökte, majd megkötözte.
- Na! Ez nem varázslattal van? Megfelel? - tette hozzá Hermionéra vigyorogva.
- Persze. Gyerünk. Velem utazik. - szólt Neville.
- Oké.
Feltették a boszorkányt Neville Thesztráljára, majd Neville is felszállt. A három szárnyas ló hamarosan már a sötét égboltot szelte. Már pirkadt, mikor a Minisztériumba értek.
- Ilyen hosszú napjaim is rég voltak - motyogta Neville mikor leszálltak.
Harry és Hermione csak bólogattak. Bementek a fülkébe - Neville vonszolta Bellatrixet - és lementek. Lent tényleg nem volt senki. Egyenesen a lifthez mentek.
- Eddig minden rendben.
- Igen, de ez még csak a dolog könnyű része. Ha Sirius újra köztünk lesz, akkor... akkor kezdődik majd a Nagy Csata... - mondta baljósan Hermione. |
- Várjatok... - szólalt meg hirtelen Hermione, mikor a két fiú már éppen kifújta volna magát.
- Ezt nem tehetjük.
- Miről beszélsz? - csattant föl Harry. - Már hogyne tehetnénk!
- Nem - rázta a fejét Hermione. - Hiszen... Emlékeztek, mit mondott Dumbledore: nem használhatunk varázslatot.
- De... És miért nem mondtad ezt előbb? - bömbölte Harry.
- Mert csak most jutott eszembe! - cincogta rémülten a lány.
- Na jó... - szólalt meg Harry. - Eloldozzuk, megvárjuk, amíg magához tér, és varázslat nélkül kötözzük meg.
- És mégis hogyan? - kérdezte hitetlenkedve Neville.
Harry fel-alá kezdett járkálni a tisztáson...
- Még nem tudom - felelte, azzal lebontotta a kötelet Bellatrix csuklójáról és bokájáról.
Pár percen belül a boszorkány mocorogni kezdett, majd kinyitotta a szemét. Föltápászkodott.
- Idióták - suttogta örömittasan. - Legalább kötöztetek volna meg! Vagy menekültetek volna el! De most végetek.
A nő belenyúlt a talárja zsebébe, hogy előhúzza a pálcáját, de nem találta.
- Ezt keresi? - kérdezte Neville, fölvéve a földről a boszorkány pálcáját.
- Adod ide, te mocskos kis kvibli!
Harry nem tétetlenkedett tovább. Erősen megmarkolta a kötelet, melyet pár perce tépett le Bellatrixról, és rohanni kezdett felé... |
- Örültség vagy sem, ez az egyetlen esélyünk! - zárta le a vitát Harry.
Kiértek, majd felpattantak Thesztráljaikra. Harry felsegítette Hermionét. Újra hosszú útra keltek, majd hamarosan újra leszálltak. Meglepetésükre Bellatrix egyedül volt előttük, egy tisztáson. Leszálltak, ám Harry leszállása inkább vetődés volt, hogy kitérjen egy kábítóátok elől. Azért a párbajtudását is örökölte apjától, Jamestől. Vetődés közben célzott Bellatrixra, és elkiáltotta magát.
- Stupor!
- Protego! - az átok lepattant. Hermione támadóállásba helyezkedett.
- Incarcerandus!
- Protego! - az átok ismét hatástalan volt.
- Tud maga jobbat is a szánalmas védekezésnél - szólt fogcsikorgatva Harry - Stupor!
A boszorkány félreugrott, majd megszólalt:
- Igen... tudok... Avada Kedavra! - ám nem Harryt célozta. Hermionét meglepte a támadás, védekezni esélye sem volt. Harry gondolkodás nélkül nekivetődött a lánynak. Hermione a fűbe esett, az átok pedig Harry felé közeledett - vészesen. Az egész egy pillanat műve volt. Neville felkiáltott, Harry nem hallotta, hogy mit, az agyában gondolatok ezrei sorakoztak. Soha nem látom többé Siriust. Ám Neville pálcájából előtörő fénycsóva eltérítette a zöld átkot, ami a földbe csapódott. Utána Neville gyorsan elkábította Lestranget.
- Kösz - szólt Hermione. - Incarcerandus! - Bellatrixot megkötözte. |
- Jaj Istenem, most mi lesz velünk? - kérdezte rémülten tördelve kezeit Hermione.
- Ezt hogy érted? - kérdezett vissza Harry.
- Mi van, ha éppen... ha éppen Voldemorttal van? És különben is! Hogyan visszekül el a Mágiaügyi Minisztériumba? Észre fognak venni minket! És Bellatrixot se tudjuk majd rávenni, hogy jöjjön velünk...
- Jaj, Hermione... - sóhajtott Harry. - Már az előcsarnokban voltak. - Majd elkábítjuk.
- De... és onnan hogyan?
- jaj Hermione, gondolkozz már! Miután Bellatrix elkábult, oda visszük, ahova akarjuk! Fölrakjuk az egyikünk Thesztráljára!
- De a minisztréiumban...
- Mindjárt éjfél van - jelentette ki Harry. - Ilyenkor már senki sincs odabent.
- Harry, ez az egész tiszta őrültség - jelentette ki Hermione.
- Szerintem meg nem - szólalt meg mellettük Neville. |
- Ööö... és Neville hol van? - kérdezte Harry.
- Itt vagyok. - szólalt meg egy hang a hátuk mögött. - Hagrid nekem is mutatott egy Thesztrált.
- Rendben. Harry, Hermione, Ti Neville-el mentek. Ron, neked külön feladatod van. Percy, Ron, figyeljetek. Mi a Rend-tagokkal visszamegyünk, és biztosítsuk Roxfortot.
- Szóval megtámadjuk a kastélyt? - kérdezte Ron.
- Pontosan. Gyerünk, induljunk.
- Öhm.. igazgató úr. És mi? - szólalt meg Harry. - Mi hogy megyünk, hova és mikor?
- Most rögtön, Thesztrálokkal és Bellatrixhoz. Engem is megtaláltak. Induljunk!
Azzal Harry nyomában Hermione és Neville elindult kifelé a Thesztrálokhoz. Az igazgató, Ron és Percy pedig eltűntek a tűzben.
- Grimmauld tér tizenkettő! - hallotta az igazgató szavait Harry a folyosó végéről. |
-Nem lesz könnyű. - szólt Hermione. - Bár, van néhány varázslat, amit alkalmaznunk kéne...
- Nem, Hermione. Semmiféle varázslat. Ha varázslatot alkalmazunk, Bellatrixot megöljük ugyan, de Sirius nem szabadul ki. És olyan embereknek kell belökniük Bella-t a függöny mögé, akik gyűlölik Bellatixot. - szólt Dumbledore.
- Én pl. gyűlölöm. - szólt Ron.
- De nem neked kell belöknöd oda. - szólt ismét Dumbledore. Két ember juttathatja Bellat a függöny mögé.
- És kik azok? - kérdezte Percy.
- Neville és Harry. Bár én inkább neville-t javaslnám. Harry bizonyított, de Neville még nem. |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
| | |
|
|
|
"- Ma este beteljesedik.
Harry megprödült a tengelye körül. Trelawney megszeült tagokkal, mozdulatlanul ült a székében; szája félig nyitva volt, szeme üvegesen meredt a semmibe.
- Te-tessék? - dadogta Harry.
A jósnö nem felelt, csak a szeme fordult az ég felé; mintha valamiféle merevgörcsroham tört volna rá. Harrynek átfutott az agyán, hogy talán jobb lesz, ha elszalad a gyengélkedöre, és segítséget hív. Ekkor azonban Trelawney újra megszólalt - ugyanazon az éles, rekedtes hangon, mint elötte:
- A Sötét Nagyúr most erötlen s magányos. Hívei elfordultak töle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél elött, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítéségvel a Sötét Nagyúr eröre kap, s hatalma rettentöbb lesz, mint valaha. Ma este... éjfél elött... a szolga... visszatér urához...
Trelawney feje ernyedten elörebukott. Egy pillanatig csend volt, majd a tanárnö nyögött egyet, és felkapta a fejét.
- Oh, bocsáss meg - szólt álomittas hangon. - Tudod, a nagy meleg... Úgy látszik, elbóbiskoltam...
Harry még mindig dermedten állt.
- Valami baj van, kedvesem?
- Az elöbb... a tanárnö azt mondta, hogy... hogy a Sötét Nagyúr visszanyeri a hatalmát... hogy a szolgája visszatér hozzá...
Trelawney megütközve nézett rá.
- A Sötét Nagyúr? Tudodki? Ejnye, kedves fiam, ilyesmivel nem szabad tréfálni... még hogy visszanyeri a hatalmát...
- De a tanárnö mondta! Hogy a Sötét Nagyúr...
- Úgy látom, te is elaludtál! - vágott a szavamba Trelawney. - Álmomban sem jutna eszembe ilyen tökéletes képtelenséget jövendölni!"
Azkabani Fogoly, 198. oldal, Trelawney, Harry | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
