Kedves Mrs. Petunia Dursley!

Amikor megtalálja a kisfiút a háza elõtt, talán árvának, csavargók gyermekének véli majd. Talán úgy dönt, hogy jobb helye lesz egy árvaházban, és akárki is hagyta õt az Ön küszöbén, rosszul tette. Tiszta szívbõl kérem, hogy ne küldje el! Kérem ezt többek között azért, mert a fiú az Ön unokaöccse. Legyen vele emberséges! Ön az egyetlen élõ rokona…

Ugyanis Lily és James Potter ma éjjel örökre távoztak az élõk sorából. Kegyetlen módon meggyilkolták õket, a házuk pedig egy robbanás következtében romokban hever. Tudom, hogy régóta rossz viszonyban vannak nõvérével, mégis arra kérem, tegye félre az iránta és a varázslóvilág iránt érzett gyûlöletét! Ön az egyetlen, aki vigyázhat a kis Harry Potterre.

Édesanyja halálával – és sajnálom, de mindenképpen tudatnom kell ezt Önnel – legközelebbi rokonaira szállt az a varázslat, ami megvédi a fiút otthonában. Tudom, hogy a pokolba kívánja az egész mágikus világot. De talán, ha megérti, milyen helyzetben van szegény gyermek, befogadja õt. A védõbûbáj csakis akkor hatásos, ha Harry az otthonában tartózkodik, márpedig szülei halálával ez az Ön házát jelenti. Amennyiben természetesen hajlandó vállalni a felelõsséget és a rengeteg kockázatot, ami Harry nevelésével jár.

El kell mondanom, mi történt a Potter házaspárral, hogy tisztában legyen vele, mit is vállal magára. Éppúgy, mint a “normális” világban, a varázslók között is vannak rosszindulatúak, sõt, különösen kegyetlenek is. Potterékkel az évszázad leghatalmasabb feketemágusa végzett. Voldemort Nagyúr egy jóslat miatt a kis Harry életére tört, ám miután szüleit megölte, a fiúval kudarcot vallott. A már említett õsi varázs védte meg a halálos átoktól, és emiatt került a sebhely a homlokára. Figyelmeztetõ jelként arra, hogy bár az átok most visszafelé sült el, elpusztítva a Sötét Urat, egyszer még vissza fog térni… S akkor már semmi nem mentheti meg Harryt, csakis az a védelem, amit az Ön otthona nyújt neki.

A bûbáj ereje a rokonok közti kapcsolatban és a szeretetben rejlik. Mi magunk sem tudjuk, pontosan hogyan hat és miért. Egy biztos, hogy Harrynek a rokonainál a helye! Csak a jó szívére bízhatom, hogy nem fogja semmibe venni a rengeteg emberéletet, amelyet megmenthet.

Mert ha befogadja a fiút, igaz, száz veszélyt idéz az otthonára; de meg is véd vele ezreket. A fenti jóslatban elhangzik, hogy akit a Sötét Úr megjelöl – a sebhellyel –, arra egyszer az a feladat vár, hogy elpusztítsa mindannyiunk legfélelmetesebb ellenségét. Harry felnõve híres ember lesz varázslókörökben, és nagy teher nehezedik majd rá.

A tisztesség azt diktálja, hogy felvilágosítsam Önt minden veszedelemrõl, ami Harryre s az otthonára leselkedik majd. Remélem, lesz annyi emberség Önben, hogy a félelemmel dacolva felneveli a fiút.

Az elsõ veszély mindenképpen maga a Sötét Úr, Akit Nem Nevezünk Nevén. Bár most szinte elpusztult, egyszer visszanyeri az erejét, és újból megkeresi majd a Fiút, Aki Túlélte. Az egyetlent, aki élve került ki a kezei közül. Nem tudhatjuk, erre mikor kerül sor. Talán tíz év múlva, talán húsz vagy ötven esztendõ is eltelik, de biztosat nem mondhatok felõle. Azt azonban tudnia kell, hogy a Nagyúr hatalmas és rettenetesen gonosz volt. Félte az egész varázslóvilág, sokakat sakkban tartott, évekig félelemben kellett élnünk. Most, hogy elpusztult, nyugodtabb idõk következnek.

Nem szabad elhanyagolni a Sötét Úr szolgáit sem… Némelyik alig marad el gonoszságban mögötte. És bizony õk sem fognak mindig tétlenül ülni. Lehet, hogy megpróbálkoznak majd Harry elrablásával, megölésével, ezzel veszélybe sodorva Önt és a családját is. De ez még a távoli jövõ zenéje… most üldözik õket, csak titokban tevékenykedhetnek tovább, tehát néhány évig nem kell tõlük tartania.

Mindezek ellenére arra kérem, ne döntsön felelõtlenül. Sokak élete múlik azon, hogy most mit tesz. Hadd mondjam el azt is, miért lesz jó, ha befogadja a fiút.

Az elsõ érv maga Harry. Egy csecsemõ, aki még ártatlan, nem dönthet a saját dolgairól sem, mégis emberéletek múlnak rajta. Egy kisfiú, akinek családra, otthonra van szüksége. Az árvaház szomorú hely. Nézzen a lelke mélyére! Senkinek nem kívánhatja, hogy szülõk nélkül nõjön fel.

Fõleg ha az illetõ – akármit gondoljon is – az Ön unokaöccse, a nõvérének a fia. Ellenkezõ esetben, ha az Ön fiacskája maradna árván, talán maga is jobban szeretné, hogy rokonokhoz kerüljön. Egy szeretõ anya mindent megtenne, hogy gyermekét ne árvaházba vigyék, még ha csak a furcsa nõvére tudná is befogadni. A következõ, amit mondani szeretnék, s amiben biztos vagyok, hogy fordított helyzetben Lily is felnevelte volna az Ön fiát. Tisztelettel kérem, hallgasson a lelkiismeretére!

Az utolsó szavam azé a több ezer emberé, akiket Voldemort üldözött, akiknek családját lemészárolta, akiknek ellensége, és akik egyszer újra veszélybe kerülhetnek. Õk csak akkor menekülhetnek meg, ha Harry épségben megéri a felnõttkort, és egyszer s mindenkorra megszabadít minket a Sötét Úrtól. Mindez Önön múlik…

Az utolsó az õ hálájuk, amely élete végéig elkíséri Önt, ha megteszi, hogy vigyáz egy kisfiúra…

Legnagyobb tisztelettel:

Albus Dumbledore, a Roxfort igazgatója