Parvati - Az utolsó nap
2004.06.27. 13:04
Az utolsó nap
Korhatár: ha végig tudsz olvasni egy kínzással teli novellát...
Jogok: az enyémek
Megjegyzés: ez az első fanficem, remélem tetszik.
A sötét erdő viszhangzott a bagolyhuhogástól é a vérfarkasüvöltéstől. De én nem féltem. Még soha nem féltem semmitől, és nem is fogok.
-Hova hoztál engem Avery?-kérdeztem jéghideg hangon.
-Malfoy azt mondta csak itt tud velünk találkozni-felelte ziháló hangon a varázsló, mire én sötéten fölkacagtam.
-Ha nem tudnám hogy Lucius milyen fontos információt hoz, el se jöttem volna- a közlben pukkanás hallatszott.
-Hol késtél ennyit Lucius? Megtudtad a jóslat tartalmát?
-Igen uram. De sajnos csak egy részét tudtam kihallgatni.-Malfoy félni kezdett-de a lényeget hallottam.
-Szóval csak a lényeget. Hát akkor mondd azt!
-Khrrm. Szóval van egy fiú, aki június végén született, és akinek a szülei már háromszor sikeresen szembeszálltak veled. Őt kell megölnöd uram.
-Micsoda megtisztelltetés-mondtam gúnyosan-remélem kiderítetted ki ez a gyerek.
-Igen uram, de mivel a jóslatnak csak egy részét hallottam, ezért nem tudtam meg, hogy ki az a fiú. De 2 gyerek is szóba jöhet.
-Kik?!
-Neville Longbottom és Harry Potter.
-Áhá. Nos akkor megölöm a Potter-fiút!
-Mért pont őt?-kotyogott bele Avery, de meg is bánta.
-Semmi közöd hozzá!-sziszegtem-Jobb lesz ha indulok-mondtam, majd egy halk pukkanás kíséretében távoztam.
Fél perccel később megjelentem Potterék kertjében. Az ajtóhoz mentem. Nem vettem a fáradságot, hogy ne csapjak zajt.
-Alohomora!
Belépve egy előszobában voltam. A balról nyíló étkezőből az előbb még nevetés szűrődött ki, de most minden elnémúlt. Majd egy rémülten kiabáló férfi hangja hallatszott:
-Ő az Lily fuss menekülj! Vidd Harryt majd én föltartóztatom...
Sötéten fölkacagtam, majd benyitottam. Bent állt James Potter, aki kapkodva kereste a pálcáját a talárjában, melletteLily Evans, kezében egy síró csecsemővel.
-Fuss már Lily!-ordította James, mire Lily elindult a hátsó ajtó felé, de én a nőre szegeztem a pálcámat.
-Imperio! Most itt maradsz, és vársz!
Lily visszajött, és megállt.
-Mért jöttél?-kérdezte James
-Megölöm a fiadat!
-Miért? Harry nem... -kezdte volna Potter, de én félbeszakítottam.
-Kuss legyen! Megnézzük hogy még mindig bírod e a kínzást?
-Neeeeee!-sikított Lily
-Pofa be! Imperio! Itt maradsz és kussba leszel!-mondtam, majd Jamesre szegeztem a pálcám.
-Crucio!
A férfi felordított-majda vergődni és kínlódni kezdett. Héhány percig élveztem a kín látványát, majd így szóltam:
-Nem vagy a régi Potter! Megpróbáljuk újra? Crucio!
A vonaglás és az üvöltés most se maradt el...
-James, James. Mi történt veled?-kérdeztem gúnyosan-nem akarsz többet kínlódni?-a hapsi bémán rázta a fejét.
-Hát jó. Te akartad. Adava Kedevra!-vakító zöld villanás töltötte be a szobát. Lily időközben legyőzte az Imperius-átkot, és a saját pálcája után kapott.
-Mit csinálsz?! Adava Kedevra! A zöld villanás most se maradt el...
A néhány perces beálló csöndet csak a baba sírása törte meg. Fölé hajoltam.
-Milyen kár hogy fitalon kínhalált kell szenvedned! Nos Harry köszönj szépen a halálnak, és búcsúzz el az élettől!
-Adava Kedevra!- vakító zöld villanás töltötte be a szobát. De volt benne valami furcsa. Aztán...
Fölordítottam a fájdalomtól. Mintha szét akart volna repedni a testem. Rosszabb volt ez a Cruciatus-átoknál is. A testem szürke felhővé változott. Még láttam ahogy a gyerek homlokán vékony, villám alakú heg húzódik végig. Aztán elsötétült minden.
A gyerek még élt. Nem sikerült.
<Vége>
|