Megjegyzés: Nem nagy alkotás, de láttam a harmadik filmet , és kicsit elgondolkodtam rajta, hogy milyen is lehet dementornak lenni..

1. A legsúlyosabb bűnök Dante Isteni Színjátékából származnak. Nem tudtam mi lesz azzal, aki az összes bűnt elköveti, de a dementor-léte pont elegendő büntetésnek tartottam mindenért.
2. A Akasha név valóban a kárhozottak királynőjéből van, de hát ugyebár a dementor-lét sem egy áldás

Kritikákat ide lehet írni: mailto:akvalerie@vipmail.hu

A dementor

How can you see into my eyes like opoen doors

Leading you down into my core
where I’ve become so numb  without a soul
my spirit sleeping somwhere cold
until you find itt here and lead it back home

Hogy lesz egy emberből dementor? Furcsán nézel rám, pedig mi is egyszer emberek voltunk. Azok voltunk, de nagyon rég. Nem haltunk meg, de nem is élünk. Itt ragadtunk két világ közt. Legtöbben menekülnénk, de valami, vagy valaki nem enged. Isten legnagyobb büntetése ez. Örök kárhozatra ítélt lelkek vagyunk, akiknek még az sem adatott meg, hogy tisztességesen éljük halálukat a földön. Látom rajtad, azt hiszed teljesen bolond vagy. Hisz egy dementorral beszélgetsz Azkaban falai közt.

Elmondom neked, hogy nekünk sem nagy öröm itt lenni, és kiszívni az életörömötöket. Sőt ez nekünk csak fáj, felidéz egy-egy kósza emléket. De nem tudjuk elmondani senkinek. Legalábbis a többiek nem. Megkérdezed miért, de sajnos én sem tudok pontos választ adni. Megkérdezed, hogy én hogy jutottam idáig. Fáj erről beszélni, de megteszem. Valaha költő voltam. Soha nem ismertek el. Aztán ugyanaz lettem, mint a többi társam. Elvetemült gyilkos. Minden áldozatomnak írtam egy-egy verset, amit rendszerint betettek az újságba az aznapi gyilkosságaim mellé. Innen már nem volt visszaút. Elöntötte az agyamat a mámor, melyet az édes kibuggyanó vér látványa okozott. A legrosszabb pedig, hogy még halálom pillanatában sem tudtam megbánni semmit. Sőt örültem, hogy így lett. Saját kezemmel vetettem véget az életemnek. Nem bírtam elviselni a rám nehezedő életek súlyát. Nyugalmat akartam, és eltűnni az életnek nevezett őrületből. Elkövettem a létező legsúlyosabb bűnöket, loptam, öltem, csaltam, hazudtam, elárultam mindenkit, tagadtam Istent és öngyilkos lettem. Nem hittem sem a pokolban sem a mennyben, de gondoltam, hogy ezután valami büntetés következik.

Aztán egyszer csak felébredtem. Egy sötét teremben, ahol több száz dementor vett körül, mind hasonló bűnökkel, mint én. Megértettem mi történt. Azóta nem tudok aludni, álmodni, nem látok színeket csak mindenből szürkét. Örömmel táplálkozom, mert akaratlanul is azt akarom, hogy mindenki olyan szomorú és reménytelen legyen, mint én. Ne érts félre, én már nem akarok meghalni. Ebben is más vagyok, mint a többiek. Élni akarok visszamenni az emberek közé. Egy dolgot nem felejtettem el teljesen. A költészetet. Mindig megnyugodtam, ha írhattam. Még ma is lenne egy csomó dolog, amit le szeretnék írni. De még azt is elfelejtettem. Nem tudom a betűket, még az emberi szavakat is nehezen. Hallod, hogy így is hogy hörgök beszéd közben. Néha háromszor el kell ismételnem egy mondatot, hogy megértsd.

Érzem, hogy kezdesz nekem hinni. Megkérdezed, tudom-e, hogy ártatlan vagy. Azt felem, hogy igen, tudom. Az érzelmeidből megtudtam mindent. Te nem voltál gyilkos soha, csak meg akartad bosszulni a legjobb barátod halálát. Látod, ez van az életben és a halálban is. Itt is börötön, ott is rabság. De tudod mit? Segítek neked megszökni. Talán így kicsit ledolgozhatom a bűneimet.

Wake me up inside
Wake me up inside
Call my name and save me from the dark
Bid my blood to run before I come undone
Save me from the nothing I’ve become.

Hiányozni fogsz, de te legalább beszélgettél velem. Újból megtanítottál írni és olvasni. Már le tudom írni a gondolataim, és az ’életem’. Egyszer talán szabad leszek én is. Mielőtt elmennél, megkérdezed a nevem. Látod, ezt én se tudom. Csak nagyon halványan rémlik valami: Akasha.

Visszamegyek a hatalmas ódon épületbe. Újból olyan vagyok, mint egy lényegtelen árnyék. Végigsiklok a termeken, folyosókon. Megállok egy kicsit a cellád elől és továbbmegyek. A dementoroknak nem sok kellemes emlékük van. Nekem szerencsére ez az egy megadatott.

Now that I know what I’m without
you can’t just leave me
breathe on me, and make me real

Bring me to life

Nem tudom hogyan, de küldtél nekem egy kis könyvecskét. Azt írtad használd naplónak, az a magadfajtának úgy sincs. Fogom is. Dátumot ugyan nem tudok, de a napokat számozhatom.

1 nap

El kell mennem a börtönből. Milyen furcsa, utánad küldenek, pedig én segítettem megszökni. Azért megyek. A Roxfortba küldenek. Azt hiszem valamikor én is jártam oda. Nem emlékszem pontosan, de ha varázsló voltam biztos. A gyerekekkel fogunk egy vonaton utazni. Át kell néznünk előtte az összes fülkét. A vizes ablakok sorra befagynak, ahogy haladunk el előttük, a fülkékből ijedt suttogás és félelem árad felém. Azkabanban nincsenek tükrök. Azt hiszen, minden dementor ugyanúgy néz ki. Akkor én is nagyon ronda lehetek. Az egyik fülkében ül egy fekete hajú fiú. Úgy néz ki, mint te. Illetve csak majdnem, de nagyon emlékeztet rád. Belső késztetést érzek, hogy közelebbről is megnézzem, pedig nem lenne szabad. De nem érek az emlékei végére. Valaki rám küldött egy patrónust. Elmentem. Halálom óta ez volt a második legerősebb elhatározásom. Ha törik, ha szakad, megismerem ezt a fiút.

59. nap

Kviddicsmeccs volt és a fiú is játszott. Nem lett volna szabad, de bementem a birtokra, a többiek, pedig jöttek utánam. Most sem ismertem meg. Elkergetett az igazgató. De a neve Harry.

300. nap

Az egyik tanár hívott minket, hogy elkapta a szökött fegyencet. Egy ideig harcoltak ellenünk. Aztán a túlpartról valaki küldött egy patrónust, és Dumbledore összeszedte a fiút, a gyilkost, pedig börtönbe zárták, és én őrködtem a cellája előtt.

Mikor magadhoz tértél elmondta, hogy a fiú a keresztfia, Harry Potter. Az ő családja miatt kerültél börtönbe. Megint meg akartalak szöktetni, de túl erős varázslattal vagy bezárva. Tőlem kell megkapnod a dementorcsókot. Ismét visszakerülsz Akabanba, de már nem beszélgethetek veled soha többé. Nem lesz lelked. Elvileg nekem sincs, de úgy érzem mégis van. Aztán jött a fiú, Harry. Nem egyedül jött hanem egy kislánnyal. Megijedtek tőlem, de azt mondtad nekik, hogy nem kell félni. Félreálltam az ajtóból, amit ők ki tudtak nyitni. Ma örökre elmentél. Nekem kellett volna megmagyarázni, hogy szöktél meg újra. Azt feleltem nem tudom. Hisz már első alkalommal sem vettem észre. Nem kérdeztek többet, nekik is kellemetlen volt a jelenlétem, hiába ittak előtte mindenféle bájitalt.

Mióta veled beszéltem a börtönben azóta úgy érzem, hogy van lelkem és vagyok valaki. Talán még szeretlek is, de ezt nem tudom biztosan megmondani. Egy biztos soha nem felejtelek el: Sirius Black

All this time I can’t belive I couldn’t see
kept in the dark but you there where in front of me
I’ve been sleeping a tousand years it seems
got to open my eyes to everything

Without a thought without a voice without a soul
Don’t let me die here there must be something more
Bring me to life