|
FIGYELEM!!!
A MAI NAPTÓL FOGVA A HÁROM SEPRÜ BEZÁRJA KAPUIT!
AZ OLDAL NEM LESZ TÖRÖLVE, A RENGETEG HÍR ÉS KÉPEK MIATT, DE FRISSÍTÉS NEM LESZ TÖBB!
MÁSIK OLDAL EGYENLPRE NINCS, ÉS MOSTANÁBAN NEM IS NAGYON LESZ! MAJD EGYSZER TALÁN LESZ TÜRELMEM FOLYTATNI, ADDIG IS GOMENE!
MARLE | | |
|
..:Boldog szülinapot!:..
Tom Felton ma, szeptember 22-én ünnepli 17. születésnapját! BOLDOG SZÜLINAPOT, TOM! ;D
..:Boldog Szülinapot!:..
Ha minden igaz, Hermione Granger szülinapja ma, szeptember 19-én van! BOLDOG SZÜLINAPOT, HERMIONE!
..:Legújabb színészek:..
Végre megvan, ki fogja játszani Gabrielle Delacourt (Fleur húga), valamint a Patil ikreket! Delacour szerepében Angelica Mandy-t láthatjuk majd, Parvati Patilként Shefali Chowdhury-t láthatjuk majd, Padma Patilként pedig Afshan Azad-t. | | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2004.05.15. 12:19 - |
| Nah. Új topic: Mégpeid azért, mert a Fanfiction2-ben jó nagy kavarás van, ezért a folytatásos történetet, amit Jadennel kezdtem, átpakolom ide... |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Harry elgondolkodott Dumbledore szavain. Gondolataiból Hermione térítette ki.
- Harry! - kiáltotta egy diáksereg közepéből. - Gyere! Ezt meg kell nézned!
Harry odasietett a diáksereghez. Amint megpillantotta a Reggeli Próféta aznapi számát, azonnal arra gondolt, hogy Rita Vitrol megírta újdonsült kapcsolatát Hermionéval. Azonban mikor elolvasta a címlap szalagcímét, teljesen megdöbbent:
Három halálfaló Roxmortsban!
Tegnap este a három mágus, Josaph L. Christien, Berta T. Dortins és Catherine Milan, roxmortsi lakosok, esküdni mernek rá, hogy tegnap este héromnegyed tizenegykor három, csuklyás-maszkos alakot láttak halkan surranni Roxmorts főutcáján! Márpedig mindenki tudja, hogy csupán egyetlen olyan ember-csoport van, akik maszkot és csuklyát viselnek: a HALÁLFALÓK!
A maszkos alakokat körözik, Roxmorts utcáin aurorok járőröznek, és minden gyanús alakot beviszonek a Mágiaügyi Minisztériumba! éppen ezért kérünk minden lakost, hogy kilenc óra után nem hagyja el a házát!
- Ez nem lehet... - suttogta döbbenten Harry... |
- Nos, régebben, mikor még Denem roxfortos diák volt, ő is létrehozott egy átkot. Ő hozta létre a Serpensortia-t.
- És ez mit akar jelenteni? - kérdezte értetlenül Harry.
- Semmi újat. Ez csak egy újabb bizonyíték arra, hogy mikor megtámadott, akaratlanul átadtak képességeinek egy részét. Azért nem volt szép párbajozni Ronnal. Miért párbajoztatok?
Na ha valamit, hát ezt nem akarta elmondani Dumbledorenak. Aztán úgy dönött, mégis elmondja.
- Hermione miatt. - az igazgató értetlenül nézett, így Harry pontosított. - Vagyis Hermioneért.
- És, kit választott a hölgyemény? - kérdezte az igazgató. - Már ha elmondod. Nem muszály.
- Engem. - mondta Harry.
- Értem. Az viszont fontos, hogy ne feledd a barátaidat.
- Ő már nem a barátom - sziszegte dühösen Harry. - Viszlát! - köszönt el, és sietve távozott. |
Harryt már másnap kiengedték a gyengélkedőről. Éppen jóslástan lett volna, és mivel Harrynek nem volt kedve elmenni rá, úgy döntött, most látogatja meg Dumbledore-t.
- Karamella - mondta ki a jelszót a kőszobornak, mire az félre állt és utat engedett neki.
Harry bekopogott az igazgató ajtaján.
- Szabad! - hallatszott odabentről.
Harry benyitott.
- Harry? - kérdezte döbbenten Dumbledore.
- Szeretnék beszélni magával - kezdte Harry.
- Persze. - bólintott az igazgató. - Gyere be.
Harry belépett és becsukta maga után az ajtót.
- Mit szeretnél?
A fiú először bocsánatot kért Dumbledoretól, amiért kiabált vele, és megvádolta, majd beszámolt neki a párbajon történtekről.
- Szóval új átkot hoztál létre. Tudod, mit jelent ez?
Harry megrázta a fejét.
- Nem. |
- Jaj, Harry, ne csináld már! Ez egyértelmű!
- Igen?
- Igen. Először is, a múltkoriért gondolom bocsánatot akarsz kérni. Továbbá erről a mostani párbajról is beszélned kell vele.
- Értem. Persze. Amint kiengednek megkeresem. Igazad van, ezt el kell mondanom neki. |
Kis gondolkodás után hozzátette:
- De miért? |
Harry felállt, Hermionét finoman arréb lökte és közben már pálcát rántott. MOST már nagyon elegem van belőle.
- Ne! Mit csináltok! Neee! - sikoltott Hermione mikor látta a fiúkat.
- Expelliarmus! - kiáltotta Ron, Harry félreugrott, majd felszólalt.
- Ron... Ron-Ron-Ron... - s közben a fejét csóválta - Stupor!
- Protego! - Harry elismerően bólintott.
- Spiderius! - Harry pálcájából egy pók pattant ki. Elégedettséggel nézte, hogy Ron hátrahőköl.
- Harry! Ez már túlzás! Ne csináld! - rémüldözött Hermione.
Ron kirohant a gyengélkedőről.
Harry egy pálcasuhintással eltűntette a pókot. Madam Pomfrey fejcsóválva lépett be az ajtón.
- Ez a Weasely. Itt rohangál a folyosón... - morogta. - TE MIT CSINÁLSZ? - förmedt Harryre. - Ágyban a helyed. Gyors visszaterelte ágyhoz Harryt, majd kiment.
- Azért ez túlzás volt. - vigyorgott a lány.
- Igen? Akkor min vigyorogsz? Megérdemelete. Másrészt. Megijedtem magamtól!
- Mért? - kérdezte komoran Hermione.
- Hisz láttad! Olyan átkot használtam, amit nem is ismerek... erre csak egy magyarázat van: én találtam fel ezt az átkot. - A lányra nézett - Ez így nagy hülyeség?
- Nem. Olvastam ilyesmiről. De amint kiengednek, beszélned kell Dumbledoreal.
- Rendben. |
- Oh... - motyogta Hermione.
Harry lehajtotta a fejét. Nem mert ránézni a lányra. Már réges rég megbánta, hogy bevallotta neki az érzéseit. Hiszen nyilvánvaló, hogy Hermione Ront szereti. Hiszen... Állandóan veszekednek, de nem bírnak meglenni egymás nélkül... - Hiába... Az ellentétek vonzzák egymást... - gondolta szomorúan Harry. Azonban rosszul gondolta.
Hermione végigsimította Harry arcát.
- Hé... - motyogta. - Nem olyan nagy baj ez...
Harry felnézett a lányra. Micsoda?
- Én is szeretlek téged.
Hermione közelebb húzódott Harryhez, és lágyan megcsókolta. Ekkor azonban kinyílt az ajtó, és Ron kiáltott föl:
- TUDTAM!!!!! |
- Pedig igenis szép vagy... - motyogta. A lány felkapta a fejét. Megtörölte a szemeit.
- Persze... higgyem is el, mi? - mondta epésen a lány.
- Akkor ne hidd! Legyél Te is ellenem. - egy pillanat alatt végigondolta, majd megszólalt. - Bocs. Nem úgy értettem. Én csak... nagyon haragszom Ronra és magamra.
- De... mért? - értetlenkedett a lány.
- Mert igaza volt... - motyogta alig hallhatóan Harry. |
Harry azt várta, hogy a lány hirtelen felkiált: "Áprilisi tréfa!", de nem ez történt... Helyette:
- De igen. És Ron mindenkinek azt mondja, hogy tényleg így van.
- Miiii??? - kérdezte döbbenten Harry.
Hermione bólintott.
- De hát... De ját...
Harrynek nem kellett megszólalnia, hogy Hermione tudja, hogy a fiú mire gondol.
- De, igen. Rám is megharagudott. Délben a nagyteremben azt mondta nekem, hogy direkt illegetem magam, és azt hiszem magamról, hogy szép vagyok, pedig nem is...
Hermione szemeibe könnyek gyűltek. Lehajtotta a fejét. Harry nem tudta, mitévő legyen... |
De ezzel viszont Hermionét csapja be. De maradt annál, hogy Hermione csak barátja. Kinyílt az ajtó, és Hermione jött be. Odament hozzá.
- Szia. Hogy vagy? - kérdezte a lány.
- Szia, jól. - hazudta. Nem, nem vagyok jól... hogy lennék jól? Az esett neki legrosszabbul, hogy Ronnak igaza volt.
- Ron ni...
- NE - EMLÍTSD - ELŐTTEM - ŐT!!! - kiáltott rá. Madam Pomfrey ki akarta küldeni Hermionét, mondván a betegnek pihennie kell, de nagy nehezen meggyőzték, hogy maradhasson.
- Jó-jó, nem említem. Bocsi.
- A tanárok? Mit szólt McGalagony? Volt már Átváltoztatástan, nem? És a diákok?
- A tanárok nem kommentálták a dolgokat, McGalagony még mindig dühös volt. És van egy rossz hírem...
- Igen?
- Az egész iskola arról pletykál, hogy Te és Én.
- Ne... - motyogta Harry. |
| Délutánra már úgy ahogy sikerült rendeznie az érzéseit. Abban biztos volt, hogy Ronhoz soha többé nem szól hozzá, de Hermione... Nos, úgy döntött, úgy tesz, mintha nem érezne iránta mást, csak barátságot - pedig már magának is bevallotta, hogy Ronnak igaza van - de nem fog örömet szerezni neki azzal, hogy elismeri, igaza volt! |
- Tudod, hogy ritkán vesztem el a fejem, de akkor nagyon. Ron és a köztem lévő barátságnak VÉGE! - mondta Harry.
- Dehogy. Abba beleőrülnék, ha miattam lenne vége a barátságotoknak!
- Nem te tehetsz róla. Kitalálta, hogy szerelmes vagyok beléd. Mikor mondtam, hogy nem, akkor jött a 'Tudom ééén' szövegével. Erre azt vágtam a fejéhez, nevetséges, és hogy már a gondolatra is féltékeny lesz.
- Jaj, Harry...
Harry meg akarta kérdezni, hogy melyikőjüket választaná amúgy, de nem akarta ilyen kérdéssel esetlegesen megsérteni a lányt. Azt sem tudom már, hogy mit érzek. Pláne azt nem, hogy mit érzek iránta. Ránézett a lányra, aki most előre figyelt, így nem tűnt fel neki. Azonban Harry, mivel a Hermiónét nézte, mintaszerű hasreesést mutatott be. A lány ijedten ott-termett.
- Jaj, Harry, megütötted magad?
- Nem-nem, semmi gond. - felállt, majd bementek a gyengélkedőre.
- Nos, akkor pár napot itt töltessz. - mondta Madam Pomfrey. Hermione elköszönt, majd elment.
- Majd délután jövök. Most órára sietek. Te jó ég! Öt perce becsöngettek. Szia!
Volt ideje átgondolni a dolgokat, rendbetenni az érzelmeit. |
Harry és Hermione perceken át nem szólaltak meg, csak baktattak egymás mellett. Végül a lány törte meg a csendet.
- Harry, tényleg...? Úgy értem...
- Neeem... - legyintett zavartan Harry. - Ezt csak... csak Ron találta ki.
Ebben azonban már cseppet sem volt olyan biztos, mint negyed órával ezelőtt...
- Értem... - a lány hangja csalódottnak tűnt.
Újabb csöndes percek teltek el. Időközben felérkeztek a gyengélkedő folyosójára.
- Igazán nem kellett volna verekednetek... - jegyezte meg Hermione. |
- Eresszen el.... megölöm... gerinctelen hazudozó... mindenki magából ... indul ki... teeee... - nyögte ki a szavait Harry, ám Piton nem engedte.
Hermione még mindíg tátott szájjal nézte a fiúkat. Ezek összeverekedtek... értem? - gondolta.
- Tanárnő... engedjen... el... - mondta Ron.
Azonban se Piton, se McGalagony nem engedett. Akinek nem volt órája, az már ott állt.
- Azért ez túlzás! Persze, megérthető, ha két fiú egy lányt szeret, és akkor tisztázzák a nézeteltérésiket, de azért a varázslók között legalább rendes párbajjal tennék. Nem mintha annak jobban örülnénk. Mivel én vagy a házvezető tanáruk, én szabom ki a bünetésüket. Most megússzák, de még egy ilyen, és 50 pontot vonok le fejenként. Menjenek a gyengélkedőre!
Mielőtt elengedte volna Ront, eszébe jutott, hogy nem lenne tanácsos elengedni.
- Granger kisasszony, menjen Potterrel a gyengélkedőre. Én visszakísérem Weasleyt a Griffendél toronyba. És tisztázzák ezt, hogy ne legyen még egy ilyesmi. Harry és Hermione elindultak. |
McGalagony odasietett a két fiúhoz, és megpróbálta szétválasztani őket, de nem járt sok sikerrel.
- Húsz pont a Griffendéltől! - kiabálta dühösen, mikor feladta a próbálkozást. Talárja összegyűrődött, süvege félredőlt a fején, szoros konttyba fogott haja pedig kibomlott. - Fejenként!
- Mi ez a felfordulás? - szólalt meg egy újabb hang, és Piton tűnt fel a diákok között. - Mi ez az egész?
- Potter! - kiáltotta. - Weasley!
Odasietett, a két fiúhoz, elkapta Harryt, és lerángatta Ronról.
- Elég legyen! - kiabálta! - Mit gondolnak, hol vannak?
- Ráadásul mugli-párbaj! - kiabálta szinte rikácsolva Mcgalagony. - Szégyenletes...
Harry, mióta Piton lefogta, azóta próbált szabadulni a tanár szorításából, de mindhiába.
- Eresszen... el! - nyögte.
- Nem! - vágta rá Piton. - Nézzenek körül! Nézzék meg, hogy néznek ki!
Ron jobb szeme körül lila monokli éktelenkedett, és a talárja elszakadt, Harrynek pedig betörött az orra, és teljesen szétzilálódott az öltözéke.
Ekkor rémülten felsikkantott valaki a diák-tömegben - Hermione.
- Ron! Harry! Mi történt?
- Hogy mi? A két fiú összeverekedett, az történt - felelte hisztérikusan Mcgalagony.
- De... De... Miért?
- Mert Harry szerelmes beléd! - üvöltötte Ron.
Hermione szemei kidülledtek és kissé eltátotta a száját.
- Ez nem igaz! - sziszegte dühösen Harry.
- Dehogyisnem! - vágta rá Ron.
Harry hirtelen kitépte magát Piton kezei közül, és ha a tanár nem kapta volna el ismét, a vörös hajú fiúra vetette volna magát. |
- Jaj, igen, perszeee - mondta gúnyosan Ron.
Harry erősen fékezte magát, hogy ne üsse meg barátját. Aztán eszébe jutott valami.
- És ha tényleg? Ha tetszik? Akkor mi van? MI AZ, HOGY TALÁN NEM PONT HERMIONÉT KÉNE VÁLASZTANOM? HE? MI - KÖZÖD - LENNE - HOZZÁ???!!! SEMMI! - üvöltötte Harry, hogy az udvarban jó pár arc feléjük fordult, és nézték, hogy mi lesz ebből.
- A barátotok vagyok, volna hozzá közöm...
- NEVETSÉGES VAGY! MÁR A GONDOLATRA IS FÉLTÉKENY LESZEL!!!
- Nem vagyok féltékeny - sziszegte Ron.
Harry elvesztette a józan eszét. Megütötte a barátját - az visszaütött, és elkezdtek verekedni. Egyre több diák gyűlt köréjük.
- WEASLEY, POTTER! MI - A - FENÉT - CSINÁLNAK??? - kiáltotta McGalagony. |
- Jaj, barétom... - kezdte Ron, és megveregette Harry vállát. - Megértem, hogy feledni akarod Changot, de talán nem pont Hermionét kéne választanod.
- MI VAN???? Kérdezte döbbenten Harry.
- Tudom én, hogy...
- NEM! - tiltakozott Harry. - Ron, rosszul gondolod! Én nem...Nem...
Harry nem is értette, hogy Ron hogyan gondolhat ilyet róla. Méghogy ő!
- Nem? Akkor miért hívod Hermnek?
- Mondtam már! - kiáltotta Harry. - NEM-TU-DOM!!! |
Mivan? Harry értetlenül meredt maga elé. Tök jó, ha Ron jobban tudja az én dolgaim mint én magam. Felült az ágyában, felvette a szemüvegét, és körülnézett. Neville és Dean még aludt. Felöltözött, majd lement a klubhelységbe. Hermione ült ott. Odavetett egy Jó reggelt-et a lánynak, majd lesietett a Nagyterembe. Ma elmarad a jóslástan. Szóval lesz időm beszélni Ronnal. Reggeli után Ronnal kimentek a parkba beszélgetni.
- Szóval nem tudod... - motyogta a vörös hajú fiú.
- NEM! Értsd meg: NEM TUDOM! Persze, biztos tudnom kéne, de én ilyen hülye vagyok! - magát is meglepta kiakadása. |
Másnap reggel, alighogy felébredt, máris a fülében csendült Ron hangja:
- Szóval mi ez a Herm-dolog?
- Nem tudom - felelte Harry.
Nem volt még ereje ahhoz, hogy bármit is titokban tartson - és ezt Ron is tudta.
- Nem tudod? - kérdezte nevetgélve Ron.
- Nem. - felelte őszintén Harry.
- Hát, én tudom - jelentette ki a vörös hajú fiú.
- Na, és mit jelent?
- Ezt magadtól is tudnod kéne - felelte Ron. - A nagyteremben találkozunk! Azzal kisietett a hálóteremből. |
Harry szívből örült annak, hogy nem került szóba a név-téma. Ő maga se tudta, hogy mért baj az, hogy Hermnek szólítja a lányt. Mi van ebben? Becézgetés... A vacsora többé-kevésbé szótlanul telt, majd a klubhelységben a leckék miatt nem is kerülhetett szóba a dolog. Megírták a leckéket, Ron és Harry még maradtak sakkozni, a lány pedig felment aludni.
- Amúgy mi volt ez? - kérdezte vigyorogva.
- Leütöttem egy parasztod. - felelte szórakozottan Harry.
- Jaj, tudod miről beszélek!
- Ja, semmi, mondtam már. De mostantól hívhatlak Ronaldnak.
- Azt meg ne próbáld! Nyertem. Gyerünk aludni.
Felmentek a hálóhelységbe. |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
| | |
|
|
|
"- Ma este beteljesedik.
Harry megprödült a tengelye körül. Trelawney megszeült tagokkal, mozdulatlanul ült a székében; szája félig nyitva volt, szeme üvegesen meredt a semmibe.
- Te-tessék? - dadogta Harry.
A jósnö nem felelt, csak a szeme fordult az ég felé; mintha valamiféle merevgörcsroham tört volna rá. Harrynek átfutott az agyán, hogy talán jobb lesz, ha elszalad a gyengélkedöre, és segítséget hív. Ekkor azonban Trelawney újra megszólalt - ugyanazon az éles, rekedtes hangon, mint elötte:
- A Sötét Nagyúr most erötlen s magányos. Hívei elfordultak töle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél elött, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítéségvel a Sötét Nagyúr eröre kap, s hatalma rettentöbb lesz, mint valaha. Ma este... éjfél elött... a szolga... visszatér urához...
Trelawney feje ernyedten elörebukott. Egy pillanatig csend volt, majd a tanárnö nyögött egyet, és felkapta a fejét.
- Oh, bocsáss meg - szólt álomittas hangon. - Tudod, a nagy meleg... Úgy látszik, elbóbiskoltam...
Harry még mindig dermedten állt.
- Valami baj van, kedvesem?
- Az elöbb... a tanárnö azt mondta, hogy... hogy a Sötét Nagyúr visszanyeri a hatalmát... hogy a szolgája visszatér hozzá...
Trelawney megütközve nézett rá.
- A Sötét Nagyúr? Tudodki? Ejnye, kedves fiam, ilyesmivel nem szabad tréfálni... még hogy visszanyeri a hatalmát...
- De a tanárnö mondta! Hogy a Sötét Nagyúr...
- Úgy látom, te is elaludtál! - vágott a szavamba Trelawney. - Álmomban sem jutna eszembe ilyen tökéletes képtelenséget jövendölni!"
Azkabani Fogoly, 198. oldal, Trelawney, Harry | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
