|
FIGYELEM!!!
A MAI NAPTÓL FOGVA A HÁROM SEPRÜ BEZÁRJA KAPUIT!
AZ OLDAL NEM LESZ TÖRÖLVE, A RENGETEG HÍR ÉS KÉPEK MIATT, DE FRISSÍTÉS NEM LESZ TÖBB!
MÁSIK OLDAL EGYENLPRE NINCS, ÉS MOSTANÁBAN NEM IS NAGYON LESZ! MAJD EGYSZER TALÁN LESZ TÜRELMEM FOLYTATNI, ADDIG IS GOMENE!
MARLE | | |
|
..:Boldog szülinapot!:..
Tom Felton ma, szeptember 22-én ünnepli 17. születésnapját! BOLDOG SZÜLINAPOT, TOM! ;D
..:Boldog Szülinapot!:..
Ha minden igaz, Hermione Granger szülinapja ma, szeptember 19-én van! BOLDOG SZÜLINAPOT, HERMIONE!
..:Legújabb színészek:..
Végre megvan, ki fogja játszani Gabrielle Delacourt (Fleur húga), valamint a Patil ikreket! Delacour szerepében Angelica Mandy-t láthatjuk majd, Parvati Patilként Shefali Chowdhury-t láthatjuk majd, Padma Patilként pedig Afshan Azad-t. | | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2004.05.11. 17:15 - |
| Arra gondoltam, hogy mi, nagy fórumosok írhatnánk közösen egy fanficet (Manó, mi úgyis profiknak számítunk - legalábbis te - a Sirius/magyarok-os dolog után :D |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- A mód - kezdte Dumbledore.
- Igen? - kérdezte már kíváncsian Harry.
- Nos... Ha helyet cserál Bellatrix Lestrange-dzsel.
- MICSODA? - hördült fel Harry.
- De... De... hogyan?
- Ha Bellatrix beesik a függöny mögé, Sirius automatikusan kiszabadul.
- De hát hogyan? - kérdezte szemöldökráncolva Percy.
- Nos, kettejüket összeköti a varázdslat, amit Bellatrix kimonodtt Siriusra, és amitől Sirius a függöny mögé esett. A varázslat arról szól, hogy kettejük közül az egyiküknek a szabad világban, a másikuknak a függöny mögött kell tartózkodnia.
- Szóval... - foglalta össze Harry. - Bellatrixet a függönyhöz kell csalogatni, és...
- ...és be kell lökni a boltívbe - bólintott Dumbledore. |
- Harry. Harry. - szólt csitítóan Dumbledore. - Ne mondj ilyet! Egyáltalán, mért mondasz ilyet?
- Csak... csak nem vagyok tisztában azzal, hogy látni akarom. Vagyis... már azt hiszem tisztában vagyok vele...
- É...s? - kérdezte az igazgató, és Harry szemébe nézett.
- Látni akarom. Persze hogy látni akarom. De hogyan? Pettigrew - a fiú gyűlölködő-undorodó kifejezést vágott - azt mondta...
- ... hogy végig kell járnia mindent amit Sirius - darálta el az igazgató, Harry nagy meglepetésére. - De van más mód is. - Harry nem igazán figyelt az igazgatóra. Elgondolkozott azon, hogy mégis mért csattant fel úgy az előbb. Egyáltalán hogy kételkedhettem abban egy percig is, hogy látni akarom-e a keresztapám. Kicsit el is szégyellte magát.
- Mi az a mód? - kérdezte Hermione, és Harry újra felvette a beszélgetés fonalát. |
-Tudom. - felelte Harry.- De ki mondta, hogy én akarom látni Siriust?
- Dumbledore megrökönyödve ézett Harryre, de nem felelt. - Érezte, hogy Harry hangjában düh és harag rejtőzik. |
- Egyedüllétre volt szükségem, hogy gondolkodni tudjak, és megoldást találjak minden problémádra, Harry.
- Minden problémámra? - kérdezte döbbenten a fiú.
- Pontosan - bólintott Dumbledore. - Hónapokon, sőt heteken belül meg kell küzdened Voldemorttal. Addig pedig...
- Addig pedig?
- Addig pedig vissza kell hoznunk Siriust.
- Miért? - kérdezte Harry.
- Mindenre gondolni kell, Harry. Mi lesz, ha Voldemort győz? Akkor soha többé nem láthatod a keresztapádat. Ezt pedig nem akarom. |
- Értem. Ezek szerint a Roxfortot súlyos veszély fenyegeti. És titeket is.
- Na és maga hogy került ide? - bukott ki a kérdés Percyből.
- Nos, csak arra emlékszem, hogy megtámadtak. Párbajoztam Luciusszal, legyőztem, ám Bellatrix hátulról lefegyverezett, és elfogtak. Mikor felébredtem meg voltam béklyózva egy átokkal, tehát mozogni nem tudtam. A hajamból több szál is ki volt tépve. Mikor Voldemort elé akartak vinni, sikerült megszöknöm, és idehoppanáltam. Azóta itt vagyok.
- Mért nem a Grimmauld tér 12-re ment? - kérdezte Harry és Ron szinte egyszerre. |
A gyógyítól útközben a megetettek a diákokkal egy-egy hatalmas darab csokoládét.
Harryék olyan folyosókon mentek keresztül, amiket szinte sohasem használtak. A padlón centikben állt a por, a falak pedig kopárak és szürkék voltak - pedig eredetileg fehérek voltak...
VÉgül egy hatalmas, fekete, szépen faragott ajtóhoz léptek. Az egyik gyógyító bekopogott.
- Szabad! - hallotta meg Harry Dumbledore hangját.
A gyógyító benyitott és betessékelte a "vendégeket".
- Harry... - kezdte döbbenten Dumbledore.
Egy jókora ágyban feküdt, bár egyáltalán nem tűnt betegnek.
- Hogy kerültök ide?
Percy belekezdett a beszámolóba. |
Ekkor a dementor hátrasiklott, és eltűnt. Harry a földön térdelt, ahogy Hermione és Percy is. Harry gyors visszanyerte tudatát, és Ron állt mögötte, aki remegett - vagy a félelemtől vagy a dühtől - és pálcáját görcsösen szorítva még mindíg arra a pontra meredt, ahol az elébb még a dementor állt.
- Kösz - motyogta Harry. Szavait alighogy kimondta, kigyúltak a lámpák, visszatértek az emberek a csarnokba, és körülállták a négy fiatal varázslót. Felsegítették Hermionét és Percyt, majd az odalépő gyógyítónak beszámoltak mindenről. Harry ilyen átalakulást akkor látott, mikor tavaly hirtelen visszatért minden a Minisztériumba.
- Hmm... Értem. - mondta komor arccal a gyógyító. - Igen, itt van Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore. Kövessetek! |
A maradék dementor elérte a három jó barátot...
- EXPECTO... EXPECTO PATRONUM! - nyögte Harry, de már későn: egyetléen kellemes emléke se maradt, amit felidézhetett volna. Fejében kavargott a fehér köd, és olyan hangosan és tisztán hallotta szülei szavait, mint még soha...
- Fuss Lily! Itt van!
- James! - kiáltotta rémülten a nő hangja.
- Fogd Harryt, és menekülj! Én feltartóztatom!
Harry a földre rogyott... Elhomályosodott előtte minden, és a fehér köd miatt már az égvilágon semmit nem látott...
- EXPECTO... suttogta még utoljára, reménytelenül.
Az egyik dementor lehajolt hozzá, a fölemelte a fejét, hátrahajtotta hatalmas, bő csuklyáját, és kitátotta alaktalan száját...
Harry szülei rémült kiáltásán keresztül hallotta a jellegzetes, hörgő hangot, és érezte arcán a jéghideg lehelletet... |
Ami bent volt, az még furcsább volt. Összetört berendezés, világítás semmi, és csak a pálcáik fényében indultak meg előre.
- Itt lenne most Dumbledore? - kérdezte Ron.
- Remélem nem... - elharapta a mondatot, Hermione felsikoltott, és hirtelen hideg lett. Nagyon hideg. A boldog emlékek tovaröppentek. Két dementor közeledett feléjük. Szóval ezért nincs világítás. Dementor-ellenőrzés. De mért? Harry villámgyorsan gondolta végig ezeket. Gyorsan cselekedett.
- Expecto Patronum! - harsogta, és közben egy boldog emlékre koncentrált. - EXPECTO PATRONUM! EXPECTO PATRONUM! Segítsetek! Hermione, Ron! EXPECTO PATRONUM!
A dementorok közeledtek, ám egyik ekkor hirtelen meghátrált, és eltűnt. A másik viszont még mindíg vészesen közeledett.
- EXPECTO PATRONUM! EXPECTO PATRONUM! - kiáltotta Ron és Hermione is. |
Amint Harry pálcáján felizzott a fény, rögtön tudta, hol vannak: a most teljesen kihalt utca, az orruk előtt lévő üvegablak, a mögötte álló próbababa a divatjamúlt ruhájában... A Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály előtt álltak!
- Miért nem égnek az utcai lámpák? - kérdezte rémülten Hermione. - Londonban vagyunk! Itt mindig égnek a fények! És éjjelente is tele van az utca emberekkel!
- Siessünk - pirított rájuk Percy.
Odahajolt az ablaküveghez, súgott valamit a próbababának, majd intett a három barátnak, hogy kövessék őt az üvegen túlra... |
A Tiltott Rengeteg fái és a Roxforti Birtok rövidesen eltűnt mögöttük, és ők csak repültek a felhős égen.
- Vajon hová visznek minket? - kiáltotta Ron, ám így is alig lehetett hallani a széltől.
- Úgy tűnik jó messzire! Csak nehogy a halálfalók kezei közé. - felelte Harry.
Harry úgy érezte órák óta vannak a levegőben, pedig valójában körülbelül még csak egy órája volt, hogy felszálltak. Egyre sötétedett, és hamarosan már csak pár mugli város fényét látták csak, és persze a csillagokat.
Telihold - Harry Lupinra gondolt. Hamarosan ereszkedni kezdtek, ám a sötétben nem látták, hogy hova. Halk puffanással megérkeztek. Miután leszálltak, körülnéztek, ám semmit se láttak, még a telihold sem világította be a környéket.
- Lumos - suttogták egyszerre. |
- A Thesztrálok bárkit képesek megtalálni. És Dumbledore-t különösen szeretik. Hagrid biztos segít majd nekünk.
Harry és Ron összenéztek. Nem ezt szokták meg a fellengzős, öntelt és beképzelt Percy Weasleytől.
- Induljunk - szólalt meg Percy és elindult a portrélyuk felé.
A három jó barát követte őt. Amikor elérték Hagrid kunyhóját és mindenről beszámoltak az óriásnak, Hagrid bevezette őket a Tiltott Rengetegbe.
Negyed órán belül már négy Thesztrál előtt sorakoztak.
Harry, mivel látta a szárnyas lovakat, egyedül is föl tudott ülni az állat hátára, Ront, Hermionét és Percyt azonban Hagrid ültette föl a Thesztrálokra.
- Keressétek meg Dumbledore - dörmögte végül a vadőr.
A négy szárnyas ló szárnyra kapott és beleveszetett a felhős messzeségbe. |
- Könnyű azt mondani! - csattant fel Harry. Kezdett eluralkodni rajta a tehetetlenség érzése.
- Ez az év is jól kezdődik - motyogta Ron.
Harry meg sem hallotta barátja megjegyzését. Azon gondolkozott, hogy hol lehet az igazi Dumbledore?
- Egyáltalán, elfogták-e? - kérdezte Hermione.
- Épp ezaz! Ezt se tudjuk. Tulajdonképpen semmit se tudunk... - mondta Percy.
- Vagyis tehetetlenek vagyunk... - motyogta megsemmisülten Harry.
- Azt azért nem mondtam! - szólt bíztatóan Percy. |
- Hová mehettek?! - kiáltott föl hirtelen Harry.
- Nem tudom... - zihálta Percy. - De most már tudjuk, hogy mindketten halálfalók.
Harry bólintott.
- Most mitévők legyünk? - kérdezte vékonyka hangon Hermione.
- Először is meg kell találnunk az igazi Albus Dumbledore-t - jelentette ki Percy. |
- Incarcerandus! - kiáltotta a McGalagony, és Harryt célozta meg, aki gyors félreugrott, és Ronnal együtt mondta ki átkát.
- Capitulatus!
A tanárt telibe találta az átok és kiröppent kezéből a pálca, amit Percy kapott el, majd megkötözte a tanárt. Ekkor azonban a Percy mögött megjelent a kis Flitwick professzor.
- Expelliarmus!
Percy, Hermione és Ron kezéből kiröppent a pálca.
- Petrificus Totalus! - kiáltotta Harry.
- Protego! - az átok lepattant.
- Expelliarmus! - és a tanár kezéből kiröppent a saját pálcája, meg a többi. Odaugrott McGalagonyhoz, és egy apró mugli kulcsot vett elő zsebéből, majd a két tanár eltűnt. |
- Hogyhogy? - kérdezte döbbenten Ron.
- Hát, igazából ez volt az, amit el akartam mondani Harrynek: most, hogy a tanárok jelentős része halálfalók, akik százfűlé-főzetet használnak, Remus és én úgy láttuk jónak, hogy a Roxfortba jövök - persze titokban - és vigyázok hármótokra.
- És milyen jól teszed, Weasley - szólalt meg McGalagony a portrélyukban. - Ugyanis máris menteni kell őket!
A tanárnő pálcát rántott, és nekik rontott. |
Mikor megérkeztek, ott volt Ron és Hermione is.
- Te meg hol jártál? - kérdezte Ron.
Harry elmesélte a rövid kis történetet, majd Percy felé fordult.
- Tényleg, te mért is jöttél? Csak visszakísérni?
- Nem, veletek maradok. |
- Hiszen te is tudod, hogy a Roxforton kívül tilos a varázslás.
- De ez az alak! Ez a Féregfark!
- Harry még mindig jobb évtizedekig várni, mint örökké Sirius nélkül élni... - vélekedett Lupin.
- NEM! - ordította Harry. - NEM!
- Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha most visszamész a Roxfortba - szólalt meg Percy.
A kandallóhoz tuszkolta Harryt, a tűzbe dobott egy kis hop-port, és beleállította Harryt, majd ő maga is beállt a zöld lángok közé.
- Roxfort, Griffendél torony! - kiáltotta jó hangosan érthetően. |
Végigmondani nem tudta, mivel Lupin egy jól irányzott átokkal eltérítette Harryét.
- Ne olyan gyorsan, Harry! |
- Márpedig fogsz, kisfiam - felelte vigyorogva Féregfark.
Harry fejét elöntötte a forróság. Nekirontott Pettigrewnak.
- Ezt megbánod, de görény! - üvöltötte.
Pálcát rántott.
- Adava Kedav... - kezdte Harry.
|
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
| | |
|
|
|
"- Ma este beteljesedik.
Harry megprödült a tengelye körül. Trelawney megszeült tagokkal, mozdulatlanul ült a székében; szája félig nyitva volt, szeme üvegesen meredt a semmibe.
- Te-tessék? - dadogta Harry.
A jósnö nem felelt, csak a szeme fordult az ég felé; mintha valamiféle merevgörcsroham tört volna rá. Harrynek átfutott az agyán, hogy talán jobb lesz, ha elszalad a gyengélkedöre, és segítséget hív. Ekkor azonban Trelawney újra megszólalt - ugyanazon az éles, rekedtes hangon, mint elötte:
- A Sötét Nagyúr most erötlen s magányos. Hívei elfordultak töle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél elött, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítéségvel a Sötét Nagyúr eröre kap, s hatalma rettentöbb lesz, mint valaha. Ma este... éjfél elött... a szolga... visszatér urához...
Trelawney feje ernyedten elörebukott. Egy pillanatig csend volt, majd a tanárnö nyögött egyet, és felkapta a fejét.
- Oh, bocsáss meg - szólt álomittas hangon. - Tudod, a nagy meleg... Úgy látszik, elbóbiskoltam...
Harry még mindig dermedten állt.
- Valami baj van, kedvesem?
- Az elöbb... a tanárnö azt mondta, hogy... hogy a Sötét Nagyúr visszanyeri a hatalmát... hogy a szolgája visszatér hozzá...
Trelawney megütközve nézett rá.
- A Sötét Nagyúr? Tudodki? Ejnye, kedves fiam, ilyesmivel nem szabad tréfálni... még hogy visszanyeri a hatalmát...
- De a tanárnö mondta! Hogy a Sötét Nagyúr...
- Úgy látom, te is elaludtál! - vágott a szavamba Trelawney. - Álmomban sem jutna eszembe ilyen tökéletes képtelenséget jövendölni!"
Azkabani Fogoly, 198. oldal, Trelawney, Harry | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
