|
FIGYELEM!!!
A MAI NAPTÓL FOGVA A HÁROM SEPRÜ BEZÁRJA KAPUIT! AZ OLDAL NEM LESZ TÖRÖLVE, A RENGETEG HÍR ÉS KÉPEK MIATT, DE FRISSÍTÉS NEM LESZ TÖBB! MÁSIK OLDAL EGYENLPRE NINCS, ÉS MOSTANÁBAN NEM IS NAGYON LESZ! MAJD EGYSZER TALÁN LESZ TÜRELMEM FOLYTATNI, ADDIG IS GOMENE!
MARLE | |
|
..:Boldog szülinapot!:.. Tom Felton ma, szeptember 22-én ünnepli 17. születésnapját! BOLDOG SZÜLINAPOT, TOM! ;D
..:Boldog Szülinapot!:.. Ha minden igaz, Hermione Granger szülinapja ma, szeptember 19-én van! BOLDOG SZÜLINAPOT, HERMIONE!
..:Legújabb színészek:.. Végre megvan, ki fogja játszani Gabrielle Delacourt (Fleur húga), valamint a Patil ikreket! Delacour szerepében Angelica Mandy-t láthatjuk majd, Parvati Patilként Shefali Chowdhury-t láthatjuk majd, Padma Patilként pedig Afshan Azad-t. | |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2004.05.15. 12:19 - |
Nah. Új topic: Mégpeid azért, mert a Fanfiction2-ben jó nagy kavarás van, ezért a folytatásos történetet, amit Jadennel kezdtem, átpakolom ide... |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Tonks nagyon jó tanár - jelentette ki Hermione. - Igen, szerintem is - bólintott Ron. - Tök jó fej. Lupin után ő a kedvencem. - Nekem is - szólalt meg gyprsan Harry, hogy feledtesse barátaival a név-témát. Az órán nem történt sok minden, bár szinte minden órán gyakorlatoztak, ezen az órán csak írtak. Óra után a három barát együtt indult vissza vacsorázni. |
Barátai szemmel láthatóan nem tartották meggyőző érvnek, ám mielőtt még tovább kötöszködhettek volna Harryvel, az megszólalt. - Milyen óra lesz délután? - Sötét Varázslatok Kivédése. A trió elindult a tanterem felé. |
- Tényleg Harry! Miért hívod Hermionét Hermnek? - Tessék? - kérdezett vissza szórakozottan Harry. - Miért hívod Hermionét Hermnek? - kérdeztett vissza Ron. Harry megköszörülte a torkát... - Hát... Miért, téged is Ronnak hívlak Ronald helyett - felelte sietve. |
- És 20 méter az sok, és meg is halhatott volna! - mondta tovább Ron. - Elég! - mondta Harry. - Gyerünk, mert elkésünk. Mi lesz a következő óra? - Jóslástan - motyogta Ron. - Jeee! - kiáltott fel Harry. - Minek örülsz? - kérdezték kórusban a barátai. - Megtudom, hogy idén hogyan kellene meghalnom - felelte vigyorogva a fiú. Minden okom megvan rá, hogy jókedvem legyen. - gondolta. De fel kellene keresnem Dumbledoret. Igazságtalan voltam vele. A trió elindult az a kastélyba. Hermione elment mugliismeretre, Ron és Harry pedig az Északi toronyba. Felmásztak a létrán, és leültek. - Üdvözöllek titeket az év első jóslástan óráján! A mai órán, ismételgetünk, és a teafű olvasást vesszük át újra. - Remek - motyogta Ron, ügyelve rá, hogy csak a barátja hallja. Miután elővették a csészéket, kiitták italjukat, csészét cseréltek. - Na, mit látsz az enyémben? - kérdezte Harry. - Nos, az értelmező-kulcs szerint nagy öröm ér, a halálos ellenségeddel hamarosan találkozol, és még valami, amit nem tudok kinézni. Harry elnevette magát, de sikerült elfojtania, ám Trelawney az asztalukhoz lépett. Elvette Rontól a csészét. Már megint. Harry felkészült mindenre. Csak egyféleképpen halhatok meg, Voldemort által. De biztos mindjárt kitalálja, hogy elüt egy seprű. A gondolatra majdnem felnevetett. Trelawney a szája elé kapta a kezét. - Jajj szegény gyermek! Szegény-szegény gyermek! - Mi az? Tanárnő mit lát? - kérdezték többen a csoportból. A két jó barátnak már nagyon kellett vigyázniuk, hogy ne találkozzon össze a tekintetük. - Nem. Jobb ha nem tudjátok. A mai órának vége. Lementek ebédelni, ahol Hermione várta őket. - Na, mi volt? - kérdezte, miközben leültek a fiúk. - Semmi különös, Herm. - mondta Harry, majd elmesélte ami a Jóslástanon történt. - Aha. Hát akkor nem tudni, hogy milyen módon halálozol el idén. - vigyorodott el. - Ja, és mi ez az új név? Herm? |
- Mintha nem lenne apaom az ellenkezőjét gondolni. Most mondd meg Harry, mitől változott meg ennyire Piton? Tuti nem attól, hogy 20 métert zuhantál! Sokkal súlyosabb balesetid is voltak már, és Piton soha, de soha nem aggódott érted. - De próbált neki segíteni. Emlékeztek? Például elsőben, mikor Mógus megpróbált lerázni téged a seprűről, Harry! Vagy tavaly, amikor a keresésünkre indult a Tiltott Rengetegben - okoskodott Ron. - Oké, oké... - Harry megadóan felemelte két karját. - Hagyjuk most Pitont. |
Határozottan komolyan. Harry ugyanis kavargó gondolatai miatt elszúrt egy lépést, és a bájitala zöld helyett piros színű lett. - Jaj ne! - suttogta oda barátainak és a főzete felé bökött. Ráadásul Piton is felé indult. Jaj, NE! - gondolta. Draco is odafordult - akárcsak csatlósai - és kárörvendve várták, hogy Piton jól beolvasson Harrynek a hibája miatt. - Ez piros, Harry. Ott rontottad el, amikor... - és elmagyarázta neki, hogy javíthatja ki. Draco olyan arcot vágott, mint akinek elmaradt a beígért ajándéka. Kicsöngettek, és a három jó barát a parkba vette az irányt. - EZT - NEM - HISZEM - EL! - mondta Ron. - Én se. Ez hihetetlen. Kíváncsi vagyok, meddig tart a nagy béke. - mondta Hermione. - Jajj Herm, mért feltételezed mindenkiről a rosszat? - szólt fejcsóválva Harry. - Talán megváltozott. Talán. - Jó-jó. |
- Figyeljetek... - kezdte Harry. - Ne haragudjatok, amiért mérges voltam. - Ugyan, felejtsük el - legyintett Hermione. - Nem fogjátok kitalálni, mi történt! - Na, mi? - kérdezte kíváncsian Ron. Harry elmondta a beszélgetését Pitonnal. Két barátja álla a tányér szélét súrolta. - Piton? Komolyan ezt csinálta????? Harry bólintott. - Nem - tudom - elhinni... - suttogta Ron. - Tényleg elég furcsa... - motyogta Hermione. - De mindegy. Bájitaltannal kezdünk, ott majd kiderül, mennyire beszélt komolyan Piton. |
- Igen? - kérdezte Harry. Továbbra is tartotta azt, hogy amíg Piton rendes vele, addíg ő is. - Nézd, azért sajnálom, az eddigi viselkedésem. Tudod, rájöttem, annak ellenére, hogy nagyon hasonlítasz Jamesre, te más vagy, és a Jamesszel szembeni haragomat nem szép dolog rajtad levezetnem. Harry értetlenkedve pislogott. Jól hallotta, amit Piton mond? - Értem. Hát, azért örülök, hogy így gondolja... tanár úr. - Nos, menj reggelizni, Harry. Harry elindult a Griffendél asztala felé. Ez azért fura. Mindenesetre ma lesz két bájitaltan. Majd kiderül, milyen lesz Piton órán. Tekintetével barátait kereste, majd mikor megtalálta őket, leült hozzájuk. |
Másnap reggel Harryvel a legfurcsább dolog történt, ami valaha történhetett vele. Piton odalépett hozzá, és félrehívta: - Beszélni szeretnéd veled, Pot... Harry. |
Sokáig üldögélt ott, gondolkodásából Piton hangja zökkentette ki. - Mit csinálsz errefelé, Potter? Tudod mennyi az idő? - Nem, tanár úr. - Fél hét. Menj vacsorázni. Ne kószálj ilyenkor a folyosókon. Még megvádolnak, hogy rosszban sántikálsz. - azzal továbbment a folyosón. Majdnem utánakiáltott, hogy mért félti ennyire attól, hogy elkapja Frics vagy valaki más. De nem tette. Piton viszonylag rendes volt vele, ezért ő se akart szemét lenni. Pitonra hallgatva elment a Nagyterembe. Leült a Griffendélesek asztalához. Ron, Hermione és Neville ott beszélgettek az asztal túlsó végén. Harry a lehető legmesszebb ült barátaitól, Dean és Seamus közé. Beszélgetett egy keveset a szemben ülő Ginnyvel, majd felment a toronyhoz. A homlokára csapott. - Oh, hogy felejthettem el a jelszót? - majd a Kövér Dámához fordult. - Aranycikesz! - a portré feltárult. |
- AKKOR NEM MEGYEK BE! - ordította bele Harry a kövér Dáma képébe Harry. Tovább viharzott a folyosón. Egy elhagyott résznél megállt, és felült az ablakpárkányra. A lábait felhúzta maga mellé, és eltűnődött a dolgokon. Sirius tényleg ennyire gonosz lenne? Tényleg elszakított egymástól két barátot? De ha így is volt, az apja miért nem ellenekezett? Harry rájött, hogy Dumbledorenak igaza volt. Miért is nem hallgatta végig? De nem! - mondta egy kis hang a fejében. - Sirius nem volt jobb! Apa volt olyan, mint ő! És Harry, életében először megsajnálta Perselus Pitont... |
- Nézd Harry, a dolgok nem ilyen egyszerűek... - MAJD ÉN LEEGYSZERŰSÍTEM MAGÁNAK! - Nem hazudtam neked, csup... - DE! HAZUDOTT! - túl volt már azon, hogy fékezni bírja magát. - Hallgass végig! Ha minden mondatomat félbeszakítod, hogy várod el, hogy elmondjam az álláspontom? - NEM IS VAGYOK KÍVÁNCSI RÁ! - Akkor mért jöttél ide? - kérdezte szelíden az igazgató. Ez még jobban feldűhítette. Hogy tud ilyen nyugodt lenni? Mért ilyen... Aztán belátta, hogy jobb, ha leül, és végighallgatja az igazgatót. Kérdés nélkül leült, s Dumbledore is így tett. - Igazad van, eltitkoltuk előled. De most már tudod. Mire mész vele? - kérdezte tökéletesen higgadtan. - ARRA, HOGY TUDOM MILYEN EMBER VOLT SIRIUS! - Hát, ha ez alapján ítéled meg, akkor nagyot hibázol. Mindenkinek vannak hibái, így Siriusnak is. Javaslom fogadd el. - NEM! - üvöltötte, majd felpattant, az ajtóhoz ugrott és kiviharzott a teremből. Dumbledore csak a fejét csóválta. Harry ment, és már megint úgy feldühítették, hogy azt se tudta, hova megy. - Jelszó? - kérdezte a portré. Harry ekkor eszmélt fel. - Ööö... - egyszerűen nem jutott eszébe a jelszó. - Ha nincs jelszó, nem mehetsz be! |
Harry azonnal Dumbledore irodája felé vette az irányt. Ismét feltámadt benne a gyűlölet az igazgató iránt. Megint hazudott. Megint átverte... Elege volt már mindenből! Az igazat akarta hallanai Dumbledoretól! A kőszobor előtt sikerült lenyugodnia. - Rendben - mondta. - Bogoly Berti féle mindenízű drazsé - a szobor nem mozdult. - Sav-a-júj cukorka... Borsbogyó... Csokibéka... Csótánycsokor...Karamella! A szobor hirtelen megmozdult, és utat engedett Harrynek az igazgatói irodához. A fiú bekopogott. - Szabad! - hallatszott odabentről. Harry benyitott. - Oh... - nyögött föl Dumbledore. - Harry. Fáradj beljebb. Harry hűvösen bólintott és belépett az irodába. - Mit keresel itt? - kérdezte mosolyogva Dumbledore. - Problémád van? - Igen - vágta rá dühösen Harry. - Micsoda? - Hazott nekem! Megint! Miért titkolta el, hogy apám és Piton unokatestvérek? |
Jaden:
- Szerintem most magadra hagyunk. - mondta Ron. Harry csak bólintott. Barátai kimentek a gyengélkedőről. Sirius nem gonosz. Piton viszont sose kedvelt. Mert apám nem őt választotta. Szóval elég sok oka van utálni engem. Gondolkodott még egy darabig ezen a dolgon, majd két óra fele elhagyta a gyengélkedőt. Nem ment a Griffendél toronyba. Egyenesen lement Hagrid kunyhójához. Kopogott. - Én vagyok az, Hagrid! - A vadőr ajtót nyitott. - Ó, szia! Máris kiengedtek? - leültek, és nekilátott teát készíteni. - Nem végződött valami jól a meccs, mi? - Hát nem. Ráadásul Ronéktól megtudtam, hogy apám és Piton unokatestvérek voltak. - a vadőr nem tűnt meglepettnek. - Te tudtad? - Nézd, Harry. Igen, tudtam. De erre Piton sem szívesen emlékezik. És... hát Roxfortban sem voltak túl jóban... - Remek. Mindenki tudta? DUMBLEDORE IS? MINDENKI? - Harryben felszökött az indulat. - ÉVENTE TUDOK MEG ÚJ DOLGOKAT A SZÜLEIMRŐL! MIT NEM TUDOK MÉG? MÉRT NEM LEHET ELMONDANI NEKEM EZEKET? NINCS SZÜKSÉGEM ARRA, HOGY DUMBLEDORE VAGY BÁRKI MÁS KÍMÉLJE A 'SZEGÉNY TÖRÉKENY LELKŰ' HARRY POTTERT! - tajtékzott Harry. - Nyugodj le! - csitította. - Szó sincs ilyesmiről... - NEM - NYUGSZOM - LE! - azzal felpattant, kinyitotta az ajtót és bevágta maga után. Ment, amerre a lába vitte. Maga se tudta hova megy egyáltalán. Csak ment. Nem látott a méregtől. Mért nem mondták el nekem? A szüleim! Jogom lenne tudni! BAMM! Gondolkodásából egy hatalmas csapódás zökkentette ki. Centiken múlott, hogy nem találta el a fúriafűz egyik harcias ága. Gyorsan hátrált. Sirius... beszélnem kellene Siriusszal... de ez nem lehetséges... - gondolta Harry, és felsietett a kastélyba. |
Marle:
- Mondtuk már - kezdte nyugodt hangon Hermione. - Mert mi se tudjuk. - Ne nézzetek már hülyének, jó?? - csattant föl Harry. - Tudom, hogy titkoltok előlem valamit! - Harry, mi... - kezdte Ron. - Ne sikkantott fel Hermione. Harry hirtelen felpattant az ágyból. Hermione azonnal visszanyomta őt. - Nem kelhetsz föl - jelentette ki. - Ti pedig nem tehetitek ezt velem! - fakadt ki Harry. - Én megbíztam bennetek! Erre ti... Ti... - Mi csak jót akarunk neked - szipogta Hermione. - De nem akarom, hogy jót akarjatok nekem! Azt akarom, hogy mondjátok el, mi az igazság! Hermione felnyögött. Ron lemondóan nézett Hermionéra. - Rendben - bólintott a lány. - De én kitartok amellett, hogy ezt nem kéne megtudnod. - De... De miért? - Nos... - kezdte Ron. - Az apád... Szóval Piton és az apád... szóval ők unokatestvérek! - Micsoda??? - nyögte Harry. - Hát igen, mi is megdöbbentünk - felelte Ron. - Látszott rajta, hogy zavarban van. - De aztán elmondott nekünk mindent. - Piton mondta el??? - Pontosan - bólintott Hermione. - De hát... De hát miért? - hápogott Harry. Ron vállat vont. - De itt még nincs vége - folytatta. - Piton azt mondta, hogy ők ketten még kisgyerek korukban elválaszthatatlan barátok is voltak... Csak aztán... Ron elhallgatott és Hermione folytatta. - Csak aztán megjelent Sirius. És hát neki meg nem tetszett Piton feje. Tudod, milyen... Nem bírta ki gúnyolódás nélkül. És sikerült elhitetnie apáddal, hogy Piton egy rusnya dög. - NEM! - üvöltötte Harry. - Sirius nem ilyen! Sirius nem gonosz! - Persze, hogy nem - csitította Hermione. - Csak szeret kiszúrni másokkal. És úgy gondolta, hogy apád ebben a partnere lehet. - És nem is tévedett - sóhajtotta Ron. - Szóval ezért utál annyira engem Piton. Azért, mert apám Siriust választotta helyette. - Igen, ezért is. - Miért, még miért gyűlöl? - Hát tudod... Mert a Roxfortban nem voltak éppen barátok... |
Jaden:
- Aztán újra a régi volt. Szóval végül is hogy mi volt ez az átmeneti változás, azt nem tudjuk. - Harry érezte, valamit nem mondanak el neki a barátai. - Jó éjt! - köszönt el, majd levette szemüvegét. - Jó éjt! Harry nem értette, hogy mi az, amit nem mondanak el neki a barátai, és hogy mért nem mondják el. Én szinte mindent elmondok nekik. Ha ennyire nem tartanak barátjuknak, hogy elmondják, akkor... Fáradt volt gondolkozni is. Lassan elaludt. Vasárnap reggel ismét eljöttek a barátai. Már egy jó ideje beszélgettek, mikor felhozta témát. - Szóval mért nem mondtátok el tegnap, hogy mi van Pitonnal? |
Marle:
- Ha így folytatod, lassan már cikesz-múzeumot nyithatsz - jegyzete meg viccesen Ron. - Hogy csontátültetést végeztethetek... - jegyezte meg epésen Harry. Minden tagja fájt, és bár rajta volt a szemüvege, homályosan látott. - Piton nagyon aggódott érted - jegyzete meg halkan Hermione. - Igen. Majdnem annyira, mint McGalagony - tette hozzá Ron. - Igen? Hogyhogy? Azt hittem, a lenne a legboldogabb, ha elpatkolnék. - Hát, először mi is furcsának tartottuk, de aztán... - hermione hirtelen elhallagatott és Rémült pillantást váltott Ronnal. - De aztán? - kérdezte élesen Harry. |
Jaden
- Kizárásos alapon Harrynél van a cikesz! - harsogta Dean. Harryt felszállították. Hamarosan magához tért. Este volt, egyik széken Hermione aludt, a másikon meg Ron. Hermione felébredt. - Hogy érzed magad? - Nem túl jól. - Ez nálad volt - a lány előhúzta a zsebéből a cikeszt. - Sztem most már tartsd meg. Harry eltette a cikeszt. - Ezekszerint nyertünk. - erőtlenül elmosolyodott. - Igen. - Nagyon jól védtél. - Kösz. |
Marle
- Harry Potter súlyosan megsérült, azonnali hatállyal a gyengélkedőre kell szállítani! - kommentálta teljesen feleslegesen Seamus. A lelátókon a diákok tolongani kezdtek. Mindenki közelről akarta látni Harryt. - El innen! - förmedt rá a kíváncsi adiákokra Piton. - El innen! Elveszik a levegőt Pottertől! - Egy pillanat! - kiáltott fel Seamus. - Hol van a cikesz? Hol van az aranycikesz? Harry ekkor érezte meg, hogy valami ficánkol az egyik markában. Szólni azonban már nem tudott, mert elvesztette az eszméletét... |
Jaden:
Meghalt. Mindenki azt hitte legalábbis. Hátborzongató csend ült a stadionra. A tanárok rohantak Harryhez. A játékosok leszálltak. Hermione, Ron és Cho elsőként értek oda. - Úristen! - sikkantott fel Hermione és Cho. A tanárok utat törtek, és Piton ért oda először. - Él. - állapította meg. Harry ébredezni kezdett. Pislogott párat, majd tisztult a kép. A törött szemüvege rajta volt. Három ember állt felette. Cho, Hermione és Piton. Piton hordágyakat varázsolt elő. Feltették rá Harryt, majd felszállították a kastélyba. |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
| |
|
|
|
"- Ma este beteljesedik. Harry megprödült a tengelye körül. Trelawney megszeült tagokkal, mozdulatlanul ült a székében; szája félig nyitva volt, szeme üvegesen meredt a semmibe. - Te-tessék? - dadogta Harry. A jósnö nem felelt, csak a szeme fordult az ég felé; mintha valamiféle merevgörcsroham tört volna rá. Harrynek átfutott az agyán, hogy talán jobb lesz, ha elszalad a gyengélkedöre, és segítséget hív. Ekkor azonban Trelawney újra megszólalt - ugyanazon az éles, rekedtes hangon, mint elötte: - A Sötét Nagyúr most erötlen s magányos. Hívei elfordultak töle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél elött, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítéségvel a Sötét Nagyúr eröre kap, s hatalma rettentöbb lesz, mint valaha. Ma este... éjfél elött... a szolga... visszatér urához... Trelawney feje ernyedten elörebukott. Egy pillanatig csend volt, majd a tanárnö nyögött egyet, és felkapta a fejét. - Oh, bocsáss meg - szólt álomittas hangon. - Tudod, a nagy meleg... Úgy látszik, elbóbiskoltam... Harry még mindig dermedten állt. - Valami baj van, kedvesem? - Az elöbb... a tanárnö azt mondta, hogy... hogy a Sötét Nagyúr visszanyeri a hatalmát... hogy a szolgája visszatér hozzá... Trelawney megütközve nézett rá. - A Sötét Nagyúr? Tudodki? Ejnye, kedves fiam, ilyesmivel nem szabad tréfálni... még hogy visszanyeri a hatalmát... - De a tanárnö mondta! Hogy a Sötét Nagyúr... - Úgy látom, te is elaludtál! - vágott a szavamba Trelawney. - Álmomban sem jutna eszembe ilyen tökéletes képtelenséget jövendölni!"
Azkabani Fogoly, 198. oldal, Trelawney, Harry | |
|
|