|
FIGYELEM!!!
A MAI NAPTÓL FOGVA A HÁROM SEPRÜ BEZÁRJA KAPUIT!
AZ OLDAL NEM LESZ TÖRÖLVE, A RENGETEG HÍR ÉS KÉPEK MIATT, DE FRISSÍTÉS NEM LESZ TÖBB!
MÁSIK OLDAL EGYENLPRE NINCS, ÉS MOSTANÁBAN NEM IS NAGYON LESZ! MAJD EGYSZER TALÁN LESZ TÜRELMEM FOLYTATNI, ADDIG IS GOMENE!
MARLE | | |
|
..:Boldog szülinapot!:..
Tom Felton ma, szeptember 22-én ünnepli 17. születésnapját! BOLDOG SZÜLINAPOT, TOM! ;D
..:Boldog Szülinapot!:..
Ha minden igaz, Hermione Granger szülinapja ma, szeptember 19-én van! BOLDOG SZÜLINAPOT, HERMIONE!
..:Legújabb színészek:..
Végre megvan, ki fogja játszani Gabrielle Delacourt (Fleur húga), valamint a Patil ikreket! Delacour szerepében Angelica Mandy-t láthatjuk majd, Parvati Patilként Shefali Chowdhury-t láthatjuk majd, Padma Patilként pedig Afshan Azad-t. | | |
|
|
|
|
Avada - Újra Együtt......
2004.05.09. 17:33
Újra Együtt......
Eljött a nap...A háború tán utolsó napja...Bár kevesen maradtunk,mégsem veszett el bennünk teljesen a remény.A remény...Ez marad utolsóként az emberekben...Minden elveszhet az emberben,de a remény soha....az mindig megmarad...Bár ha belegondolok,az elmúlt években mit értünk el a reménykedéssel?Semmit....Dumbledore, McGalagony, Flitwick és a roxforti tanári kar nagy része halott...
A diákok közül is rengetegen estek el a harc közben.De Harry még él...Õ az utolsó aki legyõzheti Õt... Az utolsó és az egyetlen....
Szemtõl szemben állunk a halálfalókkal.Körbenézek,s ott látom egykori évfolyamtársaimat,barátaimat,a mostani és a valaha volt összes roxforti diákot...De három ember hiányzik a sorból...Vagy inkább négy...James,Sirius,Lily és Peter.....Azok a régi szép idõk...Bárcsak velem lehetnétek most...Vagy inkább én veletek....
Sorban halnak meg körülöttem a barátaim,az ismerõseim...Én is szereztem már pár sebet,de öltem is meg rengeteg halálfalót...Ha valaki Sötét Varázslatok Kivédését is tanított már...
Hirtelen eltalált hátulról egy átok. Érzem,hogy ez még nem a vég...Gyorsan felállok és megfordulok.Éppen mondanám a halálos átkot amikor...
-Peter!-mondom meglepetten.
-Remus!??-Hallottam a hangján,hogy ugyanúgy meglepõdött aho gy én.
A régi barátom...Mostanra az ellenségem.Hirtelen felemelte a pálcáját és rohanni kezdett felém....Tudtam,hogy egyszer eljön ez a pillanat...
Vagy én ölöm meg õt vagy õ öl meg engem...Cselekednem kellett...Már épp mondtam volna a legfõbb átkot,amikor félrelökött az útjából,s az átka egy rám átkot küldõ halálfalót talált el.Megmentette az életem,ám az átok mely engem ért volna Petert találta el...Hát mégis megjavulnak az emberek....Peter ott feküdt haldokolva a karomban...A régi Peter...
-Meg tudsz nekem bocsátani Remus?-kérdezte elhaló hangon.
-Hát persze...Erre valók a barátok,nem?
Kövér könnycseppek gördültek végig az arcán.Mégegyszer -utoljára- megszorította a kezem és rám mosolygott.....
Nem maradhattam sokáig Peterrel.Folytatnom kellett a harcot....Ha másért nem,hát értük....Féregfarkért,Tapmancsért és Ágasért...
Rengeteg halálfalót öltünk meg,s így az esélyeink egyre nõttek.Olyannyira,hogy sikerült sarokba szorítanunk ellenségeinket.Már csak maroknyian maradtak a Sötét Nagyúrral.Harr ynek sikerült utat törnie a halálfalók között,s így Voldemort ellen küzdött tovább.Mi addig
szolgálóival foglalkoztunk.Körbenéztem...szinte márcsak én maradtam felnõtt...Ott volt még Perselus...Épp elindult felém,s felemelte a pálcáját...
-Bocsáss meg Remus,meg kell tennem!AVADA KEDAVRA!
A zöld fényen kívül,már csak annyit láttam,hogy Perselus is holtan esik össze mellettem......Valamint azt,hogy társaim örömujjongás közepette a magasba emelik Harryt.....Hát sikerült....GYÕZTÜNK!!!
A zöld villaná s után egy pillanatnyi sötétség borult rám,majd fehér fény villant,s talpaim újra az ismerõs köveket taposták.....Újra ott sétáltam a hosszú folyosókon....Lábaim a Nagyterem felé vittek...Kinyitottam a hatalmas ajtót és....és....ez nem lehet...körbenéztem,s a hosszú asztalok mellett diákok ültek....Oly sok ismerõs arc...A korombeli roxfortosok...ugyanolyan fiatalok,mint rég....Várjunk csak....
Magamra néztem és....a régi Griffendéles talár....Ahogy megláttak a diákok mindenki rámmosolygott és integetett...Ahogy a Griffendél asztala felé indultam odapillantottam a tanári asztalhoz.Dumbledore és a többi tanár örmteli arccal néztek rám....
-Remus!Öreg cimbora!Már régóta várunk Rád.....-ismerõs hangok.Megfordulok....és.....ott voltak õk....James,Sirius és Lily....
-Gyere,foglaltuk a helyed!Peter is itt van,nemrég érkezett....
Nem hittem a szememnek.....Újra együtt a nagy csapat....
-Ez hogy lehet?Én.....nem....-mondtam,de Sirius közbevágott.
-Nyugi Holdsáp!Van mirõl beszélnünk az igaz....de lesz idõnk megbeszélni mindent....
Így van.....most már van idõnk.....rengeteg idõnk.....VÉGTELEN...
| | |
|
|
|
"- Ma este beteljesedik.
Harry megprödült a tengelye körül. Trelawney megszeült tagokkal, mozdulatlanul ült a székében; szája félig nyitva volt, szeme üvegesen meredt a semmibe.
- Te-tessék? - dadogta Harry.
A jósnö nem felelt, csak a szeme fordult az ég felé; mintha valamiféle merevgörcsroham tört volna rá. Harrynek átfutott az agyán, hogy talán jobb lesz, ha elszalad a gyengélkedöre, és segítséget hív. Ekkor azonban Trelawney újra megszólalt - ugyanazon az éles, rekedtes hangon, mint elötte:
- A Sötét Nagyúr most erötlen s magányos. Hívei elfordultak töle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél elött, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítéségvel a Sötét Nagyúr eröre kap, s hatalma rettentöbb lesz, mint valaha. Ma este... éjfél elött... a szolga... visszatér urához...
Trelawney feje ernyedten elörebukott. Egy pillanatig csend volt, majd a tanárnö nyögött egyet, és felkapta a fejét.
- Oh, bocsáss meg - szólt álomittas hangon. - Tudod, a nagy meleg... Úgy látszik, elbóbiskoltam...
Harry még mindig dermedten állt.
- Valami baj van, kedvesem?
- Az elöbb... a tanárnö azt mondta, hogy... hogy a Sötét Nagyúr visszanyeri a hatalmát... hogy a szolgája visszatér hozzá...
Trelawney megütközve nézett rá.
- A Sötét Nagyúr? Tudodki? Ejnye, kedves fiam, ilyesmivel nem szabad tréfálni... még hogy visszanyeri a hatalmát...
- De a tanárnö mondta! Hogy a Sötét Nagyúr...
- Úgy látom, te is elaludtál! - vágott a szavamba Trelawney. - Álmomban sem jutna eszembe ilyen tökéletes képtelenséget jövendölni!"
Azkabani Fogoly, 198. oldal, Trelawney, Harry | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
