Az utolsó nap

Korhatár: ha végig tudsz olvasni egy kínzással teli novellát...

Jogok: az enyémek

Megjegyzés: ez az első fanficem, remélem tetszik.

A sötét erdő viszhangzott a bagolyhuhogástól é a vérfarkasüvöltéstől. De én nem féltem. Még soha nem féltem semmitől, és nem is fogok.

-Hova hoztál engem Avery?-kérdeztem jéghideg hangon.

-Malfoy azt mondta csak itt tud velünk találkozni-felelte ziháló hangon a varázsló, mire én sötéten fölkacagtam.

-Ha nem tudnám hogy Lucius milyen fontos információt hoz, el se jöttem volna- a közlben pukkanás hallatszott.

-Hol késtél ennyit Lucius? Megtudtad a jóslat tartalmát?

-Igen uram. De sajnos csak egy részét tudtam kihallgatni.-Malfoy félni kezdett-de a lényeget hallottam.

-Szóval csak a lényeget. Hát akkor mondd azt!

-Khrrm. Szóval van egy fiú, aki június végén született, és akinek a szülei már háromszor sikeresen szembeszálltak veled. Őt kell megölnöd uram.

-Micsoda megtisztelltetés-mondtam gúnyosan-remélem kiderítetted ki ez a gyerek.

-Igen uram, de mivel a jóslatnak csak egy részét hallottam, ezért nem tudtam meg, hogy ki az a fiú. De 2 gyerek is szóba jöhet.

-Kik?!

-Neville Longbottom és Harry Potter.

-Áhá. Nos akkor megölöm a Potter-fiút!

-Mért pont őt?-kotyogott bele Avery, de meg is bánta.

-Semmi közöd hozzá!-sziszegtem-Jobb lesz ha indulok-mondtam, majd egy halk pukkanás kíséretében távoztam.

   Fél perccel később megjelentem Potterék kertjében. Az ajtóhoz mentem. Nem vettem a fáradságot, hogy ne csapjak zajt.

-Alohomora!

Belépve egy előszobában voltam. A balról nyíló étkezőből az előbb még nevetés szűrődött ki, de most minden elnémúlt. Majd egy rémülten kiabáló férfi hangja hallatszott:

-Ő az Lily fuss menekülj! Vidd Harryt majd én föltartóztatom...

Sötéten fölkacagtam, majd benyitottam. Bent állt James Potter, aki kapkodva kereste a pálcáját a talárjában, melletteLily Evans, kezében egy síró csecsemővel.

-Fuss már Lily!-ordította James, mire Lily elindult a hátsó ajtó felé, de én a nőre szegeztem a pálcámat.

-Imperio! Most itt maradsz, és vársz!

Lily visszajött, és megállt.

-Mért jöttél?-kérdezte James

-Megölöm a fiadat!

-Miért? Harry nem... -kezdte volna Potter, de én félbeszakítottam.

-Kuss legyen! Megnézzük hogy még mindig bírod e a kínzást?

-Neeeeee!-sikított Lily

-Pofa be! Imperio! Itt maradsz és kussba leszel!-mondtam, majd Jamesre szegeztem a pálcám.

-Crucio!

A férfi felordított-majda vergődni és kínlódni kezdett. Héhány percig élveztem a kín látványát, majd így szóltam:

-Nem vagy a régi Potter! Megpróbáljuk újra? Crucio!

A vonaglás és az üvöltés most se maradt el...

-James, James. Mi történt veled?-kérdeztem gúnyosan-nem akarsz többet kínlódni?-a hapsi bémán rázta a fejét.

-Hát jó. Te akartad. Adava Kedevra!-vakító zöld villanás töltötte be a szobát. Lily időközben legyőzte az Imperius-átkot, és a saját pálcája után kapott.

-Mit csinálsz?! Adava Kedevra! A zöld villanás most se maradt el...

A néhány perces beálló csöndet csak a baba sírása törte meg. Fölé hajoltam.

-Milyen kár hogy fitalon kínhalált kell szenvedned! Nos Harry köszönj szépen a halálnak, és búcsúzz el az élettől!

-Adava Kedevra!- vakító zöld villanás töltötte be a szobát. De volt benne valami furcsa. Aztán...

Fölordítottam a fájdalomtól. Mintha szét akart volna repedni a testem. Rosszabb volt ez a Cruciatus-átoknál is. A testem szürke felhővé változott. Még láttam ahogy a gyerek homlokán vékony, villám alakú heg húzódik végig. Aztán elsötétült minden.

    A gyerek még élt. Nem sikerült.

                  <Vége>