|
FIGYELEM!!!
A MAI NAPTÓL FOGVA A HÁROM SEPRÜ BEZÁRJA KAPUIT!
AZ OLDAL NEM LESZ TÖRÖLVE, A RENGETEG HÍR ÉS KÉPEK MIATT, DE FRISSÍTÉS NEM LESZ TÖBB!
MÁSIK OLDAL EGYENLPRE NINCS, ÉS MOSTANÁBAN NEM IS NAGYON LESZ! MAJD EGYSZER TALÁN LESZ TÜRELMEM FOLYTATNI, ADDIG IS GOMENE!
MARLE | | |
|
..:Boldog szülinapot!:..
Tom Felton ma, szeptember 22-én ünnepli 17. születésnapját! BOLDOG SZÜLINAPOT, TOM! ;D
..:Boldog Szülinapot!:..
Ha minden igaz, Hermione Granger szülinapja ma, szeptember 19-én van! BOLDOG SZÜLINAPOT, HERMIONE!
..:Legújabb színészek:..
Végre megvan, ki fogja játszani Gabrielle Delacourt (Fleur húga), valamint a Patil ikreket! Delacour szerepében Angelica Mandy-t láthatjuk majd, Parvati Patilként Shefali Chowdhury-t láthatjuk majd, Padma Patilként pedig Afshan Azad-t. | | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2004.05.15. 12:19 - |
| Nah. Új topic: Mégpeid azért, mert a Fanfiction2-ben jó nagy kavarás van, ezért a folytatásos történetet, amit Jadennel kezdtem, átpakolom ide... |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Jól vagy? nem örtént semmi bajod? - kérdezte aggódva a professzor.
- Jól vagyok - bólintott Harry.
- Dumbledore, Harryt azonnal el kell vinni innen!
- Harry nem megy sehova. Kijavítjuk az ideiglenes hibákat, és minden rendben lesz.
- Nem érti, Dumbledore! A halálfalók ismerik a rejtekhelyünket! Ha be nem is jönnek, odakint támadásra készen várnak majd, és a legkisebb hibát is kihasználva, azonnal támadásba fognak lendülni! Ez egy csapda!
|
A csattanást iszonyatos kiabálás követte. Harry még a szobában is tisztán hallotta.
- Árulók! Mugliimádók! Sárvérűek! Bemocskolják a Black házat!
Ezt azonnal követte Lupin ordibálása:
- HALLGATTASSÁTOK EL AZT A BANYÁT! MORDON, SZÓLJ A GYEREKEKNEK! TARTÓZTASSÁTOK FEL ŐKET!
Hallatszott, hogy legalább három-négy embernek adott utasítást. Léptek zaja hallatszott. Harrynek most tűnt fel, hogy este van. Neville és Hermione az ágyukban épp akkor ültek fel.
- Harry mi... - kérdezte volna álmosan a lány.
BAMM!
Az ajtó kivágódott, és Mordon lépett be rajta.
- Nyomás, gyertek! A cuccotokat majd elhozzuk. Futás!
- Mi történt? - kérdezte Harry, miközben az ajtóhoz rohant.
Mordon intett, hogy később. Lerohantak a lépcsőn. Lupin és Tonks három halálfalóval párbajozott. Négy halálfaló már holtan feküdt a földön. Kettővel pedig Kingsley harcolt. Mordon rögtön bekapcsolódott a küzdelembe, Kingsleyvel. Harry gondolkodás nélkül Lupinékhoz ment, és a harmadik halálfaló figyelmetlenségét kihasználva, újra arra használta a pálcáját.
- Avada Kedavra!
A halálfalót hirtelen érte a csapás, összerogyott. Lupin eközben elkábította a másik halálfalót, Tonks pedig szintén megölte vele harcoló csuklyást. Közben Kingsleyék is befejezték a harcot.
- Mi lesz? - kérdezte rögtön Shacklebolt.
- El kell mennünk - mondta Lupin.
- Nem - mondta egy szelíd, és jól ismert hang.
- Dumbledore! - kiáltott fel Harry, Neville és Hermione.
- De hát... ez már szervezett támadás volt! Tudják, hogy hol van Ha...
- Css! Lupin, Voldemort a Privet Driveról is tud. Nos, az tény, hogy nekem, neked és Perselusnak fel kell erősítenünk az itten védőbűbájokat, de attól még ők itt maradnak. És mostantól mindig a házban fog tartózkodni három Rend tag. Ki vállalja? - fordult az aurorok felé.
Tonks, Lupin és Mordon vállalta. Perselus Piton hamarosan hoppanált.
- Nos, igen. A hoppanálás és dehoppanálás ellen is kell valami védőbűbáj.
Piton azonnal Harryhez fordult. |
Harry ledőlt az ágyára. Fejében csak úgy cikáztak a gondolatok... Sirius újbóli elvesztése... Bellatrix lestrange halála... Ron állapota... Úgy érezte, nem tud mit tenni, nem ér semmit, hiszen bármit tesz, abból csak baj származik... Hiszen... Ölt! És Neville-t is rávette. Az ő hibája lesz, ha mindkettőjüket kirúgják a Roxfortból. Elképzelte, mekkora szégyen lesz, ha Mrs Longbottom megtudja, hogy az úgy szeretett Harry Pottere mit tett az unokájával...
Azonban nem tudott sokáig gondolkodni, mert eliralkodott fölötte a fáradtság és pár pillanat múlva már mélyen aludt.
Pár óra múlva hangos csattanásra ébredt... |
- Mi nem, de maga igen! - csattant fel Harry.
- De vigyáznom kell rátok!
- RON ÉLETE A LEGFONTOSABB! - üvöltötte a fiú.
- Nem mehetek el. Mindjárt jön Mordon.
Tényleg hoppanált Mordon, abban a percben.
- Átveszem. Siess a fiúval!
Azzal Lupin dehoppanált Ront fogva. Harry leült egy székre, Neville mellé. Hermione is leült.
- Mi történt? Addig legalább meséljétek el - mondta Mordon.
Harry elmondta az egész történetet, ahogy párbajoztak, meg mindent.
- Bátor dolog volt egyedül cselekedni. Mért nem szóltatok Lupinnak?
- Hát öö... izé... öö... - motyogta zavartan Harry és Neville - Hát mert...
- Értem. Bosszú. Megértem. Én is ezt tettem volna a helyetekben.
Harryék örültek, hogy nem szidta le őket. Neville kiment az udvarra, Harry pedig fel a szobájukba, és leült gondolkozni. |
Pár perc múlva a párocska lement a konyhába Lupinhoz. A férfi még mindig Ront vizsgálgatta.
- Sürgős ellátásra szorul - szólalt meg, mikor Harryék becsukták maguk mögött az ajtót.
- Akkor miért nem teszenek semmit???
- Mert a Szent Mungo-ba kellene vinni... Dumbledore pedig azt mondta, nem hagyhatjátok el ezt a házat... |
Minden eddig kínzásnál keményebb volt. Soha nem üvöltött még a Cruciatus átoktól. Most azonban nem bírta. Üvöltött kínjában, és fetrengett a földön. Szemei könnybe lábadtak. Így végzi a Híres Harry Potter? Bellatrix arcán kárörvendő vigyor terült szét.
- Kicsit hasonlítassz Longbottomékra. - jegyezte meg gonoszul.
- Igen? És Rám is? - szólt Neville. - Stupor! - Bella félreugrott, és a kín abbamaradt. Harry felállt. - Bocs a késésért.
- Petrificus totalus! - üvöltött Harry.
- Protego! Stupor! - Nevillet telibe találta az átok.
Egyedül maradtam. Gyors félreugrott egy piros fénycsóva elől, majd támadásba lendült. Nem bírtak egymással, átok átkot követett. Végül Harry egy ügyes tarolóátokkal meghátráltatta Bellatrixot, és az elesett. Harry rászegezte a pálcáját.
- Megfizet... most meg... mindenért... Siriusért... Mr. és Mrs. Longbottomért... az összes emberért, akinek maga oltotta ki az életét..... - Bellatrix felnevetett.
- Tényleg megölnél, Potter?
Harry válaszul gyors a válla fölött Nevillere szegezte a pálcáját.
- Stimula - majd villámgyorsan újra a nőre szegezte. - Nem is egyedül.
Neville odament hozzá, s akkor vette észre, hogy a pálcája kiesett a kezéből.
- Invito pálca - és a sarokból a kezébe röppent a pálcája, majd Bellatrixra szegezte.
- Együtt? - kérdezte Harry.
Neville bólintott.
- Háromra.
- Egy... kettőő... HÁROM! - üvöltötte.
- AVADA KEDAVRA!
Két zöld fénycsóva betalált Bellatrix Lestrange testébe, aki összeesett. Harry és Neville gymásra néztek, és halványan elmosolyodtak.
- Megtettük. Végre. Édes a bosszú. - vágtak egymás szavába.
- Herm! - kiáltott Harry, és egy ugrással a lány mellett termett.
Neville Ronhoz ment oda.
- Ron? - kérdezte Harry.
- Lélegzik. De... nem tudjuk felébreszteni. Ugyanazzal az átokkal találta el, mint tavaly Hermionét.
- Majd valaki segít. Lupin. Vidd le hozzá, ok? - kérdezte.
Neville bólintott, majd egy hordágyat varázsolt elő.
- Mobilicorpus! - és rálebegtette Ront a hordágyra, majd elindult lefelé. Harry és Hermione egyedül maradtak.
- Stimula - mondta a fiú.
- Harry... mi... mi történt? Bellatrix... él? És Ron?
- Nyugi. Minden rendben. Ront ismeretlen átok találta el, de már Neville levitte Lupinhoz, rendbe jön. Bellatrixot... megöltük.
- Jó ég! - sikkantott fel.
- Nehogy azt mond, hogy nem érdemelte meg!? - mérgelődött a fiú.
- Jaj dehogy. Csak úgy féltem - s a fiú nyakába borult.
- Már minden rendben - azzal sután megveregette a lány hátát. |
Harry nagy erővel rontott be a szobájába. Az első dolog, amit megpillantott, az Hermione volt - eszméletlenül feküdt a padlón. Mellette ott volt Ron. Ő se volt magánál...
- Hermione! Ron! - kiáltotta Harry és rárontott Bellatrixre.
Azt várta, hogy Neville követi őt, de maga mögött nem hallott lábdobogást... Miért nem jött utánam? - kérdezte magától.
- Capitulatus! - kiáltotta Harry, Bellatrix azonban ügyesebb volt nála.
- Protego! Crucio!
Harryt telibe találta az átok, nem volt ideje félreugrani. A földre roskadt és erősen behúnyta a szemét. Úgy érezte, mindjárt beleőrül a fájdalomba. Mintha ezer és ezer pici tű szurkálta volna bőre minden négyzetmiliméterét... Úgy ordított, mint még soha...
- Neee... - nyögte ki nagy nehezen.
Bellatrix harsányan felkacagott.
- Mit mondtál? Nem értettem... |
|
- Hát - kezdte Neville - van egy olyan... tükör. Edevis tükre.
- Jaaa... de az nem jó. Csak azt látnánk, ahogy megöljük, nem azt, hogy hol van.
Nevill erősen gondolkodott. Végül megszólalt:
- Van egy varázslat, a nagyi mesélt róla. Csak egy bonyolult varázsigét kell mondani, és a pálcából vékony fonál jön ki, kiírja, hogy hol van.
- Hát, Neville, ezt nem nagyon értem.
- Nézd! - Neville nagyon izgatott volt a felfedezéstől. Soha nem volt még olyan, hogy jobban tudott valamit, mint Harryék. Elkiáltotta magát: - Zuhencerkcio Lupin! - és valóban megjelent a szöveg: London, Grimmauld tér 12., konyha. Harry eltátotta száját.
- Na, keresd meg Bellát! - mondta végül.
pálca most a következő szavakat írta le: London, Grimmauld tér 12., emeleti szoba.
- Hermione! - üvöltött Harry, és magárahagyta a megdöbbent Neville-t. |
Harry eszelősen elvigyorodott. Tulajdonképpen úgy festett, mint aki nem érné fel ésszel, hogy őrült, és életveszélyes dologba akar vágni. Épp ellenkezőleg. Mint aki egy teljesen hétköznapi kalandnak tartaná, hogy elmennek megölni valakit.
- Megyek, megke... - kezdte.
- NEM! Harry felejtsd el, ez őrültség! Most legalább végre egy kis nyugalom van. Te meg most akarsz elmenni bosszút állni?
- Igen - sziszegte Harry. - Most. Épp ezaz! Nem érted? Unalom. Itt vagyunk már mióta, és nem történik semmi! Épp ideje.
- Harry, én...
Nem derült ki mivel akarja lebeszélni a lány. Harry odahajolt hozzá, és megcsókolta, majd megcélozta az ajtót.
- Bocs, de tudod, hogy javíthatatlan vagyok.
- Harry, ezt akkor se... - előkapta a pálcáját, és varázsolni készült. - Bocs. Petrificus totalus!
- Protego! Ez nem ér, az az én kedvencem - vigyorodott el, vissza sem nézve. Bocs, tudod, hogy szeretlek, de most meg kell keresnem Nevillet.
A lány belátta, hogy nem tehet ez ellen semmit. De nem értette, hogy lehet Harry ilyen végtelenül nyugodt, miközben épp arról beszélt, hogy el akarja kapni Nevillel Bellát. Ráadásul úgy vigyorgott, mint egy őrült - gondolta Hermione. Harry lerohant a lépcsőn, ki a kertbe, ahol meg is találta az egyik padnál Ront és Nevillet.
- Sziasztok! Neville, nem tudom, te hogy vagy vele, de én már meguntam a várakozást. - vigyorgott.
- Én is. Mit akarsz tenni? - kérdezte mohón.
- Hé-hé! És engem kihagytok? - mérgelődött a vörös hajú fiú.
- Bocs haver, tudom, hogy nem díjazod ezt, de neked Hermre kellene vigyáznod. Légyszíves.
- Rendben, megértem, hogy fontos neked Hermione, és nem hagyom, hogy bárki is bántsa.
- Kösz.
- De mi hova megyünk? - kérdezte Neville.
- Bellához. Szerintem te is meg szeretnéd már ölni, nem? Együtt is csinálhatnánk.
Neville, a régen félős és ódzkódó Neville azonnal rábólintott.
- Gyerünk, nincs értelme tovább várni. A felnőttek megakadályoznának.
- De mivel keressük meg? - kérdezte a fiú. |
|
Csak Hermione volt ott rajta kívül.
- Neville-t nem láttad?
- Nem, miért? - kérdezte a lány.
- Hát... - Harry nem tudta eldönteni, elmonda-e neki, amit gondol. Aztán úgy döntött, Herm mégiscsak a barátnője, neki nyugodtan elmondhatja. - Neville szüleit Bellatrix kínozta meg...
- És? - kérdezte élesen a lány.
- És... hát, tudod, arra gondoltam, hogy mi ketten... már Neville meg én, együtt...
Hermione elkerekedett szemekkel nézett rá.
- Harry! - csattant fel. - Nem ölheted meg azt a nőt! |
- Nos, igen... csak érdekelne... hogy hogy vagy?
- Egészen... tűrhetően... jó hogy itt van nekem Herm. - Lupin elmosolyodott.
- Akkor jó. Örülök, ha már jobban vagy. Tudod, én is nagyon csalódott vagyok, mert beleéltem magam már abba, hogy Sirius újra visszatér közénk.
Harry szomorúan bólintott.
- Én, most megyek Remus. - mondta.
- Szia.
Felment a szobájukba. |
|
Mikor Harry felébredt, Hermione már ébren volt, és elmondta neki, hogy Lupin kereste. Harry elment megkeresni a férfit.
- Beszélni akartál velem? - kérdezte, mikor a konyhában megtalálta. |
Harry is elmosolyodott.
- Szóval... vissza akarták hozni? - kérdezte a lány.
Harry szomorúan bólintott. Sokáig ültek ott szótlanul, egymás mellett. A fiú nagyon keveset aludt éjjel, szóval hamarosan el is aludt. Hermione ott ült mellette. Lupin közeledett.
- Helló. Harryt kerestem, de látom alszik.
- Igen, nem rég aludt el.
- Akkor én megyek. Szólsz neki, hogy kerestem?
- Persze.
Lupin csendesen elballagott. Hermione tovább ült a padon. Lassan ő is elaludt. |
Harry úgy érezte, már egy egész óceánnyi könnyet kisírt magából, de még mindig nem tudta abbahagyni. Hermione szomorúan törölgette néha az arcát...
- Sirius... - kezdte Harry, mikor kissé megnyugodott. - Nem tudták visszahozni...
- Oh... - nyögött fel Hermione. - Harry, én... Úgy sajnálom...
- Pettigrew tehet róla! - sziszegte Harry,. Dühe egyre félelmetesebb méretűre nőtt. - Csak kerüljön a kezeim közé! Meg fogja bánni, hogy nem segített!
- Csss... Harry... - suttogta kedvesen Hermione, és átölelte a fiút. - Nyugodj meg...
Harry ránézett a lányra.
- Olyan jó, hogy te itt vagy velem... - motyogta szomorúan. - Nélküled... Nem is tudom... Nélküled nem is tudom, mi lenne velem...
Hermione halványan elmosolyodott, majd odahajolt Harryhez és megcsókolta. |
Felment a szobájába. Mivel még nagyon korán volt, ezért nem volt ébren senki. Legalábbis azt hitte. Leült az ágyára, és halkan sírni kezdett. Észre sem vette, hogy valaki megmozdult, és Hermione odament hozzá.
- Mi a baj, Harry? - kérdezte a lány.
- S...ssemmi. - mondta Harry.
- Ne hazudj a szemembe. De nem kell elmondanod... - mondta a lány. Elszomorította, hogy a fiú ilyen rossz kedvében van.
Neki el kellene mondanom... Hisz... ő megértené. Felnézett a lányra, az arcát a könnyei áztatták.
- El akarom mondani - erősködött Harry.
- De akkor se kell most. Ráérsz. Csak nyugodj meg.
- De itt csak felébreszteném a többieket. Asszem inkább lemegyek a kertbe.
- Veled mehetek? - kérdezte a lány.
- Persze - halványan elmosolyodott. Örült, hogy Hermione vele megy.
Lementek a kertbe, és leültek egy padra. |
Másnap reggel ő volt a legelső, aki fölébredt. Halkan felöltözött, és lement a konyhába. Azt hitte, senkit nem talál ott. Meglepődött hát, mikor benyitva egy egész sereg embert pillantott meg ott: Lupint, Mordont, Tonksot, Mr és Mrs Weasleyt és Pitont. Mindannyiuk arcára gyászos kifejezés ült.
- Mi-Mi a baj? - kérdezte Harry.
Rosszat sejtett, nagyon rosszat.
- Harry... - kezdte Mrs Weasley. - Semmi. Semmi az ég világon.
Piton azonban felállt.
- Harry - kezdte -, Sirius, nos, ő...
- Perselus! El ne mondja neki! Nem bírná ki az én kis drágám!
- Molly! - szólalt föl Mr Weasley. - Harrynek joga van tudni. Hiszen a keresztapjáról van szó!
- Mi történt Siriusszal? - kérdezte riadtan.
- Nos... - kezdte Piton. - Nem sikerült visszahozni.
- MICSODA???? - csattant föl dühösen Harry.
Mrs Weasley már nyitotta a száját, hogy magyarázatba kezdett (nem tudta, hogy Harry ismeri az előzményeket), de Mr Weasley egy pillantásával elnémította.
- Sajnálom... - felelte szomorúan Piton. Úgy tűnt, tényleg sajnálja.
Odalépett Harryhez, és megfogta az egyik vállát.
- Féregfark tehet róla, ugye? - kérdezte feltörő dühvel.
- Nem - felelte Piton. - Senkisem tehet róla...
- De igen! Ő!
Harryben ismét összeomlott ugyanaz a világ, amely ötödév végén is. Úgy érezte, ismét elveszetette keresztapját. Lehajtotta a fejét, de már nem tudta elrejteni Piton elől szeméből kigördülő könnyeit. És ekkor... immár másodszor... Piton magához ölelte.
- Nem is értem, hogyan hihettem, azt, ugyanolyan vagy, mint egykor az apád... - suttogta. |
- Szóval... azért van ez az egész... az egész titkolózás... mert... Peter...
- MIT CSINÁLT MEGINT AZ A MOCSKOS ÁRULÓ? - csattant fel Harry.
- Nyugalom... nos nem akartuk elmondani... mert nem biztos... nem biztos hogy sikerülhet... de Peter... segít visszahozni Siriust.
- Komolyan?
- Ne éld bele magad. Nem biztos, hogy sikerül. Ezért nem akartuk elmondani. Ma este megyünk a Minisztériumba.
- Én is megyek! - vágta rá Harry.
- Nem-nem - rázta a fejét Piton. - Nem jöhetsz.
- DE! - erősködött Harry.
- Nem. Voldemort elkaphaz. Veszélyes.
Harry szomorúan lehorgasztotta a fejét, és beletörődött.
- Mint mondtam, holnap reggelre minden kiderül. De ne éld bele magad. Most megyek. - azzal lement a padlásról. Harry is lement a szobájába. Elmesélte Ronnak és Hermionénak a történteket.
- Fú... tényleg... ez lehetséges? - kérdezte Ron.
- Elméletileg. De... igyekeznem kell nem beleélni magam... elég kevés esély van rá, hogy működik. De most álmos vagyok, aludjunk - hazudta Harry.
Nem jött álom a szemére. Hallotta Hermione csendes szuszogását, és egy darabig nézte is a lányt ahogy alszik, de aztán iszonyatos horkolás jelezte, hogy Ron is alszik. Ő levette tekintetét a barátnőjéről, és a plafont nézte. Lehet, hogy holnap már Siriusszal leszek! - gondolta. Ne éld bele magad! - hallotta a fejében Piton hangját. Ő nem bírt elaludni. Már az egész ház aludt. Ránézett az órájára, és látta, hogy már éjfél volt. Úgyse alszok már el... Lemehetnék sétálni a kertbe. Azonban nem ment sétálni. Sokáig feküdt még, majd hamarosan elnyomta az álom. |
- Harry... - kezdte végül Piton, de még mindig nem nézett a fiú szemébe. - Ez... Nekem nagyon fontos dolog... - fogott bele. - És tisztában vagyok vele, hogy meg fogsz vetni érte, de... de úgy érzem, tényleg jogod van megtudni az igazat.
Harry visszatartott lélegzettel várta, mit mond a tanár... |
Lementek vacsorázni. A vacsora csendben telt, senki sem beszélgetett sokat. Felfelé menet Harry a folyosón odament Pitonhoz.
- Tanár úr, kérem mondja el...
- Nem. Már mindegy. Lényegtelen... de tényleg... - csak hogy nem nézett a fiú szemébe.
- De én ezt nem hiszem. Maga is... maga is olyan lesz mint Mrs Weasley! Óvják csak a Törékenylelkű Szegén Harry Pottert... DE NEKEM EZ NEM KELL! NE - ÓVJANAK - MEG - ENGEM! - üvöltötte. - MONDJA EL VÉGRE AZ IGAZAT!
- Rendben, Harry. Végül is, jogod van tudni. Gyere.
Harry szótlanul követte a tanárát a padlásra. Egy kisebb helységbe bementek.
- Szóval... - kezdte a tanár. |
- Micsoda? - hördült fel a történet végén Ron. - Képes volt... NEM MONDTA EL???
- Nem - felelte csüggedten Harry. - De van egy olyan érzésem, hogy az a dolog még mindig fontos.
- Honnan veszed? - kérdezte Hermione.
- Hát... Piton olyan idegesen futott utánam. Nem hiszem, hogy a Roxfort izgtta, Dumbledore meg tudja védeni... Nagyon is kétségbeesve vette el tőlem azt a lapot...
- Hm... Mi lehet az a dolog, amiről Piton azt akarja, hogy tudd, de nem meri elmondani? Ez annyira nem rá jellemző... - tűnődött Hermione. |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
| | |
|
|
|
"- Ma este beteljesedik.
Harry megprödült a tengelye körül. Trelawney megszeült tagokkal, mozdulatlanul ült a székében; szája félig nyitva volt, szeme üvegesen meredt a semmibe.
- Te-tessék? - dadogta Harry.
A jósnö nem felelt, csak a szeme fordult az ég felé; mintha valamiféle merevgörcsroham tört volna rá. Harrynek átfutott az agyán, hogy talán jobb lesz, ha elszalad a gyengélkedöre, és segítséget hív. Ekkor azonban Trelawney újra megszólalt - ugyanazon az éles, rekedtes hangon, mint elötte:
- A Sötét Nagyúr most erötlen s magányos. Hívei elfordultak töle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél elött, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítéségvel a Sötét Nagyúr eröre kap, s hatalma rettentöbb lesz, mint valaha. Ma este... éjfél elött... a szolga... visszatér urához...
Trelawney feje ernyedten elörebukott. Egy pillanatig csend volt, majd a tanárnö nyögött egyet, és felkapta a fejét.
- Oh, bocsáss meg - szólt álomittas hangon. - Tudod, a nagy meleg... Úgy látszik, elbóbiskoltam...
Harry még mindig dermedten állt.
- Valami baj van, kedvesem?
- Az elöbb... a tanárnö azt mondta, hogy... hogy a Sötét Nagyúr visszanyeri a hatalmát... hogy a szolgája visszatér hozzá...
Trelawney megütközve nézett rá.
- A Sötét Nagyúr? Tudodki? Ejnye, kedves fiam, ilyesmivel nem szabad tréfálni... még hogy visszanyeri a hatalmát...
- De a tanárnö mondta! Hogy a Sötét Nagyúr...
- Úgy látom, te is elaludtál! - vágott a szavamba Trelawney. - Álmomban sem jutna eszembe ilyen tökéletes képtelenséget jövendölni!"
Azkabani Fogoly, 198. oldal, Trelawney, Harry | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
