|
FIGYELEM!!!
A MAI NAPTÓL FOGVA A HÁROM SEPRÜ BEZÁRJA KAPUIT!
AZ OLDAL NEM LESZ TÖRÖLVE, A RENGETEG HÍR ÉS KÉPEK MIATT, DE FRISSÍTÉS NEM LESZ TÖBB!
MÁSIK OLDAL EGYENLPRE NINCS, ÉS MOSTANÁBAN NEM IS NAGYON LESZ! MAJD EGYSZER TALÁN LESZ TÜRELMEM FOLYTATNI, ADDIG IS GOMENE!
MARLE | | |
|
..:Boldog szülinapot!:..
Tom Felton ma, szeptember 22-én ünnepli 17. születésnapját! BOLDOG SZÜLINAPOT, TOM! ;D
..:Boldog Szülinapot!:..
Ha minden igaz, Hermione Granger szülinapja ma, szeptember 19-én van! BOLDOG SZÜLINAPOT, HERMIONE!
..:Legújabb színészek:..
Végre megvan, ki fogja játszani Gabrielle Delacourt (Fleur húga), valamint a Patil ikreket! Delacour szerepében Angelica Mandy-t láthatjuk majd, Parvati Patilként Shefali Chowdhury-t láthatjuk majd, Padma Patilként pedig Afshan Azad-t. | | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2004.05.15. 12:19 - |
| Nah. Új topic: Mégpeid azért, mert a Fanfiction2-ben jó nagy kavarás van, ezért a folytatásos történetet, amit Jadennel kezdtem, átpakolom ide... |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
Elindult a folyosón a szobájuk felé. Direkt nem nézte meg a papírt, majd a barátaival, gondolta. Már épp a szoba ajtaja előtt állt, mikor Piton hangját hallotta.
- VÁRJ HARRY!
A fiú megpördült, és a tanár felé ment.
- Igen?
- Most jelentette Mundungus, hogy Voldemort pár halálfalója megtámadta a Roxfortot.
- MI? - nyögött fel döbbenten Harry. - Hogy... halálfalók... a... a Roxfortban?
- Igen. Gyorsan elmenekültek, egy rövid harc után amit a tanárokkal vívtak. Senkinek nem lett különösebb baja. De ez tudod mit jelent.
- Hogy... itt maradunk?
- Pontosan. - a levelet kivette Harry kezéből. - Elolvastad?
- Nem - rázta a fejét.
- Nem is baj. Ez most már lényegtelen. Evapores!
- De.. nem... nem is mondja el?
- Nem. Most már nem fontos. Szia Harry, megyek vissza Roxfortba.
- Viszlát... - motyogta Harry, és bement a szobájukba, hogy elmesélje barátainak a történteket. A szobában Ron és Hermione volt csak. |
|
Harry kíváncsian nézett a tanárra.
- Igen? - kérdezte.
- De először is ígérd meg nekem, hogy amint visszaértek a Roxfortba, felkeresed Dumbledore-t, és mindent elmondasz neki, amit erről a dologról gondolsz. Megígéred?
- Öh... Milyen dologról? - kérdezte Harry.
- Majd megtutod nemsokára. Ígérd meg, hogy amint visszaérsz...
- A Roxfortba? - Harry csak most jött rá, miről is beszél Piton. - Ez az a nagy titok, hogy hamarosan visszamegyünk a Roxfortba?
- Nem. Holnap mentek vissza, de nem ezt akartam mondani.
- Rendben, megígérem. Holnap azonnal rohanok Dumbledore-hoz, hogy elmondjak neki mindent erről a dologról. Milyen dologról?
Piton már nyitotta a száját, amikor csöngettek, és behallatszott Mrs Black visítása, nyomban utána Mordon hangja:
- Elég! Szedje le valaki onnan azt a banyát!
Kitört a hangzavar. Piton ahelyett, hogy Harryre figyelt volna, megindult az ajtó felé, aztán megtorpant, felírt valamit egy papírra, Hary kezébe nyomta, és azt mondta:
- Ráírtam. Olvasd el - és kiszaladt a folyosóra lecsöndesíten a tomboló Mrs Blacket.
Harry értetlenül nézett utána pár pillanatig, aztán barátaihoz sietett, hogy együtt olvassák el Piton üzenetét. |
- Mit akart Piton? - kérdezték kórusban Harry barátai.
- Nem tudom - rázta a fejét Harry. - Valamit akart mondani. Valami fontosat, és... - itt egy pillanatig hallgatott - titkosat.
- Titkosat? - kérdezett vissza kíváncsian Ron. - De micsodát?
- Nem tudom... - felelte őszintén Harry. - Édesanyád megakadályozta, hogy elmondja.
- Na peeersze... - legyintett türelmetlenül Ron. - Mert még mindig azt hiszi, kisfiú vagy, akire jobban kell vigyáznia, mint bárki másra a világon...
- Figyelj - szólalt meg tűnődve Hermione. - Ha Piton el akar mondani neked valamit, akkor úgy is elmondja. Őt nem fogja úgy megakadályozni Mrs Weasley, mint tavaly Remust és Siriust.
- Így van - bólintott végül Ron. - Napokon belül tutira megtudod, miről van szó.
- Remélem, igazatok van - felelte csalódottan Harry.
Már nagyon elege volt abból, hogy Mrs Weasley úgy védi őt, mint feldühödött sárkány a tojásait. Szerette Mrs Weasleyt, anyja helyett anyjaként tekintett rá, de úgy gondolta, az asszony már-már túlzásba viszi a szeretetet.
A napok csendesen teltek. Harryék majd' halálra unták magukat. Szinte soha senki nem volt a házban - kivéve persze Remust és néha egy-egy másik Rendtagot, de ez se segített rajtuk. Unalmuk lassan kezdte felemészteni őket...
...egészen addig a napig, amíg fel nem tűnt újra Piton, és félre nem hívta Harryt.
- Muszáj elmondanom neked - kezdte a zsíroshajú professzor. - Most nincs itt senki, csak Lupin, de ő nem akadályozza meg, hogy elmondjam neked. Egyetért velem - meg kell tudnod. Molly téved. Elég idős vagy már ahhoz, hogy megtudd, és tudom, nem fogsz összeroskadni a titok súlya alatt. |
|
- Miért? - kérdezte Harry, de már ment is kifelé. Mikor meglátta Pitont, nem tudta eldönteni, mit akarhat az; hogy dühös-e, vagy aggódik, vagy megdicséri... a tanár arca vegyes érzelmeket tükrözött. Mintha mondani akarna valamit; valamit, amivel örömet szerezhet, de ami ugyanakkor nagyon dühíti őt. Harry értetlenül meredt rá.
- Nos... - mondta Piton - nem akarlak becsapni. A rendből mindenki úgy gondolja, hogy nem kellene megtudnod, de...
- Miről van szó? - kérdezte mohón Harry. Megtudhat valamit, ami előtte titok, de talán rá tartozik. Piton mondja el neki? De mi ez a hirtelen változás a részéről? Hisz eddig gyűlölte őt, és ő, Harry, is gyűlölte Pitont!
A tanár körülnézett, aztán suttogva folytatta:
- Az a helyzet, hogy nem... - nem fejezhette be. Nyílt az ajtó, és belépett rajta Mrs Weasley. Talán meghallotta, mi történt Ronnal - gondolta Harry. De tévedett.
- El ne mondd neki! - kiabálta az asszony. - El ne mondd! Még gyerek! Nem bírná...
Piton ránézett Harryre, aztán szó nélkül távozott. Harry kiszabadította magát Mrs Weasley fojtó öleléséből, és visszament barátaihoz. |
Igyekezett elhessegetni a gondolatait.
- Menjetek fel a szobátokba! Ezt bízátok ránk. - mondta Piton. - Ja, és szép volt Harry. Hihetetlen, hogy élve megúsztad ezt is.
Ron, Hermione és Harry felmentek a szobájukba. Lassan dél felé járt az idő. Neville felébredt.
- Ne menj le. - azzal beszámoltak a történtekről.
- Szóval Lunának álcázott halálfaló járt itt? Fúú, hogy én mindig ilyeneket hagyok ki.
- Ne aggódj, senkinek nem volt szerepe. Harry sem igazán párbajozott, hanem egyetlen igével megölte a meglepődött Luciuszt. - jelentette ki Hermione. Harry bólintott.
- Mi? - nyögött fel döbbenten Neville. - Lucius Malfoy? - A trió kifelejtette ezt az apróságot.
- Igen.
- Hú, Malfoy most még jobban fog utálni minket, de pláne téged Harry.
- Nem érdekel, és ha tehetném, azt a kis beképzelt...
- Harry! - méltatlankodott Hermione.
- Szóval őt is megölném - hadarta el a fiú, mielőtt a barátnője újból közbeszólhatott volna.
Kopogtak.
- Harry, gyere ki, beszélni szeretnék veled. - hallatszott Piton hangja. Harry kiment a szobából. |
|
- Meddig maradunk itt? - kérdezte Harry.
- Talán csak pár napot, talán éveket... Minden Voldemorttól függ.
- Micsoda?! - fakadt ki Hermione. - És a vizsgák?! Hogy járjuk ki a Roxfortot, ha... - Lupin egy figyelmeztető pillantással elhallgattatta.
Harrynek tetszett az ötlet. Nem kell visszamennem Dudleyhoz. Soha többé. Mostmár mindig azokkal lehetek, akiket szeretek. Csak az a gond - gondolta - hogy Sirius már nincs köztük. |
- Mi történt?
- Ront megtámadta egy halálfaló, aki Luna Lovegoodnak álcázta magát. Én megöltem a halálfalót. Aztán felébresztettem Ront, és hamarosan visszaalakult az ál-Luna Lucius Malfoyjá. - foglalta össze Harry.
- Értem. - bólintott Piton.
- Te jó ég! - sikkantott fel Hermione. - Harry, az még hagyján, hogy Roxforton kívül varázsoltál, de főbenjáró átkot használtál!
Harry felelni akart, hogy csak Ron életét védte meg, meg különben is, de Piton megelőzte.
- Nem hinném, hogy most ez lenne a legfontosabb. - majd Lupinhoz fordult. - Gondolod, hogy tudják a Rend főhadiszállásának a helyét?
- Nem tudni. Lehet, hogy Lucius csak felderítő volt, és Harrynek hála már nem tudja elmondani Voldemortnak. De lehet, hogy már tudatosan küldték ide.
- Szerintem az első változat a helyes. Egyedül csak nem jött volna ide Malfoy - érvelt Harry.
- Lehet. De nem mehetünk biztosra. Viszont itt maradtok. Neville?
- Fent van. Alszik még.
- Rendben - bólintott. - Szóval itt maradtok.
- De... de nem a Roxfort a legbiztonságosabb hely? - kérdezte Hermione.
- Nem. Itt speciális védőbűbájok vannak. Jelen pillanatban a legbiztonságosabb hely a világon ez a ház. |
|
- Igen... szólni kell valakinek... - mondta Hermione is, majd kiszaladt valakiért. Nemsokára Lupinnal tért vissza.
- Mi történt?
- Hát... - kezdte Ron. - Bejött Hermione azzal, hogy, találjátok ki, ki van itt...
- A lényeget mondd! - szólt rá Lupin. Ron felcsattant:
- Azt mondom! Szóval bejött Hermione, rögtön utána Luna, vagyis nem az igazi Luna, hanem ez, itt... És elkábított! - jelentette ki úgy, mintha ez az évszázad szenzációja lenne. Szemmel láthatólag jól esett neki, hogy kivételesen ő van a középpontban, nem Harry.
Mielőtt Lupin válaszolhatott volna, berontott hozzájuk a holtsápadt Piton. |
Azzal odament Hermionéhez.
- Ez nem Luna! Halálfaló százfűléfőzettel, vagy mit tudom én! - mondta a lány.
BAMM!
Harry berontott a konyhába, Ron a padlón feküdt, pár lépésre tőle Luna állt, pálcával a kezében. Harry nem tudta eldönteni, hogy barátja halott-e. Azonnal pálcát rántott.
- Avada Kedavra! - kiáltotta. A halálfaló nem volt elég gyors. Holtan esett össze. Hermione felsikkantott. Harry egy ugrással Ron mellett termett.
- É..él? - kérdezte a lány.
Harry bólintott, Ron lélegzett.
- Csak elájult.
- Éééss az? - fejével a halálfaló felé bökött.
- Nem Luna, az tuti. Ha százfűlé főzet, akkor nem tehetünk mást, mint várunk. Addig is, ne unatkozzunk - szólt halványan elvigyorodva, majd Ron felé fordult. - Stimula. - Ron ébredezni kezdett.
Végre egy kis akció. Kis párbaj, de azért ez is valami. És senkinek sem lett baja. - újból vigyorogni kezdett.
- Na, mi volt ez? - kérdezte a fiútól, és közben felsegítette egy székre.
- Én tudjam? Te harcoltál vele. De nem Luna, az tuti. Min vigyorogsz?
- Jó volt küzdeni az életünkért. Végre, már kezdtem unni a várakozást.
A halálfaló kezdett visszaalakulni, és egy csuklyás ember feküdt élettelenül a padlón. Harry megfordította a testet, és...
- Te jó ég! Ez Lucius Malfoy! - kiáltott fel Hermione.
- Na szép, az öreg Malfoy meg akart ölni - morogta Ron.
- Szerintem keressünk egy felnőttet - mondta Harry. |
|
Harry érezte hogya mellette ülö Ron összerándul.
- Öh... engem? Miért?
Luna összeráncolt szemöldökkel nézett rá.
- Beszélni akarok veled, most rögtön. Négyszemközt - tette hozzá Harryre és Hermionéra pillantva.
Harryék kimentek a konyhából, bár inkább maradtak volna.
- Mit akarhat? - kérdezte Hermione suttogva, de meg sem várva a választ, az ajtóhoz lopakodott, és belesett a kulcslukon. Harry úgy döntött, jobb lesz, ha Ron avatja be a lányt a Lunával kapcsolatos dolgaiba, ezért csak megrázta a fejét.
- Nem tudom - mondta. - Majd kiderül.
Ő nem ment ledkelődni; leült egy székre, és várta a fejleményeket. Abban se volt biztos, hogy Luna járni akar Ronnal... olyan furcsán nézett... Nemsokára Hermione kiáltása törte meg a csöndet:
- Uramisten! Harry... ezt nem hiszem el...
Harry azonnal talpon volt.
- Mi az? - kérdezte. |
- Ezt hogy érted? - kérdezte összehúzott szemüveggel Ron.
- Tudod, mostanában elég furcsa...
Harry összeráncolta a homlokát.
- Úgy értem, még a szokáaoanál is furcsább.
- Hogyhogy?
- Nem tudom... - felelte Ron.
- Hogyhogy nem? - kérdezte Harry.
- Tudod, mi... szóval mi igazából nem járunk...
- Oh...
- És Luna tudja, hogy.. hogy te... őt...
- Nem - rázta a fejét Ron. - Nem hiszem.
Harry elgondolkodott.
- Nem hiszem, hogy ő árulónak tart téged... - szólalt meg pár perc múlva.
- Azt meg honnan veszed?
- Engem se tart dilis hazudozónak...
- De az más - legyintett Ron.
- Más? - kérdezett vissza hirtelen Harry. - Miért lenne más?
- Hát, mert...
Ron nem tudta befejezni a mondatot, mert ekkor kinyílt a konyha ajtaja, és Hermione viharzott be rajta.
- Találjátok ki, ki van itt! - kezdte vidáman a lány.
- Na, ki? - kérdezett vissza Ron.
Ekkor Hermione után Luna Lovegood lépett be a konyhába.
- Hát te hogy kerülsz ide? - bukott ki a kérdés Ronból.
- Hozzád jöttem - felelte minden kerteléssel a lány, és megindult a vöröshajú fiú felé...
|
Harrynek nem volt ereje arra, hogy gondolkozzon a nap eseményein, azonnal elaludt. Ron is gyors ledőlt a mellette lévő ágyra. Neville és Hermione már rég aludtak. Nem is sejthették, hogy a két fiú újra a legjobb barátok. Másnap reggel hihetetlen vidáman indult. Hermione és Neville még aludtak, Ron és Harry azonban szinte egyszerre keltek, és lementek reggelizni. Szóba kerültek a párkapcsolatok is.
- Szóval köztetek teljes a harmónia? - kérdezte Ron.
- Aha, úgy látszik - felelte vidáman Harry.
- Akkor jó. Ennek örülök. Csak nem t'om mikor találkozok Lunával... az utóbbi időkben megváltozott... bár bízhatnák benne, hogy nem tart ő is aljas árulónak - mert valószínűleg mindenkinek ez a véleménye rólam Roxfortban. |
- De... Nemröhögsz ki, ugye? - kérdezte szégyenlősen Ron.
- Nem, dehogyis! - szabadkozott Harry.
- Luna Lovegood.
Harryből előtört a nevetés. Méghogy Lüke Lovegood???????
- Megígérted, hogy nem röhögsz! - csattant fel Ron.
- Bocsánat... - prüszkölte a visszafojtott nevetéstől Harry. - Mióta?
- Hát... - kezdte szégyellősen Ron. - Már elég rég óta... Nem is tudom pontosan...
Az egész vacsora jó kedvűen zajlott, majd mikor már mindketten alig bírták nyitvatartani a szemüket, fölmentek az emeletre aludni. |
Harry azonban a szavába vágott.
- Nézd Ron... én... végül is... szóval..... megbocsátok... - alig találta a szavakat.
- Nem érdemlem meg. Nagyon... Harry... én végtelenül sajnálom... de tényleg... Dracóhoz rohantam... tudtam, hogy ő majd elmondja Voldemortnak... de én nem... én soha... én nem állnák Voldemort oldalára... tényleg meg tudsz bocsátani? - a vörös hajú fiú se találta a szavakat igazán.
- Meg. Nem tudom, hogy fordulhatott meg olyan a fejemben, hogy megölnélek.
- Ez természetes. Szemét dolgot csináltam. Bár így utólag már hülyeség volt a féltékenységem... nekem más lány tetszik, csak... tudod... biztos elterjedt a jó hírem Roxfortban... - a jó szót gúnyosan kihangsúlyozata. - szóval... nem hinném, hogy egyáltalán szóba állna e velem...
Harry leült az asztalhoz, majd barátja is. Megvajazott egy pirítost, és közben Ronra nézett.
- Na, és ki lenne az a leányzó? - vigyorgott.
A változás hihetetlen volt. Újra a legjobb barátok voltak, és minden a régi volt. Harry hihetetlen boldog volt.
- Hát ööö.... - a fiú arca elválaszthatatlannak tűnt a hajától, és a feje nagyon hasonlított egy nagy paradicsomhoz.
- Ki vele, nekem elmondhatod! |
Harrynek támadt egy váratlan ötlete Lupin láttán.
- Professzor úr... - kezdte óvatosan.
- Ne szólíts professzornak, Harry, hiszen már nem vagyok az. Nevezz nyugodtan Remusnak. És tegezz is, ha megkérhetlek.
- Rendben - bólintott Harry. - Remus... Előfordult veled... Még régen... A Roxfortban... Hogy összevesztél apámmal, Siriusszal vagy Féregfarkkal? Úgy, hogy... hogy valamelyikük elárult téged?
- Nem válaszolta Lupin. - Sose kerestem a konfliktusokat.
Harry bólintott és lehajtotta a fejét.
- Viszont egyszer apád és Sirius nagyon összevesztek.
- Igen? - kapta föl a fejét Harry. - Hogyan?
- Nos... apádnak egyszercsak eszébe jutott, hogy Perselus az unokatestvére... És hát Siriusnak meg nem tetszett, hogy barátkozni próbált vele... Nem mintha Perselusnak annyira tetszett volna az ötlet, de azt Sirius nem tudta... Különben is azt hitte, hogy apád ott akarja hagyni, egyedül, és ez elvakította.
Harry ránézett Lupinra.
- Egyik este apád és ő csúnyán összevesztek - folytatta Remus. - Soha nem láttam őket még annyira tombolni. Kész csoda volt, hogy nem ugrottak egymás torkának...
- És... - kezdte Harry. - Mi történt? Hogyan békültek ki?
Apádnak akkoriban semmisem jött össze. Édesanyád is rettentően dühös volt rá, azt hiszem, akkor utálta a leginkább, Perselus nem kért a barátságából, Siriusszal is összeveszett, és...
Lupin elhallgatott. harryfeszülten nézett rá. Nagyon érdekelte, mi történt.
- Tudod, Voldemort akkoriban jelent meg a mágusok körében. Halálfalókat gyűjtött maga mellé. Aki behódolt neki, az örök életében szolgálta, és bizony van, aki még mindig szolgálja. Aki megtagadja, arra azonnali halál vár. Nagyapádat is "kiválasztotta", de ő ellenállt. Meghalt.
Harry megrendülten meredt maga elé.
- Apád teljesen ki volt borulva. Nem láttam még olyannak, mint amilyen akkor volt. Úgy mászkált a kastély falai közt, mint egy élőhalott... Csupán pár napig volt képes úgy tenni, mintha semmi baja lenne, egyik este aztán, miután Lucius Malfoy és Perselus vérig sértette és édesapád nem szólt egy árva szót se hozzájuk, teljesen összetört. Apád persze mindent próbált eltitkolni Sirius elől, de nem jött össze neki. Mikor aztán Sirius is megbántotta őt egy megjegyzésével, kibukott belőle minden. Egészen addig nem láttam sírni...
Remus szemeiben szomorúság csillogott. Látszott rajta, hogy elevenen él még benne ez az emlék.
- Sirius rájött, hogy valami nincs rendben - Lupin becsukta a szemeit. - Bocsánatot kért apádtól. Láttam rajta, hogy ő maga is megrendült James látványától. Soha nem látta még azelőtt olyannak...
Pár perces csönd következett, majd Harry szólalt meg.
- És mi lett a vége?
- Apád fölsietett a hálótermünkbe.
- Sirius utána ment? - kérdezte reménykedve Harry.
- Nem - rázta a fejét Lupin.
- Miért? - tette gfel az újabb kérdést rekedten Harry.
- Mert... Nem akarta megzavarni őt és édesanyádat. Tudod, anyád azon az estén beszélt életében először komolyan apáddal.
Harry bólintott.
Amit hallott, nagyon megrendítette. Azért tette fel a kérdését Remusnak, mert azt hitte, a válaszból tudni fogja, neki mit kellene most csinálnia Ronnal... De ez a történet... Ez teljesen más volt. Sokkal szomorúbb...
Harry ismét bólintott...
- Hát... - kezdte végül. - Azt hiszem, bemegyek... Éhes vagyok.
Harry, magára hagyva Lupint, bement a konyhába, ahol egyetlen embert talált: Ront.
- Harry... - kezdte avörös hajú fiú. |
- Igen? - kapta fel a fejét Harry.
- Igen, és nekem úgy tűnt, bánja.
- Lehet. Végül is a konyhában is úgy tűnt. De... - a fiú elhallgatott. Jó hogy azt mondom, hogy nem bánja. Hisz mérges vagyok rá. Jogosan.
- Azért, szerintem mindenki kaphat még egy esélyt. De én sem akarom védeni. Ugyanúgy engem is elárult, mint téged.
- Talán... talán igazad van. Majd holnap beszélek vele.
- Oké. Gyerünk aludni.
- Én még egy kicsit maradok. - mondta a fiú.
- Rendben. Jó éjt! - köszönt el a lány, és elindult a ház felé.
Harry az égre emelte tekintetét, és a csillagokat nézte. Léptek zaját hallotta hamarosan.
- Helló Harry - köszönt Lupin.
- Jó estét. |
- Miért? - kérdezte Harry hirtelen. - Minek jött ide Ron? Elárult minket! Ezzel a Rendet árulta el! ÉS Dumbledore mégis... mégis védi! Miért? Miért?
- Dumbledore jó ember - jelentette ki Hermione. - Pitonon is segített, emlékszel?
- De ő megbánta, amit tett! De Ron?! Ő nem!
- Honnan tudod, hogy nem megbánta?
Harry összehúzta a szemöldökét.
- Honnan tudod, hogy megbánta? - Harrynek az az érzése támadt, hogy a lány tud valamit.
- Hát... - kezdte Hermione. - Beszéltem vele... |
Nem tudta hova menjen, így a kertbe ment. Sötét volt, leült egy padra, és elmerengett. Először a holdon akadt meg a tekintete. Hamarosan telihold... Ronra, Pitonra, és Hermre gondolt. Egyszer csak léptek zaját hallotta. Valaki közeledett a sötétben.
- Itt ülsz a sötétben? - hallotta Hermione hangját. - Lumos - kigyulladt a lány pálcájának vége, és megvilágította az arcát, és Harryét is. Leült a fiú mellé. - Így már mindjárt más. Az egész házban kerestelek. Hallottam, hogy Ronnal... - elharapta a mondatot, mert tekintete találkozott Harryével. Hermione rájött, hogy nem okos dolog most Harrynek emlegetni Ront.
- Hamarosan telihold - jegyezte hát meg, csak hogy valami értelmeset mondjon.
- Aha.
- Harry, minden rendben? - kérdezte a lány.
Erre mit mondjak? Semmi sincs rendben... semmi... lehet hogy valakivel meg kellene beszélnem ezeket... vagy valakikkel. A lányra nézett. Igen, Hermionéval mindenképpen beszélnem kell a dolgokról. Őt érdekli, és ő megérti. És Piton... talán vele is beszélnem kellene.
- Semmi sincs rendben. - mondta Harry végül. - Semmi, Herm, semmi. Sőt, ha lehet ezt mondani, egyre roszabb lesz minden. |
Neeem... Még has magamról lenne is szó... De nem! Hermione miatt nem! Megérdemelné az a görény, hogy megöljem. De Piton... - Harry nem mert a tanárra nézni, így hát a cipőjét bámulva gondolkodott. - Komolyan gondolta vajon? Mert... Mi van, ha nem. Mi van, ha Ron oldalán áll, és ezért játsszák el mindketten a bűnbánót?
Harryben ismét fellángolt a düh és a gyűlölet. Ránézett Ronra, és elfogta a rosszullét.
- Rendben - felelte végül dacosan. - De ha még egyszer... - kezdte remegő hangon. - Ha még egyszer ártani mer Hermionénak, vagy bárki másnak, én... én...
Kitépte magát Piton kezei közül, és kirohant a konyhából... |
A szobában mély csend lett. Lupin Piton és Harry között jártatta a tekintetét. Mrs Weasley szintén. Harry lenyugodott, és a tanárra nézett.
- M.. mi? - kérdezte döbbenten. Piton megzakkant. Apjával régen barátok voltak, aztán utálták egymást, majd apja meghalt, és Pitonnak mégis hiányzik? Hisz a Roxforti évek alatt utálták egymást. És Piton nem szeretné, ha Azkabanba kerülnék? - Harryben örvénylettek a gondolatok.
- Nézd, ha megölöd te Azkbanba mész. Az nem lenne jó senkinek.
Harry Ronra nézett.
- Nem hiszem, hogy megérné neked Harry, hogy Azkabanba kerülj miattam - mondta Ron. Látszott rajta, hogy már nagyon bán mindent.
- Te csak ne higgy semmit! - sziszegte Harry. Eszem ágában sincs megbocsátani neki... vagy ... mégis? Bizonytalan volt. |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
| | |
|
|
|
"- Ma este beteljesedik.
Harry megprödült a tengelye körül. Trelawney megszeült tagokkal, mozdulatlanul ült a székében; szája félig nyitva volt, szeme üvegesen meredt a semmibe.
- Te-tessék? - dadogta Harry.
A jósnö nem felelt, csak a szeme fordult az ég felé; mintha valamiféle merevgörcsroham tört volna rá. Harrynek átfutott az agyán, hogy talán jobb lesz, ha elszalad a gyengélkedöre, és segítséget hív. Ekkor azonban Trelawney újra megszólalt - ugyanazon az éles, rekedtes hangon, mint elötte:
- A Sötét Nagyúr most erötlen s magányos. Hívei elfordultak töle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél elött, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítéségvel a Sötét Nagyúr eröre kap, s hatalma rettentöbb lesz, mint valaha. Ma este... éjfél elött... a szolga... visszatér urához...
Trelawney feje ernyedten elörebukott. Egy pillanatig csend volt, majd a tanárnö nyögött egyet, és felkapta a fejét.
- Oh, bocsáss meg - szólt álomittas hangon. - Tudod, a nagy meleg... Úgy látszik, elbóbiskoltam...
Harry még mindig dermedten állt.
- Valami baj van, kedvesem?
- Az elöbb... a tanárnö azt mondta, hogy... hogy a Sötét Nagyúr visszanyeri a hatalmát... hogy a szolgája visszatér hozzá...
Trelawney megütközve nézett rá.
- A Sötét Nagyúr? Tudodki? Ejnye, kedves fiam, ilyesmivel nem szabad tréfálni... még hogy visszanyeri a hatalmát...
- De a tanárnö mondta! Hogy a Sötét Nagyúr...
- Úgy látom, te is elaludtál! - vágott a szavamba Trelawney. - Álmomban sem jutna eszembe ilyen tökéletes képtelenséget jövendölni!"
Azkabani Fogoly, 198. oldal, Trelawney, Harry | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
