|
FIGYELEM!!!
A MAI NAPTÓL FOGVA A HÁROM SEPRÜ BEZÁRJA KAPUIT!
AZ OLDAL NEM LESZ TÖRÖLVE, A RENGETEG HÍR ÉS KÉPEK MIATT, DE FRISSÍTÉS NEM LESZ TÖBB!
MÁSIK OLDAL EGYENLPRE NINCS, ÉS MOSTANÁBAN NEM IS NAGYON LESZ! MAJD EGYSZER TALÁN LESZ TÜRELMEM FOLYTATNI, ADDIG IS GOMENE!
MARLE | | |
|
..:Boldog szülinapot!:..
Tom Felton ma, szeptember 22-én ünnepli 17. születésnapját! BOLDOG SZÜLINAPOT, TOM! ;D
..:Boldog Szülinapot!:..
Ha minden igaz, Hermione Granger szülinapja ma, szeptember 19-én van! BOLDOG SZÜLINAPOT, HERMIONE!
..:Legújabb színészek:..
Végre megvan, ki fogja játszani Gabrielle Delacourt (Fleur húga), valamint a Patil ikreket! Delacour szerepében Angelica Mandy-t láthatjuk majd, Parvati Patilként Shefali Chowdhury-t láthatjuk majd, Padma Patilként pedig Afshan Azad-t. | | |
|
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2004.05.15. 12:19 - |
| Nah. Új topic: Mégpeid azért, mert a Fanfiction2-ben jó nagy kavarás van, ezért a folytatásos történetet, amit Jadennel kezdtem, átpakolom ide... |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
- Harry, ne! - kiáltotta Piton. - Fölpattant az asztaltól, és mielőtt Harry még Ronra vethette volna magát, hátulról elkapta a fiút.
- ERESSZEN EL!!!! - üvöltötte Harry! - ERESSZEN EL!!! - ismételte, mikor Piton ahelyett, hogy elengedte volna, még jobban magához szorította.
- Nem - jelentette ki.
- ERESSZEN EL!!! - ordította harmadszorra is Harry.
- Nem ölheted meg! - csattant fel Piton. Hangja kemény volt, de mégis lágy.
- Mert... - Piton hirtelen elhallgatott. Harry most először érezte azt, hogy a professzor zavarban van.
A tanár nagy levegőt vett, és befejezte a mondatot.
- Mert nem bírnám ki, ha az apád után téged is el kellene veszítselek. |
- Vacsora alatt állított be... - kezdte a lány.
- ITT? - Harry szemeiben őrült fény csillant. - Megölöm. - azzal már rohant volna ki az ajtón, ha Neville nem kapja el hátulról a pólóját.
- Eressz... el... meg... fogom... ölni... előbb... vagy... utóbb... - sziszegte a fiú.
- Harry, NE! - sikoltott fel a lány. Neville azonban sikeresen visszatartotta, majd egy rántással úgy hátrahúzta Harryt, hogy az a földön kötött ki. Hermione odament, és felsegítette az ágyra.
- Engedj el, Herm... téged is elárult... MEGÖLÖM! - az utolsó szót már üvöltötte. A lányt finoman arrébb lökte, és kirohant a folyosóra, ahol mintaszerű hasraesést mutattott be.
- Gáncsrontás - kommentálta a lány. Neville visszavonszolta a fiút a szobába.
- NEM - BÁNTHATOD!!! - üvöltött rá. Harryben azonban fellángolt a düh. Egy rántásra kitépte magát Neville kezeiből, és lerohant a lépcsőn. Kettessével szedte a lépcsőfokokat. Leért, és véletlen a kapkodásában feldöntött egy asztalt, amin egy váza volt. Mrs Black ordibálása közben Harry a konyha felé iramodott. Megölöm.
BAMM!
A konyhajtó kicsapódott. Mrs Weasley felsikoltott, Lupin és Piton nyomban odanéztek. Az ajtóval szemben állt Ron. Harry habozás nélkül rárontott, észre sem véve Lupint, Mollyt és Pitont.
- Megöllek, mocskos áruló! - pálcát rontott. |
- És... Micsoda? - kérdezte egykedvűen Harry.
- Megvan Ron! - felete Hermione. Hangjában aggodalom csendült...
- És... HOL VAN!? - csattant fel hirtelen Harry.
- Itt... - cincogta Hermione. |
- Én viszont megyek. Itt töltöd az életed hátralevő részét, vagy valamikor lejössz? - kérdezte a lány.
- Igen... persze... lemegyek... majd... - motyogta a fiú. Hermione felállt, majd kiment. Harry újból egyedül ült a sötét kis szobában. Beesteledett. Percy... Ron olyan lett mint Percy... Percy... Percy újra együtt van a Weasley családdal? Erről lemaradtam - gondolta. Majd megkérdezem Hermionét. Talán Ron is megjavul. NEM, ŐT MEG FOGOM ÖLNI! - ellenkezett saját gondolatával. Ez már az őrültség jele. Felállt, majd kiment az ajtón. Lement a szobájukba, ahol Neville ült.
- Szia. Hogy vagy? Még mindig... - kezdte Neville. Harry közben leült az ágyára.
- Nem. Már minden rendben. Asszem. De Ronnak nem bocsátok meg - mondta eltökélten.
- Aha, értem.
- Te nem vacsoráztál? - kérdezte Harry, csak hogy valami értelmeset mondjon.
- Nem, nem voltam éhes.
Hermione lépett be a szobába.
- Harry, hírem van! |
Harry megrázta a fejét. Hermionét egyszerűen képtelen volt visszautasítani.
- Gyere be - motyogta ki.
- Jaj, Harry... - motyogta a lány, miután mecsukta maga mögött az ajtót. - Szörnyen rosszul nézel ki. Pihenned kellene...
Harry ismét megrázta a fejét.
- Nem tudok. Képtelen vagyok. Egyfolytában rajta jár az eszem...
- Tudom - suttogta Hermione, és leült a fiú mellé a porps földre. - Mrs Weasley is teljesen ki van borulva. Most, hogy Percy visszatért közénk, azt hitte, minden rendben lesz... - a lány sóhajtott.
Percig szótlanul ültek a padlón, majd ismét Hermione szólalt meg.
- Mindjárt kész a vacsora. Nem jössz le enni?
- Nem vagyok éhes - felelte Harry.
Hermione odabújt hozzá, és átölelte. |
De ez egyáltalán nem ment neki... Más volt? És mikor megkérdezte, hogy együtt öljék e meg Pettigrewt? Igenis meg akarták ölni. Meg akarták ölni, és ezt Lupin is jól tudja. A kis szobában, ahova bezárkózott, sajnos nem talált semmi összetörhető tárgyat, így csak ült tovább. Megölném Ront. Megérdemelné. És Pettigrew is. Harrynek be kellett látnia, hogy amit a barátja tett, azt soha, de soha nem tudja majd megbocsátani neki. Meg fogom ölni. Gondolatmenetéből kopogás zökkentette ki.
- NE ZAVARJ! - üvöltötte ki.
- Csak én vagyok Harry, kérlek engedj be - hallatszott Lupin hangja.
- NEM!
- Beszélnem kell veled. Alohomora! - az ajtó kinyílt.
- MENJEN - KI - INNEN! - üvöltötte.
Lupin azonban bement, és leült egy másik sarokba - a kis szobában azonban ezek a sarkok nem voltak túl távol egymástól.
- Nem hallotta? - Harry nagyon mérges volt.
- Nézd Harry, lent a konyhában... nézd, sok Rend tag volt ott, s bár tudják, ismernek, azért nem feltétlen akartam ott elmondani, hogy...
- Nem érdekel - vágott közbe hűvösen Harry. Lupint ez nem zavarta.
- ... hogy igazad van. Persze, nem szívesen beszélek a Pettigrew dologról, de veled igen. Megértem, amit érzel, és...
- NEM! NEM - ÉRTI - MEG! - mondta mérgesen. A torka elszorult. Dühe lángolt, és elszomorodott. Hogy is érthetné? Nem, nem értheti. Öt és fél év. Öt és fél év. Hogy tehette?
- De megértem. Igen, akárcsak Sirius, én is meg akartam ölni. De te megállítottál minket. Végül is, jól tetted. Peter az adósod.
- NEM!!! NEM TETTEM JÓL. MEG KELLETT VOLNA ÖLNÖTÖK ŐT! DE ÉN NEM HAGYTAM! ÉN TEHETEK MINDENRŐL. KIT ÉRDEKEL, HOGY AZ ADÓSOM?
- Nézd Harry. Lehet, hogy már bánod, de majd rájössz. Egyszer. De most nem erről akarok beszélni veled. Szóval, megállítottál minket. Mi sem hagyhatjuk, hogy Ron után rohanj. Mivel Dracón keresztül mondta el Voldemortnak, így Ronnak nem is kellett találkoznia mással, csak Malfoyjal. Kizárt, hogy Voldemorthoz megy.
- De akkor hol lehet?
- Nem tudjuk. De ide szerintem miattad nem jön. Roxfortba megy talán. Vagy haza, az Odúba. De most megyek. Gondolkodj el a dolgokon - azzal kiment a szobából.
Nem segített semmit. Sőt! Maga se tudta mért, de még jobban utálta Ront. Biztos nem ez volt a célja Lupinnak - gondolta, de én mégjobban gyűlölöm. Az iskolában terjeszteni, az még hagyján. De Voldemorthoz rohant. Mocskos áruló. - ökölbe szorította a kezét. Újból kopogtattak.
- Hagyj békén! - szólt ki.
- Harry, én vagyok az, engedj be - Hermione hangja hallatszott. |
- Az más volt... - motyogta Lupin.
- MÁS??? - csattant föl Harry. - Maga mit érzett, mikor azt hitte, Sirius a gyilkos? Hogy érezte magát, amikor megtudta, hogy Féregfark volt az áruló??!!
- Én nem akartam megölni egyikőjüket se... - felelte halkan Lupin.
- MÉGIS FÉREGFARKRA SZEGEZTE A PÁLCÁJÁT!!! - ordította Harry, azzal kirohant a konyhából.
Nem akart fölmenni a szobájába. IOlyan helyet akart keresni, ahol senki nem találhat rá. Így hát felment a padlásra. Mikor felért, egy koszos, csupapor helyen találta magát. Úgy tűnt, a Blak-házban még a padlás is szobkából áll.
Harry elindult az egyik ajtó felé és belépett a következő szobába. Aztán egy harmadikba. Az utolsó ajtóban talált egy kulcsot. Bement hát a kicsi terembe, és elfordította a kulcsot a zárban. Leült az egyik sötét, pókhálós sarokba, a kezeibe temette az arcát, és megpróbált nem gondolni semmire és senkire. |
- Mi az, hogy nem tudja hol van? - mordult rá Mordon. - Hagyta elszökni?
- Csak pár perc volt. Elrohant. Nem bírok én már olyan jól futni.
Mordon már majdnem kiabálni akart az asszonnyal, de Lupin szólalt meg. Ő szemmel láthatóan nem vádolta Arabellát.
- De hol lehet? - gondolkodott hangosan.
- Ugye... ugye nem ment... ugye nem ment Voldemorthoz? - kérdezte Hermione.
- Remélem ide tart - morogta Harry. - Szívességet tenne. Nem kellene keresenem.
- Harry, Harry ne beszélj butaságokat! Meg vagy te húzatva? Nem ölheted meg a legjobb barátod! Verd ki a fejedből ezt a hülyeséget... - mondta neki Lupin.
- Igen? Pedig maga tudja legjobban! - mondta Harry, és halkan motyogva folytatta. - A tekergők közt is volt áruló. |
Harry nem akart ellentmondani a lánynak, így hát inkább csöndben maradt.
- Ron soha nem mondta, hogy... - kezdte Hermione, de Harry a szavába vágott.
- Ne beszéljünk most erről, kérlek!
- Rendben - sóhajtotta a lány.
A napok teljes tudatlandágban teltek. Dumbledore egyszer se jelent meg, se Piton, Lupin és Mordon pedig semmit nem voltak hajlandóak mondani...
Harryt mindez nagyon dühítette, de nem szólt egy szót se. Nem akarta kimutatni az aggodalmát... és a gyűlöletét. Nem kérdezett rá, hogy hol van Ron, mert attól félt, nem bírnáű megállni, és odamenne hozzá - hogy megölje.
Aztán egyik nap Mrs Figg jelent meg a Grimmauld téri ház konyhájában. Nagyon zaklatottnak tűnt.
- Arabella! Mit keres ön itt? - kérdezte döbbenten Lupin. - Önnek Ronnal kell lennie.
- Vele lennék - csattant föl az aszzony -, ha tudnám, hová ment! |
- Szóval egyenlőre itt maradunk. - mondta Neville.
- Ja, persze. A szokásos. Harry ül a fenekén, míg a felnőttek megoldanak mindent. - motyogta Harry.
- Ne akarj hősködni! - vágta rá Hermione. - Abból csak az sülhet ki, hogy Voldemort elkapja valamelyikünket. Mindhárman itt maradunk. - jelentette ki ellentmondást nem tűrő hangon. |
Nem tudom elmondani... - gondolta magában. - és nem is akarom. Nem akarom, hogy Hermione szomorú legyen.
Szerencsére tényleg nem került sor a vallomásra, mert ekkor benyitott Piton, kezében Harry ládájával.
- Ez lent maradt - mondta, és letette a földre.
- Tanár úr... - kezdte Harry.
- Igen, Granger?
- Harry mondta, mi történt.
- Gondoltam - bólintott Piton.
- És... - kezdte Habzova Hermione. - Miért tette ezt Ron? És hogyan? Harry nem mondja el.
- Hogy hogyan? Draco malfoyon keresztül. És miért? Gondolom, mert féltékeny Harryre.
Piton halványan elmosolyodott...
- Oh... - sikkantott föl halkan Hermione.
- És Ron most hol van?
- Biztos helyen. Ahonnan nem tud kapcsolatba kerülni senkivel. Se veletek, se a halálfalókkal. Csak Mrs Figg, és Dumbledore professzor beszélhetnek vele.
- Mrs Figg? - ráncolta a homlokát Hermione. - Nem ő volt a tanú tavaly a tárgyalásodon, Harry?
- De igen, ő.
- És akkor most mi lesz? - tette fel az újabb kérdést Hermione.
- Erről sajnos nem beszélhetek - jelentette ki Piton, és szó nélkül elhagyta a szobát és becsukta maga mögött az ajtót. |
Már épp felpattant volna, hogy valamin levezesse mérgét, kinyílt az ajtó, és Hermione lépett be rajta, maga mögött húzta a ládáját. Őt követte Neville, aki szintén ládástul jött.
- Hello. Nem mondták mi történt. - mondta Hermione, és közben leült az egyik ágyra. Neville meg a harmadik - még üres - ágyra.
- Mi a baj? - kérdezte Harryt a lány, mikor meglátta a fiú arcát, ami eltorzult a dühtől.
- SEMMI! - üvöltötte. Máris rájött, hogy hibázott. Nem. Nem Hermionén. Szemét dolog lenne rajta levezetni a dühöm. Igyekezett összeszedni magát. - Bocs, én nem úgy...
- Ha nem akarod, nem kell elmondani - mondta.
- DE! - El kell mondanom... csak nehogy közben széttörjem a szoba berendezését. - Az van, hogy itt fogunk maradni a tanév hátralevő részében, mert Voldemort vadászik rám, és Nevillere.
- Rám? - kérdezte döbbenten Neville.
- Igen. Gondolom tudod, hogy ki vadászik rád a halálfalók közül.
- Bellatrix Lestrange - motyogta a fiú. Dühös lett a név kiejtésétől is.
- És én miért vagyok itt? Rám nem vadászik senki. - mondta a lány.
- Ó, tévedsz. - mondta keserű mosollyal a fiú.
- Ki?
- Voldemort.
- De... de ő téged akar, nem?
- De, de ha engem nem kap el, akkor jó leszel neki te is.
- Miii?
- Tudja, hogy mi van közöttünk. Tudja, ha elkapnának téged, fejvesztve utánad rohannak. Tudja. A megmentési kényszeremről már rég óta tud, de most már arról is, hogy kiért áldozná fel az életét is a Híres Harry Potter.
A lány percekig meg sem tudott szólalni. Neville majdnem megkérdezett valamit, de inkább nem tette. Végül Hermione törte meg a csendet.
- És... honnan... - kezdte.
- ... tudja?
A lány bólintott.
- Ronald Weasley.
Hermione felsikkantott, Neville elkerekedett szemekkel nézett.
- M....i? - kérdezte a lány.
Harrynek így, hogy újra eszébe jutott volt barátja árulása, újra törni-zúzni akart. |
Soha még csak álmodni se merte, hogy Ron így kiadja. Na Peeersze... - gondolta magában. - Ron ugyanolyan, mint Percy. Nem véletlenül lettek mindketten Prefektusok. És nem véletlenül veszett össze velem negyedévben is. Már akkor tudnom kellett volna, hogy képes az árulásra... - Harry hátradőlt az ágyán és becsukta a szemét.
Szeretett volna aludni, jó sokáig, de egyszerűen nem jött álom a szemére. A Ronnal közös emlékeik sorra kínozták... Mikor Edevis Tükre előtt álltak... Mikor A Szellemszálláson voltak Siriusszal... Mikor bocsánatot kért tőle az első próba után... Mikor tavaly fecnikre tépte Percy levelét...
Ismét eluralkodott Harryn a gyűlölet. Legszívesebben hozzávágta volna a falhoz az éjjeliszekrényen álló vázát... |
- De van! - kiáltott fel egyszerre Lupin, Mordon és Piton.
- Igen? - kérdezte Dumbledore. Piton felelt neki.
- Itt. Itt, a Grimmauld téren. Lupin és Mordon meg tudják őt védeni.
- Rendben. - bólintott az igazgató.
Hála az égnek! Harry megkönnyebbült. Félt, ha találkozik Ronnal, megöli. Ezért is örült, hogy itt maradhatnak Lupinnal és Mordonnal. Bárcsak Sirius is itt lehetne... - gondolta Harry.
- Akkor hamarosan jövök a felszerelésetekkel, Hermionéval és Nevillel. - mondta Piton, és eltűnt a tűzben.
- Én megyek vissza Roxfortba. - mondta Dumbledore.
- Én is. - szólt Tonks.
- Vigyázz magadra Harry, és ne keresd a bajt. Mindjárt jön Hermione és Neville. Szia.
- Rendszerint a baj talál meg engem... - motyogta, majd felment egy üres szobába, és leült az ágyra gondolkozni. |
- Harry... - kezdte higgadtan Dumbledore. - Harry, kérlek, figyelj rám...
- NEM! - üvöltötte Harry. - HOGY TEHETTE EZT? AZT HITTEM, BARÁTOK VAGYUNK! LEGJOBB BARÁTOK!
Próbált uralkodni magán, de nem ment. Most már nem csak üvöltözött, hanem azt is érezte, hogy a szeme kellemetlenül csípni kezd. Bár Ronnal összeveszett, nem hitte volna, hogy a fiú képes így elárulni őt.
Piton hirtelen odalépett hozzá, és megfogta a vállát. Harry látta, hogy Lupin hirtelen összerándul - ő biztosan nem tudta, hogy Piton megváltozott -, de már nem érdekelte ez sem. Úgy érezte, most már mindennek vége, hogy bármi történhet, rajta az már nem segíthet.
Hirtelen, anélkül, hogy végiggondolta volna, hogy mit csinál, megfordult és fájdalmasan zokogva magához ölelte Pitont. A professzort először megdöbbentette a mozdulat, de pár másodperc nélkül ő is átölelte Harryt.
- Hogyan tudott kapcsolatba kerülni Tudjakivel? - kérdezte Lupin Dumbledore-tól.
- Nos... Draco Malfoyon keresztül.
- És most hol van a fiam? - kérdezte könnyes szemmel Mrs Weasley.
- Jó helyen. Arabella Figg vigyáz rá. Mindketten ott vannak.
- Oh... - kiáltott föl halkan Mrs Weasley.
Harry fölkapta a fejét.
- Hol? - kérdezte idegesen.
- Hamarosan megtudott. Téged, Hermionét és Neville-t is oda foglak vinni.
- Gondolja... - kezdte Lupin. - Dumbledore, gondolja, hogy jó ötlet összezárni a két fiút.
- Nincs más megoldás - felelte komoly arccal a varázsló. |
- MICSODA??? - üvöltötte Harry. Összevesztek, de ezt ki sem nézte volna barátjából.
- Nyugodj meg, Harry. Ezzel nem mé...
- NEM - NYUGSZOK - LE!!! - a hangerőből nem hogy nem vett le, sőt, csak növelte - HOL - VAN - AZ - A ... - nem mondta ki a nevét.
- Jó helyen. - felelte tökéletesen higgadtan Dumbledore.
- NEEEEMMM!!! - Harry teljesen kikelt magából. - MAJD HA TALÁLKOZOK VELE, AKKOR LESZ JÓ HELYEN!!! A SÍRBAN!!! |
- Voldemort tudja, hogy szereted őt, Harry. És ezt ki is használja.
Harry bólintott.
- De... - kérdezte. - Honnan tudja?
- Voldemort előtt semmi, ismétlem, semmi nem marad titokban.
- De hogyan tudta meg? - akaratoskodott Harry.
- Dumbledore sóhajtott, majd szomorú pillantást váltott Mr és Mrs Weasleyvel.
- Onnan, hogy... - kezdte Dumbledore. - Ron mondta el neki. |
- Elöször is, gondolom sejted, hogy Voldemort Rátok vadászik, Harry. - kezdte Dumbledore.
- Ö... azt gondoltam, hogy rám, de... kikre gondol? - kérdezte, mert erős gyanúja volt rá, hogy Rá, Hermionéra és Ronra. Ron... még jó hogy a kastély elég nagy, hogy egymást kerülni tudjuk...
- Nos, egészen pontosan Rád, Hermionéra, és - Harry felkészült a legrosszabbra... Ha netán Ronnal együtt kell bujdosnom Voldemort elől, inkább önként keresem meg Voldemortot... - Nevillel.
- Mi? - kérdezte döbbenten Harry.
- Ron biztonságban van.... ám Longbottom nincs. Bellatrix szeretné megölni.
- És Hermione? Rá mért vadásznának? - kérdezte Harry. Ezt az egy dolgot akkor sem értette... |
Egyenesen a Black-ház konyhájába érkeztek. Ott már folyt a tanácskozás. Dumbledore fölállt és odasietett Harryhez.
- Gyere fiam, ülj le. Fontos dolgokat kell megtudnod.
- Úgy érti... - kezdte Harry. -, hogy részt vehetek a tanácskozáson?
- Pontosan - bólintott Dumbledore.
Arca komor volt, és aggódás tükröződött rajta.
- Nos, akkor kezdjük hát - szólalt meg. |
- Voldemort rád vadászik - jelentette ki Hermione.
- Igen. És elküldi értem a csatlósait.
- Harry, gyere velem! - szólalt meg mögötte Piton.
- Rendben, tanár úr. Szia Hermione.
Mikor már a folyósókat rótták, Harry megszólalt.
- Hova megyünk?
- A Grimmauld térre. Ott van már Dumbledore is. Tanácskozás.
Piton szobájába mentek, ahol beléptek a tűzbe.
- Grimmauld tér tizenekttő! |
[125-106] [105-86] [85-66] [65-46] [45-26] [25-6] [5-1]
| | |
|
|
|
"- Ma este beteljesedik.
Harry megprödült a tengelye körül. Trelawney megszeült tagokkal, mozdulatlanul ült a székében; szája félig nyitva volt, szeme üvegesen meredt a semmibe.
- Te-tessék? - dadogta Harry.
A jósnö nem felelt, csak a szeme fordult az ég felé; mintha valamiféle merevgörcsroham tört volna rá. Harrynek átfutott az agyán, hogy talán jobb lesz, ha elszalad a gyengélkedöre, és segítséget hív. Ekkor azonban Trelawney újra megszólalt - ugyanazon az éles, rekedtes hangon, mint elötte:
- A Sötét Nagyúr most erötlen s magányos. Hívei elfordultak töle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél elött, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítéségvel a Sötét Nagyúr eröre kap, s hatalma rettentöbb lesz, mint valaha. Ma este... éjfél elött... a szolga... visszatér urához...
Trelawney feje ernyedten elörebukott. Egy pillanatig csend volt, majd a tanárnö nyögött egyet, és felkapta a fejét.
- Oh, bocsáss meg - szólt álomittas hangon. - Tudod, a nagy meleg... Úgy látszik, elbóbiskoltam...
Harry még mindig dermedten állt.
- Valami baj van, kedvesem?
- Az elöbb... a tanárnö azt mondta, hogy... hogy a Sötét Nagyúr visszanyeri a hatalmát... hogy a szolgája visszatér hozzá...
Trelawney megütközve nézett rá.
- A Sötét Nagyúr? Tudodki? Ejnye, kedves fiam, ilyesmivel nem szabad tréfálni... még hogy visszanyeri a hatalmát...
- De a tanárnö mondta! Hogy a Sötét Nagyúr...
- Úgy látom, te is elaludtál! - vágott a szavamba Trelawney. - Álmomban sem jutna eszembe ilyen tökéletes képtelenséget jövendölni!"
Azkabani Fogoly, 198. oldal, Trelawney, Harry | | |
|
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
