|
FIGYELEM!!!
A MAI NAPTÓL FOGVA A HÁROM SEPRÜ BEZÁRJA KAPUIT! AZ OLDAL NEM LESZ TÖRÖLVE, A RENGETEG HÍR ÉS KÉPEK MIATT, DE FRISSÍTÉS NEM LESZ TÖBB! MÁSIK OLDAL EGYENLPRE NINCS, ÉS MOSTANÁBAN NEM IS NAGYON LESZ! MAJD EGYSZER TALÁN LESZ TÜRELMEM FOLYTATNI, ADDIG IS GOMENE!
MARLE | |
|
..:Boldog szülinapot!:.. Tom Felton ma, szeptember 22-én ünnepli 17. születésnapját! BOLDOG SZÜLINAPOT, TOM! ;D
..:Boldog Szülinapot!:.. Ha minden igaz, Hermione Granger szülinapja ma, szeptember 19-én van! BOLDOG SZÜLINAPOT, HERMIONE!
..:Legújabb színészek:.. Végre megvan, ki fogja játszani Gabrielle Delacourt (Fleur húga), valamint a Patil ikreket! Delacour szerepében Angelica Mandy-t láthatjuk majd, Parvati Patilként Shefali Chowdhury-t láthatjuk majd, Padma Patilként pedig Afshan Azad-t. | |
|
|
|
Témaindító hozzászólás
|
2004.05.11. 17:15 - |
Arra gondoltam, hogy mi, nagy fórumosok írhatnánk közösen egy fanficet (Manó, mi úgyis profiknak számítunk - legalábbis te - a Sirius/magyarok-os dolog után :D |
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
- A mód - kezdte Dumbledore. - Igen? - kérdezte már kíváncsian Harry. - Nos... Ha helyet cserál Bellatrix Lestrange-dzsel. - MICSODA? - hördült fel Harry. - De... De... hogyan? - Ha Bellatrix beesik a függöny mögé, Sirius automatikusan kiszabadul. - De hát hogyan? - kérdezte szemöldökráncolva Percy. - Nos, kettejüket összeköti a varázdslat, amit Bellatrix kimonodtt Siriusra, és amitől Sirius a függöny mögé esett. A varázslat arról szól, hogy kettejük közül az egyiküknek a szabad világban, a másikuknak a függöny mögött kell tartózkodnia. - Szóval... - foglalta össze Harry. - Bellatrixet a függönyhöz kell csalogatni, és... - ...és be kell lökni a boltívbe - bólintott Dumbledore. |
- Harry. Harry. - szólt csitítóan Dumbledore. - Ne mondj ilyet! Egyáltalán, mért mondasz ilyet? - Csak... csak nem vagyok tisztában azzal, hogy látni akarom. Vagyis... már azt hiszem tisztában vagyok vele... - É...s? - kérdezte az igazgató, és Harry szemébe nézett. - Látni akarom. Persze hogy látni akarom. De hogyan? Pettigrew - a fiú gyűlölködő-undorodó kifejezést vágott - azt mondta... - ... hogy végig kell járnia mindent amit Sirius - darálta el az igazgató, Harry nagy meglepetésére. - De van más mód is. - Harry nem igazán figyelt az igazgatóra. Elgondolkozott azon, hogy mégis mért csattant fel úgy az előbb. Egyáltalán hogy kételkedhettem abban egy percig is, hogy látni akarom-e a keresztapám. Kicsit el is szégyellte magát. - Mi az a mód? - kérdezte Hermione, és Harry újra felvette a beszélgetés fonalát. |
-Tudom. - felelte Harry.- De ki mondta, hogy én akarom látni Siriust?
- Dumbledore megrökönyödve ézett Harryre, de nem felelt. - Érezte, hogy Harry hangjában düh és harag rejtőzik. |
- Egyedüllétre volt szükségem, hogy gondolkodni tudjak, és megoldást találjak minden problémádra, Harry. - Minden problémámra? - kérdezte döbbenten a fiú. - Pontosan - bólintott Dumbledore. - Hónapokon, sőt heteken belül meg kell küzdened Voldemorttal. Addig pedig... - Addig pedig? - Addig pedig vissza kell hoznunk Siriust. - Miért? - kérdezte Harry. - Mindenre gondolni kell, Harry. Mi lesz, ha Voldemort győz? Akkor soha többé nem láthatod a keresztapádat. Ezt pedig nem akarom. |
- Értem. Ezek szerint a Roxfortot súlyos veszély fenyegeti. És titeket is. - Na és maga hogy került ide? - bukott ki a kérdés Percyből. - Nos, csak arra emlékszem, hogy megtámadtak. Párbajoztam Luciusszal, legyőztem, ám Bellatrix hátulról lefegyverezett, és elfogtak. Mikor felébredtem meg voltam béklyózva egy átokkal, tehát mozogni nem tudtam. A hajamból több szál is ki volt tépve. Mikor Voldemort elé akartak vinni, sikerült megszöknöm, és idehoppanáltam. Azóta itt vagyok. - Mért nem a Grimmauld tér 12-re ment? - kérdezte Harry és Ron szinte egyszerre. |
A gyógyítól útközben a megetettek a diákokkal egy-egy hatalmas darab csokoládét. Harryék olyan folyosókon mentek keresztül, amiket szinte sohasem használtak. A padlón centikben állt a por, a falak pedig kopárak és szürkék voltak - pedig eredetileg fehérek voltak... VÉgül egy hatalmas, fekete, szépen faragott ajtóhoz léptek. Az egyik gyógyító bekopogott. - Szabad! - hallotta meg Harry Dumbledore hangját. A gyógyító benyitott és betessékelte a "vendégeket". - Harry... - kezdte döbbenten Dumbledore. Egy jókora ágyban feküdt, bár egyáltalán nem tűnt betegnek. - Hogy kerültök ide? Percy belekezdett a beszámolóba. |
Ekkor a dementor hátrasiklott, és eltűnt. Harry a földön térdelt, ahogy Hermione és Percy is. Harry gyors visszanyerte tudatát, és Ron állt mögötte, aki remegett - vagy a félelemtől vagy a dühtől - és pálcáját görcsösen szorítva még mindíg arra a pontra meredt, ahol az elébb még a dementor állt. - Kösz - motyogta Harry. Szavait alighogy kimondta, kigyúltak a lámpák, visszatértek az emberek a csarnokba, és körülállták a négy fiatal varázslót. Felsegítették Hermionét és Percyt, majd az odalépő gyógyítónak beszámoltak mindenről. Harry ilyen átalakulást akkor látott, mikor tavaly hirtelen visszatért minden a Minisztériumba. - Hmm... Értem. - mondta komor arccal a gyógyító. - Igen, itt van Albus Percival Wulfric Brian Dumbledore. Kövessetek! |
A maradék dementor elérte a három jó barátot... - EXPECTO... EXPECTO PATRONUM! - nyögte Harry, de már későn: egyetléen kellemes emléke se maradt, amit felidézhetett volna. Fejében kavargott a fehér köd, és olyan hangosan és tisztán hallotta szülei szavait, mint még soha... - Fuss Lily! Itt van! - James! - kiáltotta rémülten a nő hangja. - Fogd Harryt, és menekülj! Én feltartóztatom! Harry a földre rogyott... Elhomályosodott előtte minden, és a fehér köd miatt már az égvilágon semmit nem látott... - EXPECTO... suttogta még utoljára, reménytelenül. Az egyik dementor lehajolt hozzá, a fölemelte a fejét, hátrahajtotta hatalmas, bő csuklyáját, és kitátotta alaktalan száját... Harry szülei rémült kiáltásán keresztül hallotta a jellegzetes, hörgő hangot, és érezte arcán a jéghideg lehelletet... |
Ami bent volt, az még furcsább volt. Összetört berendezés, világítás semmi, és csak a pálcáik fényében indultak meg előre. - Itt lenne most Dumbledore? - kérdezte Ron. - Remélem nem... - elharapta a mondatot, Hermione felsikoltott, és hirtelen hideg lett. Nagyon hideg. A boldog emlékek tovaröppentek. Két dementor közeledett feléjük. Szóval ezért nincs világítás. Dementor-ellenőrzés. De mért? Harry villámgyorsan gondolta végig ezeket. Gyorsan cselekedett. - Expecto Patronum! - harsogta, és közben egy boldog emlékre koncentrált. - EXPECTO PATRONUM! EXPECTO PATRONUM! Segítsetek! Hermione, Ron! EXPECTO PATRONUM! A dementorok közeledtek, ám egyik ekkor hirtelen meghátrált, és eltűnt. A másik viszont még mindíg vészesen közeledett. - EXPECTO PATRONUM! EXPECTO PATRONUM! - kiáltotta Ron és Hermione is. |
Amint Harry pálcáján felizzott a fény, rögtön tudta, hol vannak: a most teljesen kihalt utca, az orruk előtt lévő üvegablak, a mögötte álló próbababa a divatjamúlt ruhájában... A Szent Mungó Varázsnyavalya- és Ragálykúráló Ispotály előtt álltak! - Miért nem égnek az utcai lámpák? - kérdezte rémülten Hermione. - Londonban vagyunk! Itt mindig égnek a fények! És éjjelente is tele van az utca emberekkel! - Siessünk - pirított rájuk Percy. Odahajolt az ablaküveghez, súgott valamit a próbababának, majd intett a három barátnak, hogy kövessék őt az üvegen túlra... |
A Tiltott Rengeteg fái és a Roxforti Birtok rövidesen eltűnt mögöttük, és ők csak repültek a felhős égen. - Vajon hová visznek minket? - kiáltotta Ron, ám így is alig lehetett hallani a széltől. - Úgy tűnik jó messzire! Csak nehogy a halálfalók kezei közé. - felelte Harry. Harry úgy érezte órák óta vannak a levegőben, pedig valójában körülbelül még csak egy órája volt, hogy felszálltak. Egyre sötétedett, és hamarosan már csak pár mugli város fényét látták csak, és persze a csillagokat. Telihold - Harry Lupinra gondolt. Hamarosan ereszkedni kezdtek, ám a sötétben nem látták, hogy hova. Halk puffanással megérkeztek. Miután leszálltak, körülnéztek, ám semmit se láttak, még a telihold sem világította be a környéket. - Lumos - suttogták egyszerre. |
- A Thesztrálok bárkit képesek megtalálni. És Dumbledore-t különösen szeretik. Hagrid biztos segít majd nekünk. Harry és Ron összenéztek. Nem ezt szokták meg a fellengzős, öntelt és beképzelt Percy Weasleytől. - Induljunk - szólalt meg Percy és elindult a portrélyuk felé. A három jó barát követte őt. Amikor elérték Hagrid kunyhóját és mindenről beszámoltak az óriásnak, Hagrid bevezette őket a Tiltott Rengetegbe. Negyed órán belül már négy Thesztrál előtt sorakoztak. Harry, mivel látta a szárnyas lovakat, egyedül is föl tudott ülni az állat hátára, Ront, Hermionét és Percyt azonban Hagrid ültette föl a Thesztrálokra. - Keressétek meg Dumbledore - dörmögte végül a vadőr. A négy szárnyas ló szárnyra kapott és beleveszetett a felhős messzeségbe. |
- Könnyű azt mondani! - csattant fel Harry. Kezdett eluralkodni rajta a tehetetlenség érzése. - Ez az év is jól kezdődik - motyogta Ron. Harry meg sem hallotta barátja megjegyzését. Azon gondolkozott, hogy hol lehet az igazi Dumbledore? - Egyáltalán, elfogták-e? - kérdezte Hermione. - Épp ezaz! Ezt se tudjuk. Tulajdonképpen semmit se tudunk... - mondta Percy. - Vagyis tehetetlenek vagyunk... - motyogta megsemmisülten Harry. - Azt azért nem mondtam! - szólt bíztatóan Percy. |
- Hová mehettek?! - kiáltott föl hirtelen Harry. - Nem tudom... - zihálta Percy. - De most már tudjuk, hogy mindketten halálfalók. Harry bólintott. - Most mitévők legyünk? - kérdezte vékonyka hangon Hermione. - Először is meg kell találnunk az igazi Albus Dumbledore-t - jelentette ki Percy. |
- Incarcerandus! - kiáltotta a McGalagony, és Harryt célozta meg, aki gyors félreugrott, és Ronnal együtt mondta ki átkát. - Capitulatus! A tanárt telibe találta az átok és kiröppent kezéből a pálca, amit Percy kapott el, majd megkötözte a tanárt. Ekkor azonban a Percy mögött megjelent a kis Flitwick professzor. - Expelliarmus! Percy, Hermione és Ron kezéből kiröppent a pálca. - Petrificus Totalus! - kiáltotta Harry. - Protego! - az átok lepattant. - Expelliarmus! - és a tanár kezéből kiröppent a saját pálcája, meg a többi. Odaugrott McGalagonyhoz, és egy apró mugli kulcsot vett elő zsebéből, majd a két tanár eltűnt. |
- Hogyhogy? - kérdezte döbbenten Ron. - Hát, igazából ez volt az, amit el akartam mondani Harrynek: most, hogy a tanárok jelentős része halálfalók, akik százfűlé-főzetet használnak, Remus és én úgy láttuk jónak, hogy a Roxfortba jövök - persze titokban - és vigyázok hármótokra. - És milyen jól teszed, Weasley - szólalt meg McGalagony a portrélyukban. - Ugyanis máris menteni kell őket! A tanárnő pálcát rántott, és nekik rontott. |
Mikor megérkeztek, ott volt Ron és Hermione is. - Te meg hol jártál? - kérdezte Ron. Harry elmesélte a rövid kis történetet, majd Percy felé fordult. - Tényleg, te mért is jöttél? Csak visszakísérni? - Nem, veletek maradok. |
- Hiszen te is tudod, hogy a Roxforton kívül tilos a varázslás. - De ez az alak! Ez a Féregfark! - Harry még mindig jobb évtizedekig várni, mint örökké Sirius nélkül élni... - vélekedett Lupin. - NEM! - ordította Harry. - NEM! - Azt hiszem, az lesz a legjobb, ha most visszamész a Roxfortba - szólalt meg Percy. A kandallóhoz tuszkolta Harryt, a tűzbe dobott egy kis hop-port, és beleállította Harryt, majd ő maga is beállt a zöld lángok közé. - Roxfort, Griffendél torony! - kiáltotta jó hangosan érthetően. |
Végigmondani nem tudta, mivel Lupin egy jól irányzott átokkal eltérítette Harryét. - Ne olyan gyorsan, Harry! |
- Márpedig fogsz, kisfiam - felelte vigyorogva Féregfark. Harry fejét elöntötte a forróság. Nekirontott Pettigrewnak. - Ezt megbánod, de görény! - üvöltötte. Pálcát rántott. - Adava Kedav... - kezdte Harry.
|
[79-60] [59-40] [39-20] [19-1]
| |
|
|
|
"- Ma este beteljesedik. Harry megprödült a tengelye körül. Trelawney megszeült tagokkal, mozdulatlanul ült a székében; szája félig nyitva volt, szeme üvegesen meredt a semmibe. - Te-tessék? - dadogta Harry. A jósnö nem felelt, csak a szeme fordult az ég felé; mintha valamiféle merevgörcsroham tört volna rá. Harrynek átfutott az agyán, hogy talán jobb lesz, ha elszalad a gyengélkedöre, és segítséget hív. Ekkor azonban Trelawney újra megszólalt - ugyanazon az éles, rekedtes hangon, mint elötte: - A Sötét Nagyúr most erötlen s magányos. Hívei elfordultak töle. Szolgája tizenkét éve rabságban senyved. Ma este, még éjfél elött, a szolga kiszabadul, és visszatér urához. Segítéségvel a Sötét Nagyúr eröre kap, s hatalma rettentöbb lesz, mint valaha. Ma este... éjfél elött... a szolga... visszatér urához... Trelawney feje ernyedten elörebukott. Egy pillanatig csend volt, majd a tanárnö nyögött egyet, és felkapta a fejét. - Oh, bocsáss meg - szólt álomittas hangon. - Tudod, a nagy meleg... Úgy látszik, elbóbiskoltam... Harry még mindig dermedten állt. - Valami baj van, kedvesem? - Az elöbb... a tanárnö azt mondta, hogy... hogy a Sötét Nagyúr visszanyeri a hatalmát... hogy a szolgája visszatér hozzá... Trelawney megütközve nézett rá. - A Sötét Nagyúr? Tudodki? Ejnye, kedves fiam, ilyesmivel nem szabad tréfálni... még hogy visszanyeri a hatalmát... - De a tanárnö mondta! Hogy a Sötét Nagyúr... - Úgy látom, te is elaludtál! - vágott a szavamba Trelawney. - Álmomban sem jutna eszembe ilyen tökéletes képtelenséget jövendölni!"
Azkabani Fogoly, 198. oldal, Trelawney, Harry | |
|
|